Mad Girl / SZÜNETEL:( /

35.fejezet

Az ijedségtől csak úgy reszketek. Félek, hogy velem is azt teszi, mint Biával. Sosem gondoltam volna, hogy egy Zsidák ilyet tenne. Főleg egy ilyen ártalmatlan szemüveges "srác". De valahol sejtettem, hogy Biát is csak kihasználja. Főleg, hogy Bia kicsit észhez tért a buli óta. Leginkább Áron beszólása miatt.
De, hogy az első alkalom az életemben, majd pont ez lesz...
Erősen lehunyom a szemem és érzem, hogy a fenekemhez nyomja a végtagját.
-Nyugi cicuskám - mormogja a fülembe. -Gyorsan túl esünk rajta. Ha az első, akkor készülj, hogy fájni fog, szeretek gyors lenni - hallat egy kacaj félét.
Jézusom! A seggemet taperolja! Bárcsak itt meghalnék. Vagy valaki itt lenne. Esetleg Máté. De most is biztos Barbival van.
Ez annyira szemétség! Csak, mert nőből vagyok, azért ilyet tesz egy férfi... Mintha annyival különb lenne. Bár különb is. Mert egy hímsoviniszta állat.
A következő pillanatban valaki ordítva beront és letépi rólam Kornélt.
-Lin! - sipákolja anya és mellém rohan, hogy szorosan átöleljen.
-Linda! Úgy sajnálom - ér mellém Bia és látszik, hogy kisírta már a fél könnycsatornáját. Tulajdonképpen érdekes. Én egyáltalán nem sírok. Inkább vagyok rémült és ideges.
Köböl igazgatónő is megérkezik. Egész szép kis csapat gyűlt össze. Andor, Jani, Dávid, Kornél, anyu, Bia, Lili,  Köböl és én. Egy nagyjából 6 négyzetméteres szertárban, ahol a kisasztal legalább a felét elfoglalja.
-Kornél! Azonnali hatállyal kivan rúgva!  Linda és Bianka, valamint Andor velem jön! Aztán pedig Kornellal váltanék egy pár szót a rendőrség kíséretében - mondta az igazgató.
-Bia miért? - kérdezte Lili eléggé vékony hangon.
Én azért megyek, mert megpróbált megerőszakolni. Andor Kornél öccse, plusz ő jött be elsőnek. Bia meg... Lili még nem tudja.
-Igaz is. A szülők is jöjjenek - bólintott Köböl.
Megkönnyebbültem baktatak a diri után, de akkor is még bennem van a félelem. Biával egymást átöleljük támogatásként.
-Tessék beszélni - intett Köböl igazgatónő, miután helyet foglaltunk az irodájában. Mi Andorral alapból nem akartunk beszélni. Én leginkább azért nem, mert tulajdonképpen most jutott el az agyamig, hogy Kornél megakart erőszakolni, így néha hüppögök párat. Andor meg tudja, hogy Biának kell beszélnie, hisz (ha fáj is kimondani) ez az egész tőle kezdődött.
-Andor szervezett egy Halloweeni-bulit. Ott kezdődött minden - mereng Bia. -Az exemet akartam idegesíteni, ezért flörtöltem Kornéllal. Nem tudtam, hogy a tanárom, feltételezem ő sem tudta, hogy a diákja leszek. Aztán ez az egész addig fajult, hogy lefeküdtünk. Még a szünetben találkozgattunk, de persze szinte mindig azért. Mikor  megtudtam, hogy a tanárom, abba akartam hagyni, de... Valahogy mégsem sikerült. Linda, Andor és Máté, sőt még az exem is próbált lebeszélni róla, de nem érdekelt. Tegnap elmentünk egy koleszos buliba - néz Lilire. -Miattam. Én rángattam el Lint. Kicsit kiakartam kapcsolni. Ismerkedni. Megszabadulni a tudattól, hogy a tanárommal viszonyt folytatok. Helyette lerészegettem, hazudtam a szüleimnek és Lint is arra kértem, hogy hazudjon. A buliban találkoztam valakivel, aki... - lábadt könnybe a szeme. -Észhez térített. Testnevelés órán a fiúk vissza dumáltak, meg hülyültek. Kornél nagyon berágott. És... - kezd el sírni, de senki sem öleli át. Lili csak elképedve nézi, én meg még mindig nem hevertem ki. -Én nem akartam. Egy ribancnak éreztem magam. De... Ő... Ugyanazt tette velem, mint Lindával, csak velem meg is tette - fejezi be, mire Lili és még én is elkezdünk sírni.
-Értem... - kezdi Köböl. -Remélem tisztában vagy vele, hogy téged is kikéne rúgnom, de az események szempontjából támogatásra van szükséged.

Még másfél órát bent voltunk a diri irodájában. Andor is beszélt és nagy nehezen én is. Lili meg anyu csak elkerekedett szemekkel hallgattak minket. Alig hittek a fülüknek, hogy ezeket eltitkoltuk. Egyszerre voltak dühösek és szomorúak. Haragudtak ránk, hogy egy ilyenbe nem avattuk őket be, és nem értették meg, hogy ez nekünk is nehéz volt. Sajnáltak, hogy ez megtörtént Biával és, hogy velem majdnem megtörtént a rémálom. Sajnálták az egészet, ami tényleg jól esett, de ezzel már nem lehet mit tenni.
-Most pedig elmegyünk a rendőrségre feljelentést tenni - mondta anyu, ahogy kiléptünk a suliból.
-Egyetértek - bólintott Lili.
-Erre semmi szükség - kezdte Bia. -Megtörtént. Ezzel már nem tudunk mit kezdeni... Elbocsátották. Ennyi bőven elég - nézett anyuékra, én meg csak szaporán bólogatottam.
-Megkell bünhődnie! Ennyi minimum jár neki - háborodott fel Lili.
-Ahogy nekünk is, hogy elfelejtsük a történeteket - szálltam be én is.
Anya és Lili összenéztek, majd csupán szemkontaktussal megbeszélték a dolgokat.
-Nekünk az a legfontosabb, amit ti szeretnétek - kezdte anyu.
-És, hogy jobban legyetek. Most szépen haza megyünk és kipihenitek magatokat - vette át a szót Lili.
-És persze mindent megbeszélünk, ami nyomja a szívedet - nézett rám szigorúan anyu, Lili meg hevesen bólogatott.