Mad Girl / SZÜNETEL:( /

31.fejezet

Egy óra alatt végeztünk, hála Balázsnak, aki úgy döntött segít díszíteni. Mármint csak Biának segített, de így is sokkal jobban haladtunk.
-Végre - huppant le Bia a kanapéra, mi pedig követtük a példáját.
Mindenhol konfetti, lufi és egy csomó „Happy birthday!" felírat. Egész jó munkát végeztünk. Bia és Balázs díszített, én meg takarítottam. Végülis egy csapatként dolgoztunk, kicsit olyan volt, mint régen, amikor gyerekként játszottunk minden hülyeséget...
-Miért tanultál meg spanyolul?
Bia kérdése egyből kizökkentett az emlék áradatból és érdeklődve figyeltem Balázst, aki hihetetlen módon, de nem idegesítette fel magát a kérdés hallatán. Haladunk!
-Mondhatnám azt, hogy csak azért, mert az akkori csapatkapitány és egy pár csapattársam kiakartak menni spanyolba, én meg annyira gyúrtam rá, hogy csapatkapitány legyek, de... - vakargatta meg zavartan a tarkóját. -Apám élt kint Spanyolban, engem is kiakart vinni... Ő akarta megmutatni az országot. Csak nem így alakult... - nosztalgiázott, én meg egyből keserű ízt éreztem a számban. -Én meg alapból kiváncsi voltam Spanyolországra, így megtanultam rendesen és kimentem velük - vont vállat.
-Az klassz - mosolygott Bia.
-Na és te? - kérdezett vissza Balázs érdeklődően (!!).
-A nagyimat mindig vonzotta Spanyolország és, mikor elváltak a nagyapámmal végre lehetősége nyílt rá. Alapból tudott spanyolul, tehát csak kiment, majd annyira beleszeretett az országba, hogy ott is maradt. Egy egész nyarat ott voltam vele. Az első héten még beszélt velem magyarul meg tanítgatta a spanyolt, de a második héttől már csak spanyolul beszélt velem, így kénytelen voltam megtanulni a nyelvet - tárta szét a kezét.
-Legalább hatásos volt.
-Az volt - mosolygott Bia. -Anya is tud spanyolul, mert ő gimiben azt tanult, csak kezdi elfelejteni, meg Alexet nem akarja "spanyolnak" nevelni. A születendő húgomat meg pláne.
  Még elbeszélgettek, én meg kihasználva, hogy elvannak egymással előhalásztam a telómat és megnéztem az SMS-em.

Máté üzenete: Hogy haladtok? Balázs nagyon nagy seggfej?

Lin üzenete: Már befejeztük. Márcsak nagyiékat várjuk. Balázs nagyon sokat segített.

Máté üzenete: Ennek örülök :)

Már pötyögtem volna be, amit felindulásból akartam, de kitöröltem és gyors írtam egy "én is-t". Mátéval érdekes a kapcsolatunk kedd óta. Nem mondtam neki, hogy tudom, hogy a kis Barbikával volt. Ő meg nem fírtatja nagyon, hogy miért hidegültem el tőle. Csak egy szimpla "lányos hisztinek" hiszi... Tudom, hogy megkéne beszélnünk, hogy tudom, hogy nem egyedül volt lent, de félek. Mi van, ha a válaszra nem készülök fel? Mi van, ha ez a titkolózós kapcsolatunk nem bírná ki? Így is nehéz, hogy titkoljuk. Bár, hogy miért, azt nem teljesen tudom, hisz Ervinnel már levan rendezve a dolog, nem hiszem, hogy megbántódna. A szüleim végleg elváltak. Anya néha magába zuhan, de mindig ott vagyok neki és ő is tudja, hogy mi van Mátéval köztünk. Hogy apa mit szólna hozzá, az kicsit sem érdekel. Valószínűleg Bia is örülne, bár kitudja... Tulajdonképpen már senki sincs az utunkban.
Mindketten elvagyunk foglalva a magunk bajával, de közösen talán könnyebben megoldhatnánk...
-Lin! - csettintgetett Bia előttem, mire a zsebembe csúsztattam a telefonom és erőltettem egy mosolyt az arcomra. -Hol jársz? - mosolygott rám kedvesen.
-Nem messze - feleltem szárazon.
-Minden oké? - szólt közbe Balázs.
-Persze! - csaptam össze a kezem idegesen. -Hamarosan megjönnek, így nem ártana felkészülnünk - hadartam és kimentem a konyhába.
-Ennek meg mi baja? - suttogta Balázs Biankának.
-Fogalmam sincs - sziszegte vissza.
Öszíntén? Nekem sincs...
Nem foglalkozhattam sokat magammal, mert hirtelen kulcs csörgetés csapta meg a fülünket. Megérkezett nagyi és Évi.
Mind a hárman oda álltunk és vártuk, hogy belépjenek.
-Boldog szülinapot! - üvöltöttük el magunk, amikor Évi döbbentem belépett. Legelsőnek csak döbbent volt, de aztán elkezdett szipogni, majd sírni és a fia karjaiba borult.
-Ezért nem jöttél velünk? - suttogta Balázsnak, aki még kicsit meg volt lepődve az anyja kirohanásán, de esetlenül visszaölelte.
-Mit is mondjak? Túl jó fiad vagyok - felelte szemtelenül, mire Évi szipogva elnevette magát, majd átölelte Biát és engem.
-Köszönöm! - nézett körbe meghatodtan.
Zöld szemeibe könny szökött, ahogy felmérte a lakást. A sötét barna haját zavartan a füle mögé tűrte. Ahogy néztem megfájdúlt a szívem, és szerinten Balázsnak is, mert mikor ránéztem, csak sokkolva nézte Évi megilletődöttségét. Így jobban megnézve Balázst... Kiköpött Évi. Mindkettőjüknek zöld a szeme, sötét barna haj, pisze orr...
Balázsban nem nagyon lehet felfedezni Gábort, de ha jobban megnézzük... Ugyanolyan széles váll, magasak, ugyanaz az arcél... Csak azt nem értem, hogy két ilyen szuper szülőből, hogy lett ilyen Balázs. Bár, ma megmutatta, hogy amit ő képvisel az csak egy álca.
-Hol jársz? - suttogta nekem nagyi, mire feleszméltem. Csak mosolyogva néztem Évire és Balázsra. Évi most bontja ki a fiától kapott ajándékát. Balázs zavartan nézi, Évi pedig meglepetten felsikolt.
-Azt hiszem egy új szintre emelkedett ez a család - nézek nagyira, aki csak szipogva bólint.
A kórházban azt mondta, hogy én vagyok a kedvenc unokája. Hát... Nagyon űgy tűnik, hogy vetélytársam akadt... :)