Mad Girl / SZÜNETEL:( /

23.fejezet

-Szóval ilyen nálatok egy buli... - suttogta nekem Ervin.
Hát mit mondjak? Andor nem kispályázik. Eléggé olyan ez a buli, mint a filmekben. Viszonylag sötét van, vannak fények, a zene bömböl, az emberek isznak és táncolnak... De, ami a legjobb, hogy van karaoke.
-Kéne karaokezni - mondja Bia.
-Egyetértek - néztem rá.
-Vagy úúú! - kezdett el ugrálni. -Adjátok elő Mátéval, amit a zeneszakkörön gyakoroltok - mondta Bia, mire óvatosan Ervinre pillantottam.
-Jó ötlet! Szívesen látnálak énekelni - mosolygott Ervin.
-De csak akkor, ha te is fellépsz velünk - néztem Biára.
-Akkor megkeresem Mátét és felíratom magunk - ment el Bia.
-Nem kellett volna Biát is bevonni az éneklésbe - mormogta nekem Ervin, miközben átölelt.
-De. Így sokkal jobb lesz! - néztem rá bíztatóan. -Bemutatlak Andornak. Ő rendezte a bulit.
-Sziasztok! - köszönt nekünk mosolyogva Andor, amikor oda léptünk mellé.
-Bemutatom Ervint - néztem a "barátomra".
-Nagyon örülök - ráztak kezet.
-Kik vannak itt? - kérdeztem Andort.
-Áron, Máté, Klára, a gamerek, az évfolyam társunk Bence, Csenge és nagyjából ők, akiket te is ismersz - válaszolta.
-Kész! - jött oda hozzánk Bia, majd megakadt a szeme valamin. Vagy inkább valakin. -Ki az a srác? Vagy tudjátok mit? Megkérdezem - ment el egy ismerős srác irányába.
-Ki ez a srác? Mintha már láttam volna a suliba - gondolkodtam el.
Igen! Amikor mentünk az igazgatónőhöz, és ő nyitott ajtót.
Ahogy elnéztem Biát, egyből megérettem. Ennek a srác közelében beszélgetett valakivel Áron. És mivel helyes a srác, így pont kapóra jön...
-Nem kéne leállítani? - kérdeztem újra, mert vagy bevolt állva a srác vagy nem tudom, de ahogy elnéztem őket...
Hirtelen Andorhoz fordultam, de ő már nem volt ott, de helyette pont ott állt Máté.
-Szia! - mosolyogtam rá.
-Hallottam, hogy karaokezünk - mosolygott, majd felbukkant mellette Barbika...
-Mátééé - nyavajogta. -Táncolunk?
-Bocs, édes, de most semmi kedvem - utasította el Máté.
Segélykérőn Ervinre néztem, aki vette az adást.
-Én szívesen táncolok veled - nyögte ki Ervin, mire megpusziltam az arcát hálám jeléül.
-Végre leléptek - suttogta Máté, miután elmentek. -Hiányoztál - mosolygott le rám. -Megszeretnélek csókolni...
-Csak itt nem lehet - húztam el szomorúan a számat.
-Akkor keressünk egy helyet, ahol lehet - kezdett el húzni maga után.

Végül a pincében kötöttünk ki, ahol volt egy kanapé, egy plazma tv és játékasztalok. Gondolom ez Andor apukája és Andor buvóhelye. Ilyen fiú lak.
-Nem fognak keresni minket? - kérdeztem, mire Máté elgondolkozott, majd inkább belém folytotta a szót :)

Épp összebújva öleltük egymást a kanapén, amikor hallottuk, hogy kattan a zár. Kétségbe esetten néztem Mátéra, hogy mi lesz. Ha mind a kettőnket meglátnak, akkor végünk. Ha mindketten elbújunk, akkor itt is ragadhatunk, és akkor segítséget kell kérni, hogy mentsenek ki kettőnket, mert együtt voltunk lent. Vagy csak az egyikünk bújik el, így a másik legalább kiszabadul.
Nem volt időnk bújdosni, ugyanis kettő nagyon összegabalyodott fiatalt láttunk meg lefele tartani. Az egyik egy szöke szépség volt ördögnek öltözve. Igen, ez egy Hallowen buli. Én boszorkánynak öltöztem. De van, aki csontváznak (Máté, Balázs, Jani), van aki zombinak (Ervin, Andor), van vámpír (Klára, Barbi) és van, aki Sikolynak. Például Bia új hódította, akit már láttam a suliban.
Máté megköszörülte a torkát, mire szétrebbentek.
-Hát ti? - kérdezte a srác, és ahogy ránéztem, egy pillanatra, mintha Andort láttam volna benne.
-Mi csak... - hebegtem, majd kérdőn Biára néztem, aki csak lesütötte a szemét szégyenében.
-Mi megyünk - ragadta meg a karom Máté, majd még odaszólt Biának. -Ne késd le a karaoke-t - nézett rá gúnyosan, majd felmentünk a buliba.
-Csak szerintem hasonlít ez a srác Andorra? - kérdeztem merengve.
-A karaoke után megkeressük Andort! - mondta komoran.
-Ugye tudod, hogy mákunk volt, hogy csak ők voltak? - kérdeztem.
-Tudom... - motyogta.
Nagyon úgy tűnik, hogy megviselte a majdnem lebukásunk.
-Hát itt vagytok! - állt meg előttünk Barbi és Ervin. Mi csak fáradtan néztünk rájuk.
-Hol voltál? - vont kérdőre Ervin, mire kérdőn néztem rá.
-Tessék? - kérdeztem vissza, mert az nem lehet... Ervinnek... Rúzsos az arca. -Az arcod...
-Oh! - kapott az arcához Ervin, én meg dühösen néztem rá.
Igen. Én megcsalhatom, de ő engem nem... Szép kis ember vagyok...
-Csak megköszöntem a táncot - szólt közbe Barbika.
-Téged meg ki kérdezett? - néztem rá szúrósan. -Miért rúzsos az arcod? - néztem Ervinre.
-Tényleg... Csak megköszönte a táncot - hebegte.
-Gondolom, hogy hálálhatta meg - mondtam gúnyosan, de nem figyelt rám sokáig, mert elkezdődött a karoke.
-Tehát! - állt a mikrofon előtt Andor. -Első párosunk... Barbi és Ervin! - konferálta fel őket.
-Ne haragudj! - suttogta Ervin, majd hagyta, hogy Barbi felrángassa az úgy nevezett "színpadra".
-Ezt nem hiszem el! - dühöngtem és levetettem magam a kanapéra.
-Mit?-mordult rám Máté. -Mi ténylegesen megcsaljuk őket, ők meg csak összehaverkodtak.
-Persze... Összehaverkodtak - néztem Mátéra szúrósan.
-És, ha több is van köztük? - kérdezte idegesen Máté. -Téged miért zavar? Nem te csalod meg az állítólagos barátodat? - gúnyolódott.
-Mintha te annyira ártatlan lennél! - horkantam fel.
-De engem legalább nem zavar - mosolygott, majd inkább Barbika meg Ervinke előadását figyelte.
Ez hihetetlen! Ervin énekel! Ervin! Elment az esze... Hogy tetszhet neki Barbi? Miért tetszik mindenkinek Barbi? Vagy Brigitta? Vagy Bia? Nem érdekes? Mind B-betűs...
Észre sem vettem, hogy időközben megtelik a szemem könnyel, majd szépen lassan legördül az arcomon.
-Hé! - nézett rám aggódva Máté, de nem volt sok ideje aggódni miattam, mert közben Ervinék végeztek és mi következtünk. Máté, én és Bia. Ebből az utóbbi még mindig lent kamatyolt.
-Andor! - mentem a színpadhoz. -Bia még nincs itt, és én ennél a számnál szeretném, ha itt lenne. Így... - kezdtem.
-Hölgyeim és úraim! - szólt a mikrofonba Andor. -Helyesbítenem kell. Most következik Linda és Máté! - mondta, mire én csak furán néztem rá.
-Nem ezt akartam mondani - sziszegtem.
-Hát... - mosolygott. -Így sikerült.
Kérdőn Mátéhoz fordultam, aki már a színpadon állt, kezében a mikrofonnal, amit felém tartott.
-Mit adunk elő? - kérdeztem, de egyből megtudtam a választ, ugyanis elkezdődött az I Hate U, I Love U.
Mennyire stimmel ez a szám ránk...
Elvettem a mikrofont és a számhoz emeltem, majd belekezdtem a számba:
-Feeling used but I'm still missing you - énekeltem halkan, mert azért még nem annyira tudok közönség előtt énekelni... -And I can't see the end of this just wanna feel your kiss against my lips.
Hirtelen tele lett a szemem könnyel, mert eszembe jutott, az első nap. Amikor megcsókoltam Mátét. Hihetetlen milyen régnek tűnik, miközben csak kicsivel több, mint másfél hónapja volt... És mennyi minden történt ez a kis idő alatt...
-And now all this time is passing by but I still can't seem to tell you why - néztem fel óvatosan a közönségre, majd megláttam Ervint, aki mosolyogva figyelt engem. -It hurts me every time I see you realize how much I need you - néztem Mátéra, majd belekezdtem a refrénbe. -I hate you I love you I hate that I love you don't want to, but I can't put nobody else above you - néztem méllyen a szemébe. -I hate you I love you I hate that I want you you want her, you need her and I'll never be her - folytattam és ekkor már nem Mátéra néztem, mert érzékeltem egy kissebb mozgást. Igen, Bia feljött a pincéből tök kócos hajjal, utánna pedig az a bájgunár srác, aki feltartott egy boros üveget, ezzel is terelve a témát, miszerint ők ott ketten voltak lent. Mindenki bevette, de Áront nem vezették félre, mert ő is egyből átlátta a helyzetet és idegesen Bianka felé lépdelt.
Eközben Máté is elkezdte a saját részét:
-I miss you when I can't sleep or right after coffee or right when I can't eat - kezdte azzal a csodás hangjával, amire muszáj volt odakapnom a fejem. -I miss you in my front seat still got sand in my sweaters from nights we don't remember do you miss me like I miss you? - fúrta a tekintetét az enyémbe. -Fucked around and got attached to you friends can break your heart too, and I'm always tired but never of you if I pulled a you on you, you wouldn't like that shit I put this reel out, but you wouldn't bite that shit I type a text but then I nevermind that shit I got these feelings but you never mind that shit
oh oh, keep it on the low you're still in love with me but your friends don't know - lépett hozzám igencsak közel. Nagyjából annyira, hogy már féltem, hogy lebukunk.
A szám magától száradt ki és nyílt szét. Ezt Máté is észrevette, mert csak lemosolygott rám és tovább folytatta, én pedig óvatosan pásztáztam körbe a tömeget.
Ervin és Barbi egymás mellett álltak, mindketten csak összehúzott szemmel méregettek minket. Ervin Mátét, Barbi engem. Nem azt mondom, hogy félek egy úgy 170 centis pufóka lánytól, de... Telitalpú cipőben volt... Amivel, ha rátapos a lábamra, akkor lehetséges, hogy újra visszamehetek a kórházba. Andor azzal a bájgúnár sráccal vitázott, Áron pedig Biával. Áronnak már vöröslött a feje, gondolom a kiabálástól, de Bia megsem rezzent, csak pókerarccal nézte az előtte dühöngő srácot, aki ettől csak jobban bepipult és már valamit lehetett hallani az ordítozásból. Nem tudom, mit mondhatott Áron, de Bia nagyon felkapta ettől a vízet és ő is elkezdett üvöltözni, amit egy kis füleléssel lehetett is hallani. Az emberek is őket figyelték, én meg észre sem vettem, hogy már Máté sem énekel, csak a történteket figyeli. A zene is leállt, így már tisztán lehetett hallani a vitát.
-Mi a franc közöd van ahhoz, hogy mit csinálok??! Mi vagy te? Valami bébicsősz? Anya felbérelt, hogy vigyázz a kis leányzójára?! Vagy mi? - üvöltötte Bia, majd észrevette, hogy a karaoke is abba maradt és felnézett a színpadra. Rám.
A tekintete tele volt érzelemmel. Volt benne zűrzavar, idegesség, düh, szomorúság és azt hiszem stressz. Látszott rajta, hogy nagyon ki van borulva, így csak bíztatóan rámosolyogtam, mire vett egy mély levegőt és Andorhoz fordult.
-Mi jövünk a Mad World-del - nézett rá kicsit idegesen.
-Oké... - nézett rá furán Andor.
-Kezdhetünk? - nézett felváltva Mátéra és rám Bia.
-Persze, de minden oké? - kérdeztem.
-Hogyne! Kornél egy tök jó fej srác, Áron meg egy paraszt! - mondta idegesen, majd feltrappolt a színpadra.
-Tehát nincs jól... - motyogtam Máténak, majd mi is felmentünk a színpadra.