Killing Compulsion [Suga ff.]

~23~

Reggel arra ébredtem hogy elég szűken vagyunk az ágyamban.

Nehezen kinyitottam fáradt pillàimat, és körbe néztem. Jungkook, V, Jimin és Hobi itt feküdtek mellettem.

Kookot megértem mert őt megkértem hogy maradjon de a többiek?

- Srácok? - hátamon feküdtem, de a kezeim szét voltak tárva, miken Kook és Hobi feküdtek. Kook előtt V, Hobi előtt pedig Jimini.

Mind a négyőjük, szorosan bújtak hozzá. Végre nem éreztem magamat egyedül.

- Mit csináltál a kezeddel? - V halk kérdésén minden izmom megfeszült. Szégyenemben nem tudtam mit mondani. Csak most ébredtem rá igazán hogy mit is csináltam. - Soha többet ne csináld, kérlek.

- Oké. - suttogtam egy kucsit szomorú mosollyal az arcomon. - Most úgy megölelnélek de nem tudlak. - nevettem el magam szenvedve.

Ő azonnal feljebb kúszott és ügyelve arra hogy senkinek az arcára ne feküdjön rá, megpróbált elhelyezkedni de nem ment neki.

Egy kicsit gondolkozott hogy mit is csináljon, míg felém nem mászott és kezeit a fejem alá téve magához nem ölelt.

Óvatosan kicsúsztattam a kezemet Kook feje alól és V nyaka köré tekertem.

- Hiányoztál. - suttogta. - Nélküled minden olyan szürke volt. - nevette el magát egy kicsit.

- Ti is hiányoztatok nekem. - csuktam be a szemeimet.

Hírtelen megèreztem ahogy Kook gyengéden megfogja a kezemet, és visszahelyezte a feje alá.

Kis mosollyal az arcomon néztem gyermekies arcát. Majd ránéztem Jiminre és Hobira. Ártatlan arcuk a szívemet melengette.

Kezeimmel kicsit közelebb húztam az alvó társaságot.

- Jobban vagy? - hallottam meg Kookie hangját. Elkezdtem hajával játszani. Olyan puha volt.

- Sokkal. - fújtam ki egy kis levegőt.

- Ennek örülök. - villantotta meg nyuszi fogait, miközben felült.

Ránéztem Jiminre, kit V piszkált. Alig bírta visszatartani a nevetését, ahogy száját piszkálta, és arcát bökdöste.

- Hagyj. - morogta, miközben fejét teljesen belefúrta az oldalamba.

- Jimin... Au. - annyira belémmászott hogy már fájt.

Felé fordultam hogy kényelmesebb legyen nekem. V visszafeküdt közém és Kook közé.

- Szia. - kösznt Hobi szokásos szív alakú mosolyával.

- Szia. Majd beszélnem kell veled. - komolyodtam el egy pillanatra, mire látszólag egy kicsit megrémült.

Muszáj vele beszélnem arról hogy ő is egy gyilkos, és ezt nem mondta el nekem. De nem csak vele kell beszélnem, hanem Jinnel. Ő is eltitkolta előlem a dolgait.

Nem haragszok rájuk. Nem tudnék rájuk haragúdni. Csak szomorú vagyok mert nem mondták el nekem.

- Na, itt az idő kikelni az ágyból. - ültem fel. Ők csak könyörögve néztek rám, hogy még maradjunk. Kivéve Jimini, aki békésen aludt tovább.

- Még ne. - nyavajogtak mire csak egy kucsit elkuncogtam magamat.

- De. - simítottam meg Jimin fejét. - Menjünk. Őt meg hagyjuk aludni.

Ezzel mindenki kimászott az ágyból. Betakartam Jiminit és elhagytuk a szobámat.

Kiérve a nappaliba Rap Mon és Suga ott ültek és beszélgettek. Jint hallottam ahogy a konyhában csinálja a reggelinket.

Amint Rap Mon meglátott, azonnal felállt és odajött elém.

- Végre kijöttél abból a rohadt szobából. - ölelt magához fél kézzel. Ledermedtem, nem gondoltam volna hogy ennyire hiányozni fogok nekik.

Kezeimet kicsit félve de teste köré tekertem.

- Remélem feldolgoztad a történteket. - ezzel elengedtük egymást, és egy lépést hátrébb ment. - Van számodra egy meglepetésem. Majd odaadom.

Bólintottam egy kicsit izgatottan.

- Na lám. - ismertem fel Suga hangjàt. - Mi történt a kezeddel? - vigyorodott el.

Nincs bekötve a kezem, mert már gyógyulásnak indultak és így nincs értelme bekötni.

Zavartan eltakartam a vágásokat a kezemen.

- Aww... Ennyire sérüléseket akarsz? - kérdezte. - Akkor miért nem játszunk egy kicsit? - vette elő a bicskáját.

- Suga... - morogta Kook.

- Elmondom a szabályokat. Kimegyünk ketten egy elhagyatott helyre... Te menekülsz előlem, és ha elkaplak, akkor ejtek egy vágástrajtad. Te csak futni, elbújni vagy kiiktatni a nehezítéseket tudod. A nehezítések azok az én meglepetéseim lesznek.

Egyre jobban félni kezdtem ahogy mondta a dolgait.

- Reggelizés után elmész felöltözni és indulhatunk is. - vigyorodott el.

Szemeiben nem láttam semmilyen érzelmet.

- Majd utána meglátjuk mennyi kedved lesz a sebekhez.