Mad Girl / SZÜNETEL:( /

11.fejezet

Ahogy kiléptünk a folyosóra, Csenge rohant belém.
-Bocs - felelte zavartan, ahogy felnézett, látta, hogy ki vagyok. Egyből felcsillant a tizedikesnek a szeme.
-Szia, Lin! - köszönt mosolyogva.
-Helló - mosolyogtam vissza.
-Képzeld! Összefutottam Kothecz-cel és mondta, hogy ma elfogjuk próbálni a Ki mit tudra a produkcionkat. Akinek meg van mit javítania, az bent marad hetedik óra után. Remélem, hogy nekünk Patrikkal nem kell bent maradunk - húzta el a száját.
-Dehogy kell nektek. Jó hangotok van. Ellenben velünk... Persze, Máténak is iszonyat jó a hagja, de nekem... Tuti miattam szívunk... - sóhajtottam.
-Hátha nem - mosolyodott el biztatóan. -Tényleg! Akkor ti most azzal a Shawn Mendes számmal léptek fel? - kérdezte.
-Nem, mi Gary Julestól a Mad World-del, de miért gondolod, hogy egy Shawn Mendes dallal?
-Ó, hogy... - kapott a fejéhez. -Ezer bocs, tudod milyen hülye vagyok! De most rohanok - szaladt el.
-Szia - intettem utánna furán.
Elővettem a telefonomat, mert rezgett. Suli időben mindig rezgőre állítom.
Ahogy megláttam a feladót, elmosolyodtam.
Ervin üzenete: Arra gondoltam, hogy elmennék ma eléd a sulihoz.
Lin üzenete: Tök jó lenne, de valszeg' bent kell maradnom szakkör után próbálni...
Ervin üzenete: Köze van neki hozzá?
A kérdésén meglepődtem. Nem értettem, hogy miért érdekli, hogy Máténak köze van-e hozzá vagy sem.
Lin üzenete: Inkább nekem van hozzá közöm. Rég próbáltunk. Tuti romlott a hangszínem...
Ervin üzenete: Ne védd...
Lin üzenete: Nem védem! De te akkor meg ne gyanúsítsd!
Elkezdte gyanúsítani, én meg kikeltem magamból, mert valahol mélyen akkor is rosszul esett, hogy úgy gyanúsítja, hogy nem is tud semmit.
Ahogy elküldtem már kicsit megbántam. Nem értem, miért védem még mindig...
Láttam, hogy Ervin elolvasta, de nem írt vissza.
Lin üzenete: Ne haragudj! Hülye voltam. Nem tudtam, hogy mi lett velem... Mi lenne, ha nálunk taliznánk suli után? A szüleim ma későn érnek haza.
Ervin üzenet: Jól hangzik, de nem biztos, hogy ráérek. Most is mennem kell, szia.
Nem írtam vissza. Megbántottam. És ennek is az a hülye Máté az oka! Bahh... 
Tökre kábán mentem be a terembe. Éppen előpakoltam az angol cuccom, mikor Andor állt meg előttem.
-Szia, Linda! - köszönt mosolyogva. Nem viszonoztam a mosolyt, mert nem tudtam hova tenni, hogy mit keres itt.
-Tudom, hogy vannak nézeteltéréseink, de tényleg sajnálom. Hülye voltam meg minden, de megszeretnélek hívni hozzánk. 24-én lesz egy Halloween-party nálunk. Tudom, hogy akkor van a sulis is, de gondoltam, hogy egy zártkörűt is csinálnék abban az időpontban. Persze, megértem ha nem akarsz jönni, de hozzhatsz kisérőt magaddal - dobta be az aduászt, mert sulisra nem lehet hozni külsőst.
-Kik lesznek ott? - vontam fel a szemöldököm.
-Néhány régi ismerősöm, Bianka, reményeim szerint Máté is - pillantott a padtársamra, aki csak nevetve megrázta a fejét.
-Átgondolom - mondta Andornak mosolyogva.
-Hihetetlen, de Réka is igent mondott - szólt újra hozzám Andor.
-Réka? - hihetetlenkedtem, mert Réka nem annyira barátkozós. Klárával nagyon jóban van, de mással nem nagyon...
-Fura, de ja - nevetett fel.
Érdekes volt vele beszélgetni. Eddig mindig Dávid körül legyeskedett. Amúgy annyira nem is értettem, hogy miért. Külső adottságok szempontjából simán bandázhatna másokkal, hisz elmenne más menőkhőz is. Világos barna, göndör haj. Nem annyira magas, de nálam magasabb, viszonylag izmos srác.
-Dávidék nem jönnek. Amúgy sem szívesen hívnám el őket, de ők úgyis a sulis Halloween-partyknál szokták "játékból" szekálni a kisebbeket - húzta el a száját.
-Szóval lehet kísérőt hozni? - tértem vissza az akadályhoz.
-Persze, ha akarsz - mondta mosolyogva, majd fél szemmel szomorúan Máté felé pillantott, Máté csak megvonta a vállát. Mindezt csak éppen lehetett észrevenni.
-Akkor szerintem átgondolom és mindenképpen szólok - szóltam tettetett mosollyal az arcomon.
Ha oda elmennék Ervinnel, akkor az már hivatalosan is járásnak bizonyolulna. Nem tudom, hogy akarom-e ezt...
-Akkor szólj, ha döntöttél - mondta, majd visszament a helyére.
-Szóval akkor ezzel a töketlennel jönnél? - fodult felém hirtelen Máté. Örültem volna, hogy újra hozzám szólt, de a hangsúlytól rosszul lettem.
-Parancsolsz? - kérdeztem vissza.
-Mondom Töketlennél mész? - kérdezte hangosabban.
-Ervinre célzol? - kerekedett el a szemem.
-Ó! Neve is van, de amúgy ja, arra - szólt vissza artikulátlanul.
-Miért érdekel? - kérdeztem hűvösen.
-Semmiért - legyintett lemondóan és visszafodult.
Szomorúan néztem rá, majd megszólaltam.
-Még nem döntöttem el - mondtam halkan.
-Nem akarsz hivatalosan vele mutatkozni? - tapintott a lényegre.
-Nem erről van szó...
-Akkor miről? - fodult felém immáron teljes testével. -Hallgatom! - mosolygott.
-Csak... Csak félek, hogy a többiekkel jól kijönn-e, hisz úgye ő már fősulis... - hazudtam a problémámról.
-Hát... Ezért kell összeismertetni a többiekkel, mert akkor kiderül - nevetett fel, mint aki egyből tudta, hogy hazudok. -De amúgy... - vette komolyra a szót. -Boldog vagy vele? - kérdezte.
Váratlanul ért a kérdés. Nem egyből válaszoltam, mert előtte még jól átgondoltam a dolgot.
-Miért érdekel? - kérdeztem vissza, ezzel is időt nyerve magamnak.
-Ne kertelj! - szólt rám.
-Tudod, vele minden olyan tökéletes, talán már túl tökéletes, ami néha majd' megőrjít... - nyíltam meg Máténak.
-Tudod, ami már túl tökéletes, az már rég nem igazi. Persze, egy kis tökéletesség kell, de azt a tökéletességet nem látják a kívülállók. Azt csak azok tudják, látják, akik benne vannak, mert ezt a tökéletességet ők érzik vagy látják a dologban - fúrta mélyen a tekintetét az enyémbe. -Ami köztetek van... Az kamu - mondta ki egyszerűen.
-Hogy érted? - háborodtam fel.
-Úgy, hogy a filmekben is látni ilyen minta párokat. Akik nem veszekednek soha, minden olyan "szép". Minden olyan megjátszott - magyarázta őszintén.
-De ezek csak filmek - mondtam zavarodottan.
-Mindegyiknek van némi valóságalapja - felelte és inkább a terembe érkező tanárra figyelt.