Killing Compulsion [Suga ff.]

~3. rész 22. rész~

Írói szemszög

Napok teltek el.

Yoongihoz mèg aznap visszamentek, majd adtak neki egy alapos verèst, miközben jól az arcába nevettek.

Bátor cselekedetek olyan emberektől akik nem tudjàk hogy mivel àllnak szemben.

Ahogy a napok teltek, Yoongi józan esze is úgy kezdett elszállni.
Pedig ő nem ezt akarta. Ő csak haza akart jutni szerető feleségéhez, a gyerekeihez ès barátaihoz.

Mostmár e mellé az is betársult hogy eltegye őket làb alól.

Azt akarja hogy azt a fájdalmat érezzék amit ő érez az egèsz testbèben.

Napi szinten lementek, és megleckéztették, hogy tanuljon abból hogy fogja vissza magát.

Meg akartàk törni, hogy csak az eddigi önmaga érzelemmentes kagylója legyen, de csak az elmèjèt törték meg.

Ezt a körülötte lévő férfiak is észrevették, de azt hittèk hogy csak a fájdalom hozza ki belőle ezt a fajta viselkedést.

Ez a nap sem ment másképpen Yoongi szàmàra.

A férfiak a vezetőjük távollétében, a tudta nèlkül lementek, és már elő is készítettek mindent ahhoz hogy megkínozhassák, és megverhessék őt.

Míg Yoongival jól elbántak, Angela otthon tovàbbra is várja haza elrabolt férjèt.

Barátai nem engedik ki a hàzból hogy velük keresse szerelmét, amióta kiderült hogy a nő gyermeket vár.

Angela egyàltalán nem értette hogy ez hogy törtènhetett meg.
Hiszen védekeztek. Óvszertel, de mèg fogamzás gátlót is szedett.

Nem mintha nem örülne neki, csak egyszerűen nem érti hogy hogyan törtènhetett, ès ez a mèrtékű stressz amin most keresztül megy nem tehet jót a még meg nem született gyereküknek.

Gyerekeinek nem mondta el, úgy is észre fogjàk venni maguktól, hiszen van már most is egy szép kis pocakja.

Éppen vacsorát csinàlt éhes gyerekeinek, mikor azok hírtelen berontottak a konyhába.

- Anyu mikor lesz kész az enni? - kèrdezte a kislány átölelve anyukája làbàt oldalról.

- Hamarosan kicsim ne izgulj. - simogatta meg feje búbját, ahogy egy szerető mosollyal lenézett gyermekére.
- Na menj vissza játszani okés? - nem kellett neki kétszer mondani, màr el is kezdett rövid lábaival a nappali felè rohanni.

- Rendben anyu, szeretlek! - kiabàlta egyre csak eltávolodő hangjával.

- Na ès te Han? Mit szeretnél? - folytatta tovább a zöldségek feldarabolàsát.

- Beszélni. - lèpett beljebb, a nő pedig azonnal abbahagyta amit csinàlt, hogy minden figyelmét a fiatal fiúra fordíthassa.

- Miről kicsim? - fordult felé.

- Kistesónk lesz? - pillantott le Angela kerekedő pocakjára.

Megsimogatta hasàt, ahogy egy kicsit lepillantott.

- Igen, de ne izgulj miatta. - borzolta meg egy kicsit fia fekete tincseit.

- Szerintem ez egy rossz ötlet. - mondta ahogy elhessegette édesanyja kezét.
- Ennek nem kellene megtörténnie. - ràncolta össze a szemöldökeit, ahogy egy kicsit kibiggyesztette alsó ajkát.

- Ezt meg hogy érted kicsim? - biccentette oldalra èrtetlenkedve a fejét.
- Nem szeretnèl egy kistestvért?

- Hàt nem hogyha Yoongi megint kilép az èletünkből. - forgatta meg a szemeit.

- Nem hagyott el minket. Vissza fog jönni. Meg fogjuk talàlni ès megint itt lesz velünk. - próbàlta megèrinteni fiát, aki gyengèden elütötte anyja kezèt.

- Nem fog. Megint megfog ugyan az történni mint régen. Csak te nem akarod ezt belátni. - tette karba a kezeit mellkasa előtt.

- Ne mondj ilyeneket.

- Miért ne? Namjoon is megmondta hogy ez törtènik. - a férfi neve hallatán Angela fejében elkezdett felmenni a pumpa.

Már megint ő. Egyszerűen nem tudja elkèpzelni hogy nem tudja befejezni ezt.

- Ne hallgass rá. Csak próbàlja teletömni a kis fejedet a hazugságaival. - szorította össze a fogait.

- De, mert ő jobb apa volt számomra mint Yoongi valaha is lesz! - kiabálta a nőnèl pedig betelt a pohàr.

Megtette azt amit mèg soha èletében nem tett meg. Felpofozta fiát. Nem èrdekelte hogy most ezért meg fogja-e utàlni őt, de nem hagyhatta hogy így beszèljen.

- Menj innen. - mutatott az ajtó felè Angela, ahogy vissza fordult a vágódeszka felè.

A fiatal fiú a sokkos állapotából felébredve, azonnal kirohant a konyhából, egyenesen be a szobàjàba sajgó arcát simogatva.

Nem hagyhatta hogy továbbra is így beszéljen kedveséről.