Killing Compulsion [Suga ff.]

~4~

- Miért hoztad ide?!

- Most miért? Alszik. Nem fogja tudni hogy hol van amikor felébred.

- Jó bőr. Mond csak újra, hol is találtad?

- Eszedbe se jusson!

Hallottam ahogy körülöttem a hangok egyre jobban felélesedtek. Lassan kinyitottam a szemeimet, de szinte azonnal be is csuktam őket az erős fény miatt.

Kicsit kinyitottam a szemeimet, majd mikor megszoktam a fényt, teljesen kinyitottam őket.

Körülöttem volt 3 férfi. Nem hinném hogy észrevették hogy felébredtem. Szólni akartam, de a torkom annyira ki volt száradva hogy egy hang se jött ki rajta.

Egyre jobban realizàdódott bennem hogy hol is vagyok és mi történt. Ezzel együtt elkapott a pánik.

Fel akartam álni, de oda voltam kötözbe egy székhez. Elkezdtem rángatni a kezeimet, mire éreztem hog minden szem rám szegeződik.

- Jó reggelt hercegnő. - felismertem elrablóm hangját. Állam alá nyúlt és felemelte a fejemet.

- Szőke, kékszemű. - az alacsony fiúra vezettem a tekintetemet. - Nem kapom majd kölcsön? - nézett könyörögve elrablómra.

- Gusztustalan. - fintorodtam el az undortól. Ettől az egyetlen szótól elkezdett fájni a torkom. Inni akartam.

- Ahh, a hangja is olyan szép. - sóhajtott ábrándozva. - Hyung kérlek!

A fejemet tartó férfi csak elgondolkodott, mire a harmadik férfi megszólalt.

- Igaza van. Tényleg gusztustalanok vagytok. - Ezzel fogta magát és felment a lépcsőn.

- Ennek meg mi baja? - néztek a lépcső irányába.

- Fasz tudja. - rántotta meg az alacsonyabb a vállát. - Na, visszatérve a témára. Akkor kölcsön adod?

Próbáltam lassan kicsúsztatni az egyik kezemet. Egy ideig ment, de már fájt a kezem. Szerintem kidörzsölte a kötél.

- Szerezz magadnak. Ő az enyém. - fogta erősebben az államat.

- Nem látom az arcán hogy ő is így gondolja. - vigyorodott el, majd közelebb jött hozzám.

Elrablóm elvette a kezét és távolabb állt.

- Szeretnél inkább az enyém lenni? - hajolt le hozzàm.

- Azt se tudom hogy kik vagytok. Hogy hol vagyok. - hajtottam le könnyes szemekkel a fejemet hogy ne lássák.

- Én Jimin vagyok, ezzel a nagypapával pedig ne is törődj. - nézett hátra a morcos fiúra. - Na, akkor szeretnél inkább az enyèm lenni?

- Az enyém. - morogta karbetett kézzel.

- Nem vagyok senkié. - rántottam kezeimen.

- Biztos? - húzta egy csábos félmosolyra az ajkait, és elkezdett közeledni az arcomhoz.

Ahogy egyre közeledett én úgy távolodtam, majd mikor már nem tudtam hova hajolni, hanyadt vágtam magam.

Felszisszentem ahogy a karomra estem.

- Mi a fenét csináltok?! Mind a kettőtök takarodjon fel! - utasította őket.

Ők morogva de eleget tettek a magas férfi kérésének.

- Sajnálom hogy ilyenek. - vakarta meg zavartan a tarkójàt. - Hoztam egy kis vizet, gondolom szomjas vagy.

Hallottam ahogy leteszi az üvegpoharat a földre, majd odajött hozzám és felállított.

- Kösz. - dünnyögtem halkan. Felvette a poharat a földről. Volt a pohárban egy szívószál, mivel nem tudtam megfogni a poharat.

Arcomhoz emelte a poharat. Gyanakodva felnéztem rá.

- Nyugi nem mérgezlek meg. Csak víz. - tanakodva de végül a számba vettem a szívószálat és inni kezdtem.

Megváltás volt az a pohár víz.

- Te aztán tényleg szomjas voltál. - vette el a számtól a poharat.

- Hogy hívnak? - tettem fel kérdésemet.

- Rap Monster.

- De ez csak egy becenév. Az igazit szeretném tudni. - ő csak nézett le rám.

- Majd ha megbízok benned.

Ezzel fogta és ő is itthagyott. Mit akarnak tőlem? Miért kell itt lennem? Kik ők? Vannak még?

Annyira sok a megválaszolatlan kérdés. Félek.

Ez az egész egy rémálom.