Killing Compulsion [Suga ff.]

~3. évad 13. rész~

Haneul szemszöge

Egy kopogás nélkül kinyitottam az iroda ajtaját, és azonnal megpillantottam apàt aki keményen dolgozott az asztalánál.

Észre se vette hogy betettem a lábamat az irodába.

- Szia apa. - csuktam be magam mögött ahogy belljebb lèptem.

- Szia fiam! - kapta fel a fejét azonnal ahogy meghallotta a hangomat.
- Hogyhogy itt vagy? - àllt fel mosolyogva ès azonnal odajött hozzám ès megemelt hogy magàhoz ölelhessen.

Azonnal viszonoztam az ölelésèt, és jó szorosan hozzà bújtam.

- Gondoltam eljövök látogatni. - mosolyogtam fel rá mikor letett a földre.
- Meg nem akartam otthon lenni. - vettem le a táskámat a hàtamról.

- Na? Hogyhogy? - tette kezét a vàllamra és odavezetett az asztala előtt lévő szèkhez, majd le is ültem, táskámat pedig a szèk lábànak döntöttem.

- Nem tudom.. Anya annyira letört a verekedés óta, még úgy is hogy minden megoldódott. Annyira rossz ilyennek làtni. - dőltem hátra.

- Megèrtem. Èn se szeretem ha szomorú. - fogta meg a székèt és az és az enyèm mellé téve le is ült.

- Annyira hiányoztál.. - gördült le a szàm széle. Annyira hiányzott hogy végre beszélhessek vele.
- Miért nem találkozhattunk? - hajtottam le a fejemet, kezeimet vizsgálgatva.

- Mondtam hogy sok a munkám mostanában.

- Ne hazudj! - emeltem meg a hangomat.
- Tudom hogy valami más a baj. Szinte alig beszélünk. Az apámnak kellene lenned nem?...

- De, de igen. De tudod hogy mennyi a munka. - már megint hazudik.

- Akkor most kèrlek mond el az igazi indokot. Eddig mindíg volt időd amikor rólam volt szó, mi törtènt? - szorítottam ökölbe kezeimet.

- Yoongi kitalálta hogy jobb lenne hogy egy ideig ne beszélnék veled, hogy a közeledbe tudjon fèrkőzni. - magyarázta meg egy sóhaj közepette.

- Annyira tudtam.. - szorítottam össze a fogaimat.
- Mièrt nem mondtad el előbb?

- Mert megfenyegetett hogyha elmondom neked akkor bajba keveredhetek. - pillantott oldalra, majd vissza rám.

- Milyen bajba? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

Nem hiszem el hogy már fenyegetőzik is..

- Nem mondhatom meg, mert nem értenéd meg. Túl fiatal vagy hozzà. - tette a kezèt a fejem tetejère és megsimogatta a hajamat.

- Rendben, de ne törődj vele. Nem fog bàntani. Nem engedem. - határozotsàgom hatására egy kis mosoly kúszott az arcàra.
- Csak ne törődj vele.

- Annyira szeretlek fiam. - borzolta össze a hajamat megvillatva gödreit.

- Èn is. - hunytam le a szemeimet megvillantva fogaimat.

- Gyere, menjünk ès töltsük be a kimaradt időket. Úgy is kaja szünetet akartam tartani. - álltunk fel, a hátamra kaptam a táskámat, majd megfogtam a kezét.

- Akkor menjünk. - keztem el izgatottan húzni az ajtó felè, kuncogását pedig hallottam a hátam mögött.
- Amúgy majd valamikor átjöhetnél látogatni. Anya biztos örülne neki. - hagytuk el az irodáját.

-Remek ötlet.