Mad Girl / SZÜNETEL:( /

1.fejezet

- Üdvözlök minden kedves új és régi diákot a Csermely Gimnáziumban - kezdte a szokásos szónoklatát Köböl igazgatónõ. - Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy ebben a tanévben is egy csomó új és régi programunk van. A gimnáziumunk nagy szeretettel fogadja a tehetségeket a zeneszakkörön, melyet Kothencz Evelin ének tanárnõ fog idén is tartani.

- Nem értem, miért reklámozzák ennyire, hisz eleve bukott ez a szakkör - suttogta nekem Bia.

És igaza volt. Vagy a zenészpalánták járnak rá, vagy a nagyon hülyék. Nem a legnépszerûbb szakkör, ezért reklámozza állandóan a diri.

Már fél órája tartott a beszéd, mikor is egy magas férfi állt meg az osztály elõtt. Összenéztünk, hogy ez mégis kicsoda lehet, aztán egyszerre kitört belõlünk röhögés. Mit is mondjak? Nem valami szimpatikus férfi. Igazából olyan, mint amikor ránéz valakire az ember és kapásból megállapítja, hogy tuti katonának ment volna, ha nem cseszi el az életét.

- Mélyen tisztelt tizenegy bé! Legyetek szívesek befejezni a vihogást! Nem látjátok, hogy Köböl igazgatónõ még beszél?! - üvöltött a férfi kidagadó erekkel.

- Elnézést! Maga mégis ki a franc? - röhögött fel Dávid legjobb haverja, Ádám.

- Hogy én ki a franc vagyok? - röhögött fel a férfi is, amitõl egyenként rázott ki minket a hideg. - Én Kárpáti Zsolt vagyok. Az új osztályfõnökötök - jelentette ki.

Öt perc néma csend következett. Mindenki felmérte a tanárral való erõviszonyát. Nagyon sokan úgy gondoltuk, hogy vesztenénk, de Ádám még egyszer bepróbálkozott.

- Szóval maga az új ofõ? Hívhatjuk majd magát "Ki a francnak"? - röhögött össze Dáviddal ezen a hû, de nagy poénon...

- Persze fiam - vigyorodott el Kárpáti tanár úr. - De elõtte... - kezdte lágyhangon. Talán túl lágyhangon... - Húzzál most azonnal fel a terembe és mire felérek vigyázban állsz az ajtónál, és egy kávéval fogsz várni! Egy cukorral, feketén!! - üvöltötte torkaszakadtából, mire még a diri is abbahagyta a beszédet. Néma csend telepedett az egész udvarra. - Folytassa csak igazgatónõ - mondta kedélyesen az új ofõ. - Te pedig! Induljál! - fordult Ádám felé, mire Ádám már rohant is fel a büfébe. Csak néztük Ádám egyre távolodó alakját, mígnem eltûnt. - Hallottam, hogy balhés egy osztály vagytok. Innentõl kezdve garantálom, hogy meglesztek nevelve - mondta immáron már az osztálynak.

Mindenki bólintott megértésképpen.

Mikor vége lett az évnyitónak, Ádám tényleg vigyázban állt egy kávéval a kezében, sõt még tisztelgett is, amin mindenki elmosolyodott.

- Pimaszkodni mersz velem?? - kérdezte Kárpáti ofõ Ádámtól.

- Nem uram. Elnézést uram! - hunyászkodott meg egybõl a srác.

- Rendben van. Leülni! - üvöltötte Kárpáti tanárúr, mi meg elkezdtünk kedvünkre helyet foglalni.

- Feláll mindenki! Névsor szerint ülünk! - jelentette ki egybõl a tanárúr.

Mindenki csak banbán állt. Eddig nem ez volt és ezt mindenki pontosan tudta.

- Rendben. Az ablaknál az elsõ padban ül Bakonyi Bianka és Deák Réka.

- Ne már! Én Lin mellett akarok ülni! - ellenkezett Bia.

- Ki ez a "Lin"? - kérdezte az ofõ.

- Én vagyok. Kéri Lindának hívnak - mutatkoztam be zavartan.

- Rendben. Te még vársz a padtársadra, de azért leülhetsz az ablakfelöli padsor harmadik padjához - utasított a tanár nagylelkûen.