Mad Girl / SZÜNETEL:( /

13.fejezet

Mikor Máté az utolsó pengezéssel is végzett, óriási tapsot kaptunk.
-Gyerekek! Le a kalappal! Ehez szerintem nincs mit hozzá fűznöm - szólt Kothencz, mi pedig csak visszamentünk a helyünkre.
A hármas csitri csapat következett. Kothencz nagyon elvolt velük foglalva, ezért elő vettem a mobilomat.
Lin üzenete: Figyelj! Nem muszáj kijönnöd szünetben... Ráér még bemutatni Ervint...
Tudtam, hogy nem fog rá válasz érkezni, de azért reménykedtem benne. De amúgy is gondoltam, hogy nem nézi meg Bia...

Pont akkor csöngettek ki, mikor az utolsó előadó, Ilona befejezte a produkcióját.
-Rendben. Tomi, Anna, Kitti és Eliza marad. A többi mehet - intett a tanár az ajtó felé.
Felvettem a táskámat és a kijárat felé indultam. Mégegyszer visszanéztem Mátéra.
Nem! Nem szabad! Nem szeretheted a csokit!!
Kilöktem az ajtót és már kint is voltam az épületből. Egyből megláttam Ervint.
Bőrdzsekit viselt bő farmerrel és sportcipővel. Volt rajta kiegészítőként egy napszemcsi. Igazából sütött a nap, de leginkább csak azért vehette fel, mert tudja, hogy jól áll neki :)
Néztem egy darabik, de hirtelen rám emelte azt a gyönyörű kék szemét, mire mosolyogva elkezdtem felé lépkedni.
Fél lépés választott el tőle. Pipiskedve átkulcsoltam a karomat a nyaka körül. Kicsit meglepődött, de csak mosolyogva bólintott, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Nagyon jól csókolt. Érződött, hogy már tapasztalt. Egyből viszonoztam a csókját. Az elején csak lágyan csókoltuk egymást, ízlelgettük a másikat, de a végére már teljesen ismertté vált a másik szájja és belejöttünk. Jó volt kicsit összekócolni a jól beállított barna hajtincseket. Abban a percben úgy éreztem, hogy a világ megszűnik körülöttünk. Csak az a baj, hogy attól, hogy ezt érzem, még nagyon valós ez a világ, főleg úgy, hogy a sulim előtt állunk.
Nagy nehezen leválasztottam az ajakaimat Ervinéről.
-Szia! - suttogta, miközben kinyitotta a szemét.
-Szia! - köszöntem vissza mosolyogva.
Ervin rákulcsolta ujjait az enyémre, és úgy foldultunk meg a suli felé.
Bia csak tátott szájjal figyelt minket a suli lépcsőjén. Úgy tűnik, valóban nem olvasta az üzimet.
Körbe vándorolt még a tekintetem. Brigitta és Dávid csak felvont szemöldökkel nézett felénk, Csenge csak mosolyogva intett egyet, míg Andor és Máté csak rosszallóan néztek felém. Hát... Ez van.
Miután Bianka végre feleszmélt a döbbenettől, mosolyogva lépkedett felénk.
-De cukik vagytok együtt! - mondta kedvesen.
-Ervin! Bemutatom Biát, a legjobb barátnőmet. Bia! Bemutatom Ervint, a... - akadtam el a bemutatásban, mert már épp mondtam volna ki, de megpillantottam Mátét, aki érdeklődve lépkedett felénk.
A szívem kihagyott egy-két ütemet, de hamar visszállt, mert csak kikerült minket.
-Szóval! Ő itt Ervin. A barátom - szórítottam egyet Ervin kezén.
-Végre, hogy megismerhetlek! Lin már egy csomót áradozott rólad! - lelkesedett Bia.
Ervint kicsit meglepte, hogy Bia ennyire közvetlen és, mintha kicsit zavarban lett volna.
-Én is nagyon sokat hallottam már felőled - nyögte ki végül.
-Remélem, csak jókat - válaszolta Bia ezt a szokásos dumát.
-Persze, csak azt - biztosította Ervin a barátnőmet.
-Akkor hagylak is titeket, vagy a többieknek bemutatkozol? - kérdezte Ervint Bia.
-Szerintem majd máskor - mentegetőzött Ervin.
-Persze, megértem. De Andor úgy is szervez egy Halloween bulit, oda meg úgy is jöttök - gondolkozott Bia.
-Nem! - szóltam közbe kicsit erélyesebben, amire Bia is és Ervin is kérdőn fordult felém. -Még nem biztos, hogy megyünk - vettem vissza.
-Ja! Akkor már értem - mondta Bia, majd megszólalt a csengő, és Biának eszébe jutott, hogy neki mennie kéne órára.
-Sziasztok! - kiáltotta befelé menet, mire mi csak intettünk felé.
-Bia mindig ilyen... - kereste a szavakat Ervin.
-Ilyen szeleburdi? Hirtelen? Közvetlen? - segítettem ki.
-Igen.
-Hát ő már csak ilyen - mondtam és kézen fogva elindultunk egy kávézó felé.

Csendben kavargattam a kávémat, miközben Ervin egy hihetetlen történetet mesélt a fősuliról.
Valami olyanról beszélt, hogy az egyik tanár rámászott a diákjára és szünetben megfektette vagy mi. A tanár ellen eljárást indítottak meg ilyesmi...
-És amikor kiderült... Ha láttad volna! - nevetett fel, de én nem tudtam vele együtt nevetni. Csak szimplán rossz kedvem volt.
-Nem is figyelsz rám! Jól vagy? - kérdezte, miközben belekortyolt a kávéjába.
-Bocs, bocs. Csak, tudod... - akadtam meg. -Hosszú napom volt - sóhajtottam.
-Biztos? - kérdezte.
-Persze - füllentettem és Ervin el is hitte és tovább mesélte a "sztorit".
Enyhén rosszul esett. Máté régen egyből észre vette, ha valami bajom van és nem hitte el, ha kamuzok. Csak... Ervin nem Máté. Ez van...