Killing Compulsion [Suga ff.]

~14~

Nagyon gyorsan eltelt az egész nap. De persze a nap végére sincs nyugalmam, mivel Suga magukkal akar vinni engem.

Hogy miért? Hát azt én magam sem tudom. De reggeli óta olyan idegesnek tűnik.

Adott egy fehér, mintás haspólót, és egy fekete feszülős bőrnadrágot. A nadrággal még nem is lenne bajom, de miért pont haspóló?

Lezuhanyoztam és hajat mostam. Felvettem a fehérneműmet, majd a ruhákat amiket kaptam.

Mivel nem találtam hajszárítót a szobában ezért elkezdtem hagyni hogy megszáradjon magától. A fejemre tekertem a törülközőt, hogy egy kicsit tudjon száradni.

Vártam és vártam. Borzasztóan unatkoztam. Elvették a telefonomat, hogy ne tudjak segítséget hívni. Nem mintha tudnám hogy hol vagyok...

Csak ültem az àgyam szélén és azon gondolkoztam hogy valaha elengednek-e? Egyszer talán.

Levettem a fejemről a törülközőt, és a mellettem lévő fésűvel elkezdtem kifésülni a már nagyjából száraz hajamat.

Mikor meglettem vele, felálltam és odamentem az ablakhoz és csak bámultam ki a kertbe. Már sötét volt, de a hold fénye miatt a virágokat ugyan úgy láttam. Olyan gyönyörűek.

Egy halvány mosoly kúszott az arcomra ahogy a virágokat néztem, de ez a mosoly hamar lelohadt, amint megéreztem két kart a derekam köré fonódni.

Azonnal tudtam hogy ki az. Főleg miután megláttam a fejem mellett megjelenni a szokásos szőke hajkoronát.

- Mit nézel? - érdeklődött egy gyermekies mosollyal. Egy kicsit ellazultam hogy nem akar rám mozdulni, így én is elengedtem egy mosolyt ahogy felé fordítottam a fejemet.

- A virágokat. - válaszoltam, ahogy egy kicsit vissza fordultam az ablak felé. - Olyan szépek, hogy simán eltudom őket bámulni órákon keresztül. - húztam szélesebbre a mosolyomat.

- Mi a kedvenc virágod? - tette állát a vállamra.

- Rózsa. Bármilyen színű, mindíg a kedvencem marad. - néztem ismét ki a virágokra.

- Akkor ezt meg is jegyzem. - kuncogta el magát aranyosan.

Most mi baja van hogy így viselkedik? Nem mintha nagy baj lenne hogy nem nyomul. Sőt... Örülök neki. Végre van egy kis nyugalmam.

Éreztem ahogy hüvejkujjával gyengéden elkezdte cirógatni az oldalamat.

Én csak mosolyogva tűrtem. Ezzel még nincs bajom, akkor lesz bajom ha már többet akar.

Mosolyogva élveztük egymás társaságát csendben, ahogy néztük az esti tájat.

Valami furát éreztem a kezeiben. Mármint ahogy tartott, olyan érzést adott mintha félne hogy eltűnök, vagy hogy elvesznek tőle. Bár szerintem csak behalucinálom ezt az érzést.

Elérzékenyültem a kavaros érzelmek miatt. Félve, de kezeimet gyengéden rátettem az övéire.

Nem tudom miért de boldognak érzem magamat. Lehet hogy azért mert kiszabadultam a pincéből, és mert végre van egy olyan estém hol nem molesztálnak.

Az ölelő karjai a családomat juttatták eszembe. Hogy mennyire aggódhatnak hogy nem jelentkezek. Nem adok magamról életjelet.

Úgy kapaszkodik belém mint egy gyerek az anyja kezébe.

Éreztem ahogy az egyik szemem bekönnyezik, majd elkezd belőle folyni a könny. Nagyon sokszor van olyan hogy csak az egyik szemem sír. Nem tudom hogy miért van ez.

Gyorsan letöröltem az arcomról, amit Suga is észrevett. Egy kicsit nehezen, de elengedett, és gyengéden maga felé fordított. Miért ilyen velem?

Csak lehajtottam a fejemet, és a szememet törölgettem. Megéreztem egyik kezét a fejemen, ahogy magához húz és a homlokomat a mellkasànak dönti. Csak a hajamat simogatta.

Nem csinált semmi perverzet. Csak nyugtatni akart. Csak simogatt mostanra már száraz hajamat, és hagyta hogy kisírjam magamat.

Nem értelek téged Suga... Olyan bonyolult vagy...