Killing Compulsion [Suga ff.]

~2. évad 25. rész~

Szinte rohantam ki az épületből, mivel Suga beszélni akart velem, de én féltem hogy miről szólna az egész.

Ezért gyorsan magamra kaptam minden ruhàmat a mosdóban, mivel nem fogok előtte átöltözni, majd kirohantam.

Már éppen az iskola ajtaját akartam átlépni, hogy az autóhoz siethessek, aminél meglepetésemre nem csak Joonie, hanem Jimin, Hobie, Kook és Tae is ott voltak.

Egyre jobban kapkodtam a lábaimat a szerelmem és barátaim láttán. De nem csak miattuk, hanem a magam mögött hallott egyre csak közeledő, és gyors léptek miatt is.

- Angela! Kérlek várj meg! - könyörögte ahogy megragadta a csuklómat, ahogy éppen kiértem az iskola ajtajàn.

- Ne. Engedj el! - vele szembe fordulva próbáltam kirántani a kezemet a szorításából.

- Kérlek had beszéljek veled. - szeménytől csillogó szemei miatt nem tudtam mit mondani, vagy tenni.

- Nincs időm. Mennem kell. - kétségbeesettségemet észrevéve, most ő nem tudott mit mondani.

Látta rajtam hogy nem tudok mit kezdeni az itt létével. Sem azzal hogy beszélni akar velem. Hogy kicsit tartok tőle.

- Angela! - kiabálva rohantak hozzánk a többiek.

Pár méterre megállva tőlünk bámultàk Yoongit.

- Ezek szerint ez nem csak egy rossz vicc volt. - ráncolta a szemöldökeit Joonie.

- Mit keresel itt Yoongi? - Hobin látszott hogy aggódik. Nem akart az iskolában jelenetet rendezni.

- Kellett egy munka, és szereztem is. - válasza komoly és higgadt volt.

- Hyung. Mi a francért nem tudod békénhagyni őket? - Kook erélyes hangjàtól mindannyian nagyon meglepődtünk.

- Mert... - suttogta ahogy lenézett a kezemre, és a gyűrűsujjamon lévő gyűrűre.

- Suga. Mindannyiunknak elege van már a hülyeségeidből. Nem csak Jiminnek volt elege. Nem akartunk megbántani, de ez mostmár nem számít. - lépett előrébb Tae egy kicsit. Látsztott rajta hogy tart Suga haragjától.

De Suga nem látszott haragosnak. Olyan volt mintha testben itt lett volna velünk, de gondolatokban máshol járt.

Jimin félve de előlépett a többiek védelmezése mögül, és óvatosan lépkedett oda hozzánk.

- Hyung. Engedd el. - próbálta erősnek mutatni magàt, mire Yoongi csak kuncogott egyet.

- Kibaszottul ne mond meg nekem hogy mit csináljak. - szemeivel szikrákat szórva figyelte Jimin menden egyes mozdulatát.

Jimin csak megrezzent egy kicsit a válasz hallatàn.

Ezt a helyzetet kihasználva, hogy nem rám figyel, kirántottam a kezemet, mire rám kapta a tekintetét.

- Yoongi. Kérlek. - kezdtem bele, mire egy kicsit ledermedt. - Ha valaha, egy kicsit fontos voltam neked, hagyj békén. - keserű szavakat kiejtve rossz íz maradt a számban, miközben torkomban gombóc keletkezett, mellkasomon pedig nehéz érzés lett.

Megfordultam, és megfogva Chim kabàtjának az ujját, magam után húzva odaballagtam a többiekhez.

Elengedtem Jimint, és Namhoz odamenve, fejemet mellkasának döntöttem.

Lejjebb hajolt hozzàm és magához ölelve, egy puszit nyomott kobakom tetejére.

- Menjünk haza. - suttogta, én pedig csak egy bólintás után eltávolodtam tőle egy kicsit.

Mindenki beszállt az autóba, de én még utoljára ránéztem Yoongira. Egy szomorkás mosollyal intett nekem.

Alsó ajkamat beharapva ültem be Nam mellé az anyós ülésre, és miután becsuktam az ajtót, azonnal el is hajtottunk.

- Haneul? - kérdeztem a fiúktól.

- Jinnel van nàlatok. - Hobi válaszán megnyugodva dőltem hátra az ülésemen.

Jin imádja Haneult, csak sajna ritkán tudnak találkozni, mivel mint ahogy a többiek is, Jin is eléggé elfoglalt.

A fejemet az anlak felé fordítottam, és azon kibámulva néztem a mellettünk elhaladó tájat, miközben erősen gondolkoztam.

Mi lett Yoongival? Mi miatt változott ennyit? Miért pont az iskolába jött dolgozni? Hogyan változott ennyit? Miért változott ilyen sokat?

Igaz 4 éve nem láttuk egymást, de teljesen olyan volt mint egy másik személy. Nem ilyennek ismertem meg.

Sokkal érzelmesebbnek nézett ki. Nem volt olyan durva. Meg ilyenek...

Lehet hogy csak tetteti az egészet? Foggalmam sincs.

A rengeteg kérdés fejemet fàjdította. A kérdések amire csak Yoongi tudna vàlaszolni..