Killing Compulsion [Suga ff.]

~2. évad 29. rész~

Pár óra zongorázás, játszás és hülyéskedés után, Haneul annyira kifáradt, hogy Yoongi lefektette a kanapéra, berakott neki valami mesét, betakarta és a kicsi el is aludt.

Jól kifárasztottuk szegénykét, de így legalább most körbe tudok nézni.

Kettőjüket a nappaliban hagyva mentem fel az emeletre és elkezdtem megnézni a szobákat.

Egyik sem változott semmit. Mindegyik ugyan úgy nézett ki mint amikor elmentem négy éve. Minden tiszta és rendezett volt.

A sajàt szobámat kihagytam, mivel nem akartam hogy amúltra emlékeztessen.

Suga szobáját hagytam utoljára. Csak találok valamit, ami bizonyíték lehet a változására.

Lassan kinyitottam a szobája ajtaját, és ahogy beléptem egy megvetetlen ágy fogadott.

Odamentem és miutàn megcsináltam az ágyat, bementem a fürdőszobába.

Elkezdtem átnézni a szekrényeket. Eleinte nem találtam semmit, de amikor a szekrény legméllyére jutott a sor, találtam egy pár sárga, műanyag tartóban lévő pirulát.

Voltak tartók amik már üresek voltak, és voltak bontatlanok.

Kivettem az egyiket és elolvastam a rajta lévő kis fehér cimkét.

Valami nyugtatóval kevert nem tudom mi volt. Vissza is tettem a helyére a tartót, és becsuktam a szekrényt.

Kimentem a fürdőszobából, és a hálószobában lévő szekrényeket kezdtem el átnézni.

Néhány orvosi papírt talàltam jól eldugva. Yoongi neve szerepelt a papíron, és egy nagyon jól ismert pszihológus és pszihiáter neve, és aláírása is rajta volt.

Áttanulmányozva a papírt, visszatettem a helyére. Tovább kutakodva találtam egy fotóalbum szerűséget.

Kiemeltem a szekrényből, és már nyitottam is volna ki, ha hátulról meg nem fogják a derekamat.

- Nem mondták neked hogy nem szép dolog mások holmia között turkálni? - pihentette állát a vállamon, miközben egyik kezével betolta a fiókot.

Nagyot nyelve, a torkomban lévő gombócot leküszködve, szóltam hozzà.

- És neked nem mondták hogy nem szép dolog mások háta mögé osonva, szívrohamot okozni a másiknak? - szedtem le magamról fél kézzel az övéit, és vele szembe fordultam.

- A tiéd még mindíg nagyobb bűn. - szorított kezeivel a kis szekrény és maga közé. - Ha ennyire látni akarod rólam a gyerekkori gáz képeket, akkor csak szólnod kellett volna. - ezzel kivette a kezembőlaz albumot ès leült az ágyra.

Megpaskolta a maga mellett lévő helyet, jelezve nekem hogy foglaljak helyet.

Tanakodva leültem mellè, ő pedig kinyitva a fotóalbumot, úgy tette le hogy mind a ketten láthassuk.

Lepillantva az első képre, megláttam egy nőt, aki egy korházi ágyon fekszik, egy babával a kezében. Feltehetően Yoongi és az anyukája voltak a képen.

- Nagyon szép anyukád van. - Yoongi csak halványan mosolygott egyet, majd lapozott.

Arra számítottam hogy egy teljes családot fogok a képen látni, de csak egy apát láttam a két fiával.

Azonnal lessett hogy valami történt vele, de inkább nem kérdeztem rá.

Még egyet lapoztam, és szerintem pár évet ugrottunk, mivel itt Yoongi most úgy annyi idős lehetett a képeken mint Haneula.

Egy nàla pár évvel idősebb fiú állt mellette. Elég boldognak tűntek.

- Ez a bátyàm. - mutatóujjával megbökte a képen lévő testvére helyét.

Egy mosollyal az arcomon bólimtottam, leplezve az aggodalmamat.

Miért nincsen rajta az apjuk a kèpeken? Lehet hogy vele is történt valami?..

Ahogy minden lapozással egyre előrébb haladtunk, a minden kèppel olyan volt mintha làttam volna Yoongit és a bàtyát felnőni.

De a testvére is hírtelen eltünk a képekről, és helyèt Nam vette át.

Majd becsatlakozott Jin, Hobi, Jimin, Tae és Kook. Együtt nőttek fel.

A vicces képeken jót mosolyogtam, nèha-néha nevettem is rajtuk.

Eljutottunk a nègy évvel ezelőtt készült képeikhez. A képeken látszott hogy eleinte milyen jó barátok voltak, de a végére egy család lettek.

Ahogy lapoztam találtam kettőnkról készült képeket, ami miatt a szívem összeszorult.

Emlékek járták át az elmémet, amin jót mosolyogtam.

Már éppen lapoztam volna még egyet, mikor Yoongi elvette az albumot és becsukta.

Én értetlenül néztem rá. Nincsen már több fotó? Láttam rajta hogy biztos van még benne valami, csak nem akarja megmutatni.

- A többi lap üres. Remélem majd képes leszek betölteni őket. - szemei reménnyel teliek voltak.

Nem tudtam mit mondani, így csak ott ültem és néztem.

De azért titokban reméltem hogy majd sikerül neki..