Killing Compulsion [Suga ff.]

~2. évad 19. rész~

Amint hazaértünk leültünk a kanapéra és elkeztünk tévézni, és beszèlgetni.

A kicsi nagyon élvezi YoonJi társaságát, és ez fordítva is kölcsönös.

Nagyon jól elbeszélgettek egymással, amit én csak mosolyogva hallgattam.

Kérdezgettek egymástól dolgokat, amire válaszoltak is. Főleg Haneul kérdezett egy csomót, YoonJi pedig mesélt neki.

Úgy döntöttem hogy elmegyek a konyhába inni, majd sütni valamit nekik.

Elmondtam nekik a tervemet, aminek nagyon örültek. YoonJi felajánlotta a segítségét Haneullal együtt, de megmondtam nekik hogy nyugodtan pihenjenek, majd én megcsinálom.

Felálltam és bementem a konyhába, ittam egy pohár vizet, majd elővettem mindent ami a süti sütéshez szükségem lehetett.

Feltűrtem a pulóverem ujjait, és neki álltam belerakni a hozzávalókat a tányérba.

Elkezdtem keverni a tésztát a fakanállal, mikor lépteket hallottam meg magam mögül.

- Jimin? Miért nem vagy a többiekkel? - kérdeztem ahogy mellém ért.

- C-csak segíteni szerettem volna neked. - vakargattam meg tarkóját.

- Oh, értem. - mosolyogtam segítőkészsége miatt. - Nem szeretnèl nekem elmondani valamit. - pillantottam rá egy másodpercre.

- Mire gondolsz? - én csak szemöldökömet ráncolva  hagytam abba a tészta keverését és Jiminre szegeztem a tekintetenet.

- Ne játszd meg magad. Amióta YoonJi itt van, azóta olyan furán viselkedsz. Félsz valamitől vagy nem is tudom... Mintha félnél. - fordultam felé.

Ő csak beharapta alsó ajkát és tekintetés a földre szegezte.

- Na, Jimin.. Mondjad mi a probléma. - ő nem mondott semmit, mire megérintettem a vállát. - Hazaküldjem? Baj hogy itt van? - kérdezgettem, de kérdéseim süket fülekre találtak. - Ha nem mondod el hogy mi a baj, akkor nem tudok neked segíteni. - kezdtem el én is aggódni.

- YoonJi... - csak ennyit mondott miközben kezeit ökölbe szorította.

- Igen? Mi van vele? - felemelte fejét, és megfogta a vállaimat, majd méllyen a szemeimbe nézett.

- YoonJi, nem egy lány. - én csak értetlenül döntöttem oldalra a fejemet egy kicsit. - Sőt, jobbat mondok. YoonJi igazából Yoongi. - amint ezt elmondta elnevettem magamat.

Honnan veszi ezeket a hülyeségeket. Biztos csak paranoiás.

- Ne nevess! Nem vetted észre hogy mennyire hasonlítanak? - fürkészte arcomat, miközben szemeivel néha a konyha ajtóra pillantott.

- Attól hogy még hasonlítanak, az nem azt jelenti hogy ugyan az a személy. És nem kérdezhetem meg tőle, mert ha igazad is lenne, úgy is letagadná. - ő csak egyetértően bólintott egyet.

- De higyj nekem Angela kérlek. - könyörgött már remegve nekem.

Minden egyes porcikám azt súgta hogy higyjek Jiminnek, mert valahol igaza van. Tényleg ijesztően hasonlítanak, de ha igaza van, akkor az már rég kiderült volna. Nem?

Jimin már annyira remegett hogy attól fèltem hogy össze fog esni, ezért megfogtam az egyik széket ami bent volt, és segítettem neki leülni.

Elővettem egy poharat és öntöttem neki vizet, majd átadtam neki a poharat.

- Nyugodj meg Chim. - simogattam hátát gyengéden hogy megnyugodjon. - Akármilyen nehéz is, de hiszek neked. - haraptam be az alsó ajkamat.

Remegve vette a levegőt. Próbálta összeszedni magát, és belekortyolt a vizébe.

- Ameddig itt vagy a házban nem fog bántani. Nem akarja magát lebuktatni, és a Haneulnak traumákat okozni. - magyaráztam, ő pedig csak bólogatott. - Nyugodtan menj ki hozzájuk. Vigyázz a kicsire, és ha akármi van csak kiabálj és ott termek. - öleltem magamhoz, és mikor megnyugodott elengedtem.

Ő csak félve bólintott egyet, megitta a vizét, és felállt.

- Ne aggódj Chim. Eszte egy kis sütit és hazaküldöm. - villantottam meg bíztató mosolyomat, mire erőt vett magán és kiment.

•••

Gyorsan megsütöttem a sütiket, majd miután ettek, megkértem Yoongit hogy távozzon.

Nem mutattam semmi olyan észrevehető dolgot, ami elárulnà hogy tudom hogy ő az. Bár azt szerintem észrevette hogy Jimin nagyon nyugtalan, amin ahogy észrvettem nagyon jól szórakozott.

De hála égnek elment, és ahogy elhagyta a házat, azonnal kulcsra zártam az ajtót.

Szívem a torkomban dobogott, hogy Jiminnek tényleg igaza volt.

Mikor rá néztem, majd Haneulra, azonnal láttam a köztük lévő hasonlóságot is.

Hogy lehettem ennyire vak?...