Killing Compulsion [Suga ff.]

~25~

Miutàn hazaértünk elmentem lezuhanyozni. Meg akartam tisztulni a napnak a mocskaitól.

Már eléggé késő volt mire hazaértünk. RM elmondta hogy már több órája vége volt a játéknak, és aggódni kezdett, ezért jött el.

Itt fekszek, és bámulom a plafont. Nem depresszióztam be megint. Csak fáradt vagyok. És fájnak a karcolásaim. Szerencsére ennyivel megúsztam.

Lentről kiabálást hallottam és annyit kitudtam azűrni hogy 'Nem jössz be!'. Ajtócsapódás, és hírtelen beállt a csend.

Pár perc múlva meghallottam egy kopogást az ajtómon. Azonnal felültem és az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam.

- Bemehetek? - meglepődtem. Most az először látom Rap Mont hátranyalt haj nélkül, és rendes ruhában.

- Persze. - álltam el az útjából, és be is engedte magát.

Becsuktam az ajtót és felé néztem.

- Mit szeretnél? - kérdeztem, mire az ablakhoz ment és bezárta.

- Hogy Suga ne tudjon bejönni. - morogta, miközben felém fordult.

- Kizártad? - lepődtem meg. Ő csak bólintott és leült az ágyamra az ablakkal szembe.

Odamentem hozzá és elé álltam. Elkezdett matatni nadrágja zsebébe, és el sem akartam hinni hogy mit vett ki belőle. A telefonomat.

- Tessék. - nyújtotta oda. - Végeztettem rajta egy pár átalakítást. - elvettem tőle de nem látszott semmi. - És beszéltem a szüleiddel a nevedbe, hogy ne aggódjanak miattad. - kicsit elmosolyodtam.

- Köszi RM. - lehajoltam hozzá és megöleltem. Egy kicsit meg volt lepődve, de kezeivel magához ölelt.

- Namjoon. - értetlenül elhajoltam tőle és a szemeibe néztem. - Az igazi nevem.

- Namjoon. - mosolyodtam el. - Még egyszer nagyon köszönök mindent. - tettem szabad kezemet a vállára.

Namjoon a hátam mogé nézett és egy kicsit elvigyorodott. Hátra akartam nézni hogy lássam hogy mit néz ennyire, de megfogta a másik kezemet, mire odakaptam a fejemet.

- Ott van az ablakban. - suttogta hogy nehogy meghallja. - Meg akarod szivatni? - nézett fel ràm egy féloldalas mosollyal.

- Meg fog ölni. - sóhajtottam, miközben becsuktam szemeimet.

Felállt, én pedig helyet adtam neki, így hàtrébb álltam. Fél kézzel ráfogott a derekamra, megpördített és letolt az ágyra.

Minden olyan gyorsan történt hogy nem is tudtam reagàlni. Nem egyeztem bele a szivatásba. Szerintem ő akarja ezt az egészet.

Felém mászott és ráült a csípőmre. Szemeimmel Suga felé néztem aki szerintem már rég megölte Namjoon a szemeivel. Ki akarta nyitni az ablakot, de nem tudta.

Namjoon lehajolt hozzám. Már azt hittem hogy csinálni fog valamit, de nem.

- Nyugi nem fogok semmit sem csinálni. - nyakamhoz hajolt. - Ha csak nem akarod. - viccelődött. Legalább is nagyon remélem hogy viccelődik.

Kicsit feszült voltam a közelsége miatt. Levegőt is alig bírtam venni.

- Nyugodj meg. Ez csak egy színjáték. Mint mikor felléptél velünk. - egyik kezemet a fejére tettem, a másikkal pedig átöleltem törzsét.

- Csak egy színjáték. - ő csak helyeslően hümmögött.

Pár percig így maradtunk, mikor meghallottuk hogy leugrik a földre.

Elhajolt tőlem és legeküdt mellém. Felálltam, odamentem az ablakohoz és elhúztam a függönyt.

Visszamentem és leültem az ágy szélére. Visszavettem a kezeimbe a telefonomat.

- Amúgy miért adtad vissza? - néztem rá. Felült és rám nézett.

- Megbízok benned annyira hogy odaadjam. És mondam hogy változtattam rajta pár dolgot. - fejezte be de láttam hogy akar mèg valamit mondani.

- Folytasd. Látom hogy van még valami. - oldottam fel a telefonomat.

- Hát gondoltam hogy cserébe megkérnélek valamire. - vakarta meg tarkójàt.

- Amiket tettél természetes hogy megteszem amit kérsz. - mentem bele az édesanyámmal való beszélgetésbe. Tényleg beszèlt vele. Teljesen olyan volt mintha én írtam volna neki az üzeneteket.

- Holnap lesz egy összejövetel. Egy csomóan lesznek és mi is meg vagyunk hívva. Azt mondták hogy hozhatunk magunkal valakit, és én téged akarlak vinni. - nem is kellett várnia a válaszra mert azonnal megadtam neki.

- Persze hogy elmegyek veled. - nèztem fel a telefonomról. Ő csak mgmutatta gödröcskéit.

- Köszönöm kölyök. - karolta át a vállamat.

- Hé, nem vagyok gyerek. - böktem meg az oldalát.

- Persze hogy nem. - nevette el magát. Megcsörrent a telefonom, mire ijedtemben Namjoonra ugrottam.

Megnéztem és anyàm volt az. Ki akartam szállni Nam öléből de nem engedett.

- Vedd fel. Nem akarsz beszélni vele? - kérdezte. Lenéztem a telefonomra és elfogadtam a hívást.

- Szia anya. - köszöntem neki.

- Szia kicsim. Hogy vagy? Minden rendben?

- Jól vagyok. És minden oké. Veletek? Ti higy vagytok? - érdeklődtem. Olyan jó végre hallani anya hangját.

- Igen minden rendben van. Hiányzol nekünk ugye tudod?

- Igen. - könnyeztem be. - Ti is nagyon hiányoztok nekem. Nagyon szeretlek titeket. - amikor anya visszamondta hogy szeret, elsírtam magamat.

- Ne sírj. - törölte le a könnyeimet Namjoon.

- Van ott veled valaki? A barátod az? - hallottam hangján hogy izgatott.

- Igen a barátja vagyok. - vette ki a kezemből a telefont Nam.

Mi a fasz?