Mad Girl / SZÜNETEL:( /

26.fejezet

-Mit szólnál, ha elmennénk vacsorázni? - kérdezte hirtelen Máté, mire felültem és úgy néztem le rá döbbenten. -Mármint... - túrt bele a hajába és ő is felült. -Még nem igazán volt alkalmunk... Randizni. És arra gondoltam, hogy megérdemelnéd - fürkészett zavartan.
-Ez most, hogy jutott eszedbe? - mosolyodtam el.
-Hát, tudod... Akik együtt vannak, azok szoktak ilyet csinálni és mivel mi még nem csináltuk, ez miatt gondoltam, hogy ez most egy jó alkalom lenne - mondta zavartan, mire akaratom elellenére elnevettem magam.
-Tökéletesen hangzik! - néztem rá szerelmesen. Olyan édes egy fiúm van! -Viszont hová megyünk?
-Az titok - vigyorodott el.
-De honnan tudjam, hogy mit vegyek fel? - kérdeztem.
-Azt veszel fel amit akarsz - mosolygott rám. -Akármi van rajtad, nekem úgy is gyönyörű vagy - mondta komolyan, én meg már a határán voltam, hogy nevezzem a legcukibb pasi díjra.
-De ezért valamit mondhatnál - néztem rá, mire elgondolkodott.
-Öltözz csinosan - felelte.
-Ennyi? - lepődtem meg. -Mennyire puccos a hely?
-Inkább az mondanám, hogy romantikus - felelte mosolyogva.
-Oké... Mennyi időt kapok?
-Mennyire van szükséged? - kérdezett vissza.
-Két óra elég lesz - gondolkoztam el.
-Éreztem... - húzta el a száját. -Akkor 6-ra lemegyek érted.
-Oké - hajoltam oda hozzá és gyorsan megcsókoltam. -Akkor két óra múlva - intettem neki és lementem a lakásunkba.
Nagyon nem volt ötletem és Biát sem hívhattam segítségül, így inkább lezuhanyoztam és közben kigondoltam a ruhámat. Egy sötét lila egybe ruhára esett a választásom, amit a nagyi 70. szülinapján viseltem. Egy vastagabb vállpántja van a ruhának. Kicsi kör alakú kivágása van. Ez most nem valami szexi, viszont! A ruha felső része nagyon szűk, ami egyből dob egyet rajta.
Lefelé már bő. A ruha mindössze térd felettig ér. Mivel ebben szét fagynék, vettem fel egy fekete nejlon harisnyát. Azt, hogy milyen kabátot veszek fel hozzá, az még kérdéses... A barna váll alattig érő hajamat kivasaltam, hogy szögegyenes legyen.  Viszont a sminknél leragattam. Raktam fel szemspirált, de nem tudtam, hogy a vörös rúzsomat is felkenjem-e. Mivel azt mondta, hogy ez inkább romantikus lesz, így végül nem raktam fel.
Még volt 10 percem, hogy keressek a ruhámhoz illő kapátot.
Végül találtam egy fekete szövet kabátot, így már csak cipőt kellett keresnem. Magassarkút nem akartam, mert megelékszek a 170 centimmel is, így nagy nehezen találtam egy fekete topánkát.
Még a topánka felvételével voltam elfoglalva, amikor csöngettek. Gyors felkaptam a cipőt, megigazítottam a hajam és mosolyogva ajtót nyitotta.
-Hű... - akadt el Máté lélegzete. -Gyönyörű vagy! - mért végig elismerően.
-Köszönöm - pirultam el. -Mindjárt mehetünk, csak még a kabátomat felveszem - biccentettem a fogason várakozó darabra.
Már nyúltam volna érte, amikor Máté megragadta a derakamat és maga felé fordított. A köztünk lévő távolság folyamatosan csökkent, mígnem megszűnt és szenvedélyesen megcsókolt.
Tudom, hogy sokszor mondják ezt a regényhősök és kissé klissés, de ahogy az ajkaink összeértek a gyomrom elkezdett fel-le liftezni és a határán voltam, hogy elájulok.
Amint szétváltunk, oda nyúlt a kabátomhoz és feladta rám. Csak most tudtam végig mérni. Egy fekete szövet gatyát vett fel ugyanilyen színű cipővel és szövet kabáttal. A kabátot nem húzta össze, így látszott, hogy alatta egy barna ing van. A haját most hagyta szét állni, de azért minden bizonnyal volt benne egy kis beállítás, mert tökéletes volt. Úgy várom, hogy összekócolhassam :)
-Most elmondod, hogy hová megyünk? - kérdeztem.
-Még mindig titok - kulcsolta össze az ujjainkat.
-És miért jövünk erre? - néztem rá furán, mert a parkoló felé vettük az irányt, majd megáltunk egy Audi előtt, én meg kérdőn néztem Mátéra.
-Úgy gondoltam, megvillogtatóm sofőri tudásom - röhögött fel.
-Van jogsid? - lepődtem meg.
-Amerikában már 16 éves kortól lehet. Ez pedig a szüleim kocsija. Még jó, hogy a ti kocsitokkal mentek - nyitotta ki nekem az anyós ülés ajtaját, én pedig beültem.
Még mindig meglepetten néztem Mátét, aki kikanyarodott az útra.
-Meddig fogsz még így nézni? - pillantott felém.
-Csak fura, hogy sose mondtad - tűrtem a fülem mögé egy tincsemet.
-Sose kérdezted - mosolygott rám. -Meg amúgy is rég vezettem - kanyarodott ki a főútra.