Killing Compulsion [Suga ff.]

~2. évad 6. rész~

- Tényleg te vagy az?.. - kérdezte meg már vagy századjára.

- Igen én vagyok. - kuncogott Joonie, mellettem állva.

- De miért vagy itt? És mi köze van a tanárnőhöz? - ráncolta szemöldökét, a többiek pedig suttogni kezdtek.

- Jaj, majdnem elfelejtettem. - indult meg Nam az ajtó felé és kiment.

- Ne kerülje a kérdésemet! - kiabálta mérgesen, mire Nam visszajött és el se akartam hinni amit láttam.

Mellette a kicsi Haneul volt, aki amint észrevett, felkiálltott.

- Anya! - rohant oda hozzám és àtölelte lábamat.

- Kicsim? - guggoltam le elé hitetlenkedve.

- Apa előbb elhozott az oviból. - kuncogta ahogy karjaim közé vettem és felálltam.

- Ez remek. - pusziltam meg arcát.

A lány diákok csak olvadoztak Haneul miatt.

- Ez remélem mindent elmagyaràz neked a kettőnk kapcsolatáról. - jött mellèm Nam és átkarolta a derekamat.

- Igen. Apa nagyon szereti anyát, ès anya is nagyon szereti apàt. - magyarázta Haneul DoYoonnak, aki meglepődött a kisfiún.

- De... De úgy néz ki mint egy öregember! - kiabálta.

- Tudod egyáltalán hány éves vagyok? Kétlem. - mutatta meg gödröcskéit, amik meg tudnak ölni.

- Kinézel vagy 30-nak. - tette kereszbe a kezeit.

- Majdnem, majdnem. 24 vagyok. - simogatta meg haneul fejét.

- Akkor is idős vagy a tanárnőhöz képest. - magyarázta a hülyeségeit.

- Igen. Egy évvel idősebb vagyok. - mindenki hatalmas szemekkel nézett ránk. Nagyon jól tartjuk magunkat.

- Ne bántsd apát, mert anya nem lesz boldog. - a kis Haneul olyan jól ismer.

Hírtelen megszólalt a telefonom, mire odamentem a kicsivel a kezeim között és felvettem a telefont.

- Szia ChimChim. - köszöntem jó barátomnak.

- Szia Jimini pabo~. - köszönt kisfiam is.

- Sziasztok. Angela megszeretnélek kérdezni hogy baj lenne-e ha ma nálatok aludnék? - hallottam a hangján hogy baj van.

- Apa. Jimini aludhat ma nálunk? Lágyszi. - kiskutya szemeinek nem tudott ellen állni, így beleegyezett.

- Rendben, hamarosan indulunk haza, addigra érj oda. - mondtam neki.

- Gyors leszek mint a villám. - kuncogott.

- Sok puszit Jimini pabo~. - szólalt meg Haneul.

- Pontosan. - nevettem. - Na de szia, majd akkor ott találkozunk. - ahogy letettem a telefont az iskola csengője meg is szólalt.

- Na? Megyünk édes? - fogta meg kezemet miután eltettem a telefonomat a nadrágom zsebébe.

- Igen. Sziasztok gyerekek. - köszöntem el tőlük és kézenfogva, a kicsivel az egyik kezemben elindultunk kifelé.

- Sziasztok~. - integetett a kicsi a diákoknak.

A diákok elköszöntek tőlünk. A legtöbbjük hangjában hallottam a lágyságot, míg néhányban valami ismeretlen utálatot.

A gondolataimat elhessegetve bementem az öltözőmbe a két szerelmemmel és megfogtam a cuccaimat, összepakoltam őket a táskámba, amit Nam a vállára vett.

Nem öltöztem át. Otthon úgy is le kell zuhanyoznom, és át is öltöznék.

•••

Házunkhoz érve kiszálltunk az autóból, és kisegítettem Haneult a járműből, és azonnal megragadtam a kezét.

Elindultunk az ajtónkhoz, ahol már Jimin várt ránk.

- Szia Chim. - adtam puszit két orcájára, és ezt ő is megtette.

- Jimini pabo~. Hiányoztál. - mosolygott.

- Ti is nekem kis angyalok. - vette kezei közé a kisfiút és adott egy puszit az arcára.

Táskájára nézve azonnal észrevettem hogy valószínűleg nem csak egy éjjszakára tervezett itt maradni, de nem említettem meg.

Ahogy Nam is az ajtóhoz ért lepacsizott Jiminivel és végignézett rajta. Szemei azonnal megakadtak a táskáján, e miatt szemöldökeit ráncolta.

- Oh, ahogy látom nem csak egy éjjszakàra terveztél maradni... - szólt barátjához bosszankodva.