Mad Girl / SZÜNETEL:( /

32.fejezet

-Mi történt? - kérdezi anya.
-Máh-té... - zokogom megállás nélkül.
-Lin! Nyugi. Vegyél levegőt - tanácsolja, mert a sírástól még lélegezni is alig tudok rendesen.
-Szah... - kezdem, de nem tudom folytatni.
-Ó! Édesem! - jön rá anya és olyan szorosan ölel, hogy szinte megfolyt.
De mindegy is, ha legalább megfolyt, akkor nem kell Máté miatt szenvednem. -Mi történt?
-Bar-bhi - suttogom. -Ter-hesss.
Szó szerint sírom a szavakat.
-Hogy mi? - sikít fel anya.
-Hhhath het-ehs.
-Az nem lehet - kap a szájjához.
-Phedig dhee.
-Biztos ez?
-Mhég képhet isss muhtatott a babáhh-ról. Ésh - törölgetem a szemem. -Végig csill-oh-gott a szemhe...
-Már nem azért, de én nem így ismerem Mátét... Nagyon felelősségteljes fiú...
-Elég egyhszer nhe-em védekezni...
-Kicsim... - kezdi, de nem tudja folytatni. Most erre mit mondjon? Sajnálja? Én is. Jobb ettől? Nem.
-Mit szólnál hozzá, ha holnap kimozdulnánk? Egy kis csajos program? Szingli power! - próbál viccelődni, mire újra kitör belőlem a zokogás.
-Inkább megyek aludni - motyogom.
-Máris? Hisz csak 7 óra lesz...
-Jobb lesz, ha inkább alszok egyet...

Most mit mondjak? Az "alvás" nagyjából csak sírásból állt. Hajnal 4 fele anya átjött hozzám és hozott orrcseppet, végül pedig mellém bújt.
Reggel bedagadt, szétbőgött szemekkel mentem ki anyához a konyjába.
-Lenne kedved elmenni ma vásárolni? - kérdezte mosolyogva,ahogy észrevett. Próbálta palástolni a döbbenetet, amit kiváltott vele az arcom, de nem ment neki...
-Inkább passzolom.
-Esetleg lenne valami, amit szívesen csinálnál?
-Szívesen sírnék - feleltem szárazon. -Vagy... - tűnődtem, mire anyának felcsillant a szeme. -Szívesen kinyírnám Barbit.
-Mit szólnál hozzá, ha csak szimplán nyomoznál?
-Mármint? - vontam fel a szemöldököm.
-Te komolyan elhiszed? 18 éves és megakarja tartani a babát? Két lehetőség van. Vagy a babával akarja magához láncolni Mátét. Vagy csak a baba tudatával akarja magához láncolni. Hirtelen "elvetél", aztán meg szánalombol marad vele Máté. Én az utóbbira tippelek.
-Mi???
-Most gondolj bele - nyújt felém egy bögre teát. -Könyörögni ment Mátéhoz kedden. Az A) terv nem vált be, így jött a B). Miszerint egy baba miatt nem hagyhatja el.
-Ezen te mikor gondolkoztál? - lepődtem meg.
-Mindkettőnknek hosszú volt az éjszaka - von vállat.
-Tegyük fel, hogy így volt, bár nem hiszem, hisz képe is volt a babáról...
-Bárkié lehet az a kép - szól közbe anya.
-Hogyan tudnám lebuktatni?
-Én csak annyit mondok, hogy egyszer mindenre fény derül.
-Hát ez sok segítség...
-Hidd el, az. Eszedbe sem jutott, hogy kamuzik, igaz? - kérdezi mosolyogva, mire csak bólintok. -Miért?
-Mert Máté már beleélte magát.
-Pont ez az! Te sose játszanál Máté érzéseivel, ellenben vele. Én csak annyit tanácsolok, hogy nyomozz egy kicsit.
Lehet, hogy anyának igaza van? Tényleg csak Barbi találta ki?
-Amúgy pedig apád pénteken elvinne ebédelni, hogy bemutassa a titkárnőjét. Vagy barátnőjét. Tudjam is én milyét... - mondja anya kimérten.
-Muszáj mennem? - kérdezem feszengve.
-Megköszönném. Megkell ismerkedned vele. Nem azt mondom, hogy szeresd, de legalább fogadd el.
-Remek... - motyogom és bemegyek a szobámba.

Tulajdonképpen anyu szavai olyannyira mellbe vágotak, hogy egész délelőtt ehhez hasonló fórumokon szörföltem: Hogyan buktassunk le valakit, aki nem terhes?; Honnan tudhatom, hogy valaki terhes?
Ilyen oldalakat kerestem, de helyette ezekkel is megelégedtem: Honnan ismerjük fel, ha valaki hazudik? ; Honnan tudhatom, hogy terhes vagyok?; Vajon még szeretem az exem?
Igen... A végére már eléggé kétségbe estem, főleg, hogy nem sok hasznosat találtam. Végül arra jutottam, hogy egyedül nem tehetek semmit. Próbáltam felhívni Biát, de kivolt kapcsolva. Mással meg nem igazán tudnék "nyomozni". Gondoltam, hogy a Gyakori kérdéseken kérek tanácsot, de tuti hülyének néznének, így inkább hagytam. Azért is hálásnak kéne lennem, hogy ez a kis "lebuktatásos terv" ennyire lekötött délelőtt. Legalább nem volt olyan sok időm arra gondolni, hogy milyen szar érzés egyedül lenni. És hát nem omolhatok össze, mert amúgy sem sokan tudtak a kapcsolatunkról. Olyan mintha megse történt volna. Olyan az osztálytársaimnak, olyan az embereknek, akiket csak az utcán meglátsz. Olyan mindenkinek. Igen. Máténak is. No comment...