Mad Girl / SZÜNETEL:( /

33.fejezet

Ma nem jött iskolába Máté, ami azért is fura, mert reggel üzent, de semmi olyat, hogy nem jön.
Kothencz egyből szóvá tette Máté hiányát.
-Nem vagyok a pincsije, hogy tudjam épp mit csinál - morgom az orrom alatt.
-Csak nem bajok vannak az álompárral? - kérdezi Kothencz egy kacaj kiséretében. Hát elég gáz, ha őt az dobja fel, hogy az egyik tanítványának épp kicsavarták a szívét.
-Nem vagyunk együtt - szögeztem le.
- Mondd, miért vesztegetjük az időt
Az elpocsékolt dolgaidra.
Mikor velem kéne lenned helyette. Én csak ennyit mondok - mosolygott rám, mire Csenge elkezd kuncogni. Kérdőn fordulok a tizedikes felé, de nem nagyon foglalkozik velem.
Most ezt mire mondta Kothencz?
-Hamarosan lesz a Ki mit tud, tehát arra fogunk mostantól próbálni - néz körbe a társaságon a tanár.
-Nekem nincs párom! - lóbálom a kezem.
-Akkor majd énekelsz velem - vicsorgott rám a tanár, mire elfogott a hányinger.
-Velem énekelhet - mondja lazán Bence, az évfolyamtársam.
-És akkor én kivel fogom? - kezd nyafogni Niki.
-Nagyjából 4 mondat az össz szövegem. Simán tudok segíteni Lindának - néz rám futólag a srác.
-Ez nagyon kedves tőled, Bence - mondja negédesen a tanár. Mindenkit szeret csak engem nem?
-Hű. Te olyan "segítek a bajba jutott lányon" típusú srác vagy? - suttogom Bencének mosolyogva.
-Miért? Te egy olyan lány vagy, aki ezt díjazza? - kérdez vissza, mire felhorkanok.
-Őszintén. Miért segítesz nekem? - váltok komolyra.
-Mert az a seggfej még arra sem volt hajlandó, hogy betolja a pofáját.
-Biztos volt valami fontos dolga - kezdem védeni egyből.
-Minden bizonnyal - mondja Bence gúnyosan. -Cseppet sem vagy vele elfogult...
-Te meg megérthetnéd...
-Miért? Tudnom kéne, hogy min megy keresztül? Egyáltalán te tudod?
-Nem. Még én sem tudom - suttogom szomorúan.
-Fontosnak tartom lerendezni a Ki mit tudot - kezdi Kothencz tanárnő. -A mai órán átkell beszélnünk a pontos előadás módot, a ruhát, a hangszerelést és még sok egyéb dolgot.
-Akkor nem is fogunk énekelni? - kérdezi az egyetlen végzős srác, Tomi.
-Lehetséges, hogy nem jut majd rá idő, mert ezt jobb hamarabb megbeszélni - bólint a tanár, miközben a füzetébe írogat.
-A ruhákat legalább kiválaszthatjuk? - nyafog Kitti.
-Igen, bár nem szeretném, ha feltünő, illetve kihívó lenne. Csak menjen a produkcióhoz - mondja Kothencz, majd hirtelen benyitott Kornél, vagyis Zsiga tanárúr.
-Elnézést csak Biankát keresem... - mondta zavartan.
-Színjátszós. A tornateremben lesz - biccent Kothencz.
-Tanárnő! Kikéne mennem mosdóba... Tudja női ügyek, de ezt maga biztosan megérti - lóbálom meg a kezem, ahogy kimegy Kornél.
-Elmehetsz, de nem kell magyarázkodnod... - motyogja én pedig felpattanok és a tornaterem felé veszem az irányt.
  Éppen fordulnék meg, amikor a kanyarban megtorpanok, mert egy eldugott sarokból hangokat hallok.
-...akkor sem! Nem engedem meg! - mondja ingerülten Kornél.
-Most komolyan? Ki vagy te? - vonja kérdőre Bia. -Csak a tanárom.
-Csak a tanárod? - hallom meg Kornél ideges hangját.
-Úgy van. Csak. A. Tanárom! - szögezi le Bia.
-Nem tudtam, hogy a tanároddal szoktál ilyet is csinálni - mondja Kornél és nem hallok semmit, így kinézek. Kár volt. Bia a falhoz paszírozva van, miközben átkulcsolja lábait Kornél derekán. Kornél a fenekébe markol és úgy csókolja, mint aki leakarja egészen a torkán dugni a nyelvét... Legszívesebben elhánynám magam. Hirtelen lépteket hallok, amit az "álompár" nem hall. Remek... Intézkedhetek.
-Hé! Szia! - állok meg... Brigitta előtt.
-Menj már az utamból - lök el, de megtartom az egyensúlyom és vissza állok elé.
-Beszélnünk kell - mondom jó hangosan, mert már nyögdécselések is hallhatóak. Pfúj!
-Mit akarsz? Biankát kéne megtalálnom. Most komolyan, úgy nézek ki, mint valami keresű kutya? - teszi csipőre a kezét. Most mit mondjak? Szökésbarna vállig érő haj. Vékony, jó idomokkal rendelkezik. A haja elülső része csak egy csattal van hátrafogva. Egy jó nagy masnis csattal. Hát... Ha nem is kereső kutya, de egy Yorkinak elmehetne...
-Hahó! - csettintget az arcom előtt.
-Bocs... Elbambultam.
-Na? Mit akarsz mondani?
-Tudod... - kezdem, de felteszi a kezét, ezzel leintve engem és elkezd fülellni. Francba!
-Ezt te is hallod?
-Mit? - játszom az ártatlant.
-A nyögéseket - mondja vigyorogva. Nem vitás, ha vita, pletyka, bunyó vagy esetleg ilyesmi eset van, akkor Brigitta szívesen kapja elő a telefonját, hogy felvegye és 2 perc múlva már a közösségiken landoljon.
Lehet, hogy hazudott Bia, de akkor is a barátnőm.
-Tehát! Azt akartam mondani, hogy... - akadok meg. Mit is akarok mondani? Valami frappáns kell, hogy ne a hangok érdekeljék. -Máténak gyereke lesz!
-Mi? - döbben le a lány és kicsit fel is sikít. Tuti meghallották Biáék. Legalábbis ajánlom nekik...
Bocs Máté! De nem bukhattak le. Remélem megbocsájtod...
-Igen... Barbarától. Hat hetes terhes.
-Most komoly? Attól a festett ribitől?
-Őt hívják Barbarának, tehát igen - bólintok nehezen.
-Akkor ezért nem jött? Biztos azt a kis kígyót kiséri orvoshoz - tűnődik. Igen, nem vitás, hogy Brigi is oda van érte.
-Nem lehet tudni, de valószínűleg ezért - értek egyet.
-Úristen! - sikít fel újra. -Olyan cuki apa lesz! Csak ne ettől a csajtól...
Ja. Ebben egyetértünk.
A következő pillanatban Nagy Éva tanárnő (aki a törit is tanítja) jön ki a tesiteremből.
-Bakonyi! Kovács! Húzás be próbálni! - kiáltja el magát, mire Brigitta sokkos állapotban, de bemegy. Viszont Bia pár perccel később kerül elő és érdeklődve pillant felém. Nem tudja, hogy miattam nem buktak le. És, hogy ezzel elárúltam tulajdonképpen a szerelmemet.