Mad Girl / SZÜNETEL:( /

12.fejezet

-Akkor elsőként jöjjenek mondjuk... - gondolkozott Kothencz. -Bence! Niki! Gyertek elsőként! - hívta középre őket a tanár.
Becipelték középre a mikrofon álványokat. Az egyik gitárt megragadta Bence és felvette, majd ő is beállt az álvány mögé.
Amúgy így elsőre nagyon hasonló az ő előadásuk a miénkhez. Azzal a különbséggel más, hogy Bence ugye gitározik és a mikrofonnál ál, de Niki kiveszi a mikrofont és egy egész koreot lenyom háttértáncosokkal.       Csak a háttértáncosok még nem voltak sehol. Eliza, Anna és Kitti a háttértáncos. Mindhárman táncosok és szívesen elvállalták itt is a táncos szerepét. Így ők kétszer lépnek fel. Egyszer Nikiékkel Camilla Cabello-tól a Havanna című számra és mégegyszer a saját koreós számuknál. Az rémlik, hogy a New Rules-t adják elő.
-Felhívom, hogy hol lehetnek - vette elő a mobilját Niki, de nem volt rá nagyon szükség, mert akkor toppantak be.
-Elnézést kérünk, csak... - hebegte a szőke. Azt hiszem Eliza.
  Lehet, hogy tök máshogy néznek ki, de mivel mindig együtt vannak, ezért nehezebb megkülönböztetni őket.
-Nem érdekel! Leülni! Niki, Bence! Kezdjétek. Most nem érdekel, hogy kinek milyen az előadás módja, ma csak a hangot nézem - jelentette be Kothencz, mire Bence megpengette a gitár húrokat és Niki elkezdte énekelni.
Hihetetlenül jó hangja van Nikinek. Látszik, hogy miért akar zenesuliban továbbtanulni. És fura mód, de Bencének is elég jó hangja van.
Mosolyogva figyeltem a produkciójukat, amikor Máté ült le mellém.
-Nagyon jól nyomják! - suttogta a fülembe, mire bólintottam. -Tudom, hogy rég próbáltunk, de valahogy, ha nem gond kikéne énekelned minden hangot, mert suli után randim van és nem szívesen késnék - kacsintott rám, mire megsemmisülve néztem fel rá.
-Hidd el, hogy nekem is van jobb dolgom, mint hogy veled kornyikáljak tanítás után a suliban. Amúgy meg, kitudom énekelni, mert tudod - fordultam felé. -Ez az egyik kedvenc számom! És álmomból felébresztve is kitudnám énekelni a hangokat, mert több éve ismerem! Ellenben veled, aki lehet, hogy már nem is emlékszik a szövegére! - mondtam dühösen.
-Megnyugodhatsz, emlékszem - hagyta rám és tovább figyelte Bencééket.
Mondanám, hogy kiváncsi voltam, kivel randizik, de tudtam jól. Ezzel a Barbi tököm tudja kivel...
Tudom, hogy nem szabadna, hogy zavarjon, de... Hogy így az orrom alá dörgöli... Nagyon rosszul esett.
-Uh huh
Oh na-na-na...
No, no, no, take me back
Oh na-na-na
Havana, ooh na-na - fejezte be Niki.
  Óriási tapsot kaptak, mert eleve nagyon cukik együtt, de még nagyon jól is szólnak.
-Rendben. Ehhez szerintem alig van bármi hozzá fűzni valóm. Gyakoroljátok a koreográfiát, és Niki! Bármilyen elemet is raktok majd a táncba, mindig figyelj a levegőre. Fontos, hogy akár egy nehéz mozdulat közben is tisztán szólj! - tanácsolta Kothencz, mire az évfolyamtársam csak biccenett egyet. -Bence! - tette a kezét a srácra. -Neked meg csak így tovább, de figyelj azért, hogy valahogy te is beleilleszkedj ebbe a táncos produkcióba. De, ha nem megy, akkor keress fel és még tudunk változtatni.
-Rendben - bólintott Bence.
-Akkor a következő ember legyen Tomi - nézett a magas szemüveges fiúra.
Felállt az asztalról és odament a zongorához. Szónélkül leült és belekezdett a Shape of You-ba.
  Énekelt hozzá, de szerintem ez így is kicsit uncsi volt, már majdnem belaludtam rajta, de azért nagyon jól tud zongorázni.
Mikor befejezte, álmosan megtapsoltuk, mire Tomi elismerően bólintott.
-Szép volt, Tomi - mondta elismerően a tanárnő és inkább nem mondott hozzá semmit. Gondolom, Tomi tuti bent fog óra után maradni.
-Jöjjenek akkor Csengéék - nézett a mellettem ülő lányra és Patrikra.
-Drukkolj! - súgta nekem Csenge és odament egy mikrofonért.
Csenge vett egy mély levegőt és belekezdett egy magyar számba.
-Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet - énekelte gyönyörű hangon.
Így elsőre nem ismertem fel a számot, de mikor már Patrik is belekezdett, akkor felismertem. Ez a szám volt a Pappa Pia filmben is. Asszem' az a címe, hogy Most kéne abbahagyni.
Nem rossz szám, sőt!
-Boldog vége ennek úgysem lesz,
Nálam százszor jobbat érdemelsz - énekelték a refrént.
Egy ilyen szakítós, újra egymásra találó jelenetet szeretnének hozzá majd eltáncolni.
  Mikor vége lett, vas taps követte. Még fütyült is Máté.
-Nagyon szép volt. Nektek szerintem semmit sem kell javítani! - tapsolta őket Kothencz. -Majd a koreot mutassátok be, és megbeszéljük - mosolygott.
-Ügyik voltatok! - ugrottam Csenge nyakába.
-Kösziii - visította.
-Oké, oké! - tette fel a ketét Kothencz. -Ha már Linda úgyis áll, akkor a párjával fáradjanak ide - mutatott középre.
-Marha jó... - morogtam.
-Parancsol a kisasszonyunk? - kérdezte összevont szemöldökkel a tanár.
-Semmi... - dünnyögtem.
-Akkor... - mutatott a mikrofonhoz.
  Máté felvette a gitárt és csak úgy spontán lehuppant a földre. Az álványt lekicsinyítette, így tudott énekelni is. Kivettem a másik álványból a mikrofont és követtem a példáját. Lehuppantam vele szembe.
-Akkor kezdhetitek - szólt Kothencz, mire Máté lefogta az akkordokat és belekezdett a számba.
Vettem egy mély levegőt és a számhoz emeltem a mikrofont.
A nagy izgalmamban kiestem a ritmusból. Máté már gitározta az én részemet, de én nem énekeltem.
-Lehetne, hogy nem vagy béna? - szólt oda nekem, és abbahagyta a gitározást.
-Elnézést - szabatkozdtam. -Mostmár kezdhetjük.
Máté újra belekezdett a Mad World-be.
  Ahogy ránéztem egyszerűen csak elegem lett belőle! Elegem lett a fojtonos összeveszésienkből. És ráadásul már alig emlékszünk az okokra, de akkor is elegünk van a másikból.
Egyszerűen felszívtam magam és úgy döntöttem, hogy mindent kiéneklek magamból.
-All around me are familiar faces
Worn out places, worn out faces - kezdtem bele.
Hihetetlenül hangzik, de tisztán. Máté ezen meg is lepődött, de azért énekelte a saját részét:
-Their tears are filling up their glasses - énekelte mélyen a szemembe nézve. Álltam a tekintetét, mert állnom kellett.
-The dreams in which I'm dying are the best I've ever had
I find it hard to tell you, I find it hard to take - énekeltük együtt.
Igazából ez már rég nem az éneklésről szólt. Ez a kettőnk viszonyáról szólt.
-Children waiting for the day they feel good - énekeltem, de alig kellett várnom, mert Máté  beszált hozzám:
-Happy birthday, happy birthday
And I feel the way that every child should - énekeltük tisztán.
Egyszerűen csak mindent belakartam adni! Felidegesített az a Barbi baba! Felidegesített Máté! Felidegesített a felismerés. A felismerés, hogy muszáj Mátét eltaszítanom magamtól, mert, ha ezt tovább fogom csinálni magammal, vele, akkor ott megégetem magam. Ez az egész Ervinnek is fáj, én pedig nem akarok neki fájdalmat okozni, hisz ő az egyetlen számomra, aki úgy igazán a lelkitársam lehet!
-And I find it kind of funny, I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying are the best I've ever had - kezdtünk bele az utolsó részbe.
A felismerése annak, hogy muszáj valahogy ténylegesen eltaszítanom magamat Mátétól, vagy Mátét magamtól, rossz érzéssel töltött el. Könnybe lábadt szemekkel néztem Mátéra, mert tudtam, hogy csak egy dologgal tudom véglegesen elkerülni. És ehhez a dologhoz erőt kellett gyüjtenem.
Látta rajtam Máté, hogy valami nagyon nem okés, de nem állt le a gitározással. Csak nézett. És ez pont elég volt nekem.
Már a rosszullét határán álltam. Tudtam, hogy megégetem magam. Bárhogy is döntök, az fájni fog. Csak az a kérdés, hogy mennyire...
  Ez is olyan, mint a csoki. Szereted, jól érzed magad, míg eszed. De, ha sokat eszel... Akkor megfájdul a hasad, vagy éppen elhízol. Lehet, hogy egy kis ideig jó érzéssel tölt el, de lesz egy csúnya következménye, amivel megégetheti magát az ember.
  Gyerekként azért nem fogdossuk az égő tűzhelyet, mert az anyukánk ránk szól. Ő tudja, hogy megégethetjük vele magunkat.
A nagyobbakra már nem szól rá, mert úgy gondolja, hogy már elég érett ahhoz, hogy ne nyúljon oda, mert tudja a következményét.
Hát... Úgy érzem én is tudom.
Nem akarhatom megégetni magam!