Mad Girl / SZÜNETEL:( /

34.fejezet

A pia állítólag abban a pillanatban, amikor isszuk, akkor mindent megold. És milyen igaz!
Miután elfogyott a sörünk kimentünk utántöltésért és immár a táncolók közt vegyültünk. Önfeledten, boldogan táncoltunk. És ez így ment egészen fél 10-ig, amikor a buli már nagyon a tetőfokára hágott. Épp a OneRepublictól szólt a Love Runs Out, amire minden itt lévő ugrált. Én épp egy Martin nevő sráccal táncoltam, Bia meg asszem Norbival a közelünkben. Ervin még mindig annak a Gergő gyereknek a szájában volt. Áron épp egy platina szőke csajjal volt nem messze Biáéktól, Balázs pedig pont lekért attól a Martin gyerektől.
-Mennyit ittatok? - kiáltja, de így is alig hallom.
-Csak pár poooohárkávalll - röhögtem, mert milyen vicces szól már az, hogy pohárkával?
-Konkrétan? - kérdezte idegesen.
-Négy után elveszettem a fonalat. Tényleg! Milyen szám jön a négy után? Várj... Van az egy. A kettő - számolgattam az ujjaimon. -Három és négy. Aztán meg...
-Öt - segített ki az uncsim. Uncsim... Tehát az uncsitesó azt jelenti, hogy a testvérem, csak sokkal unalmasabb nálam?
-És tényleg! - csettintettem.
-Gyere! - ragadta meg a karom, de én nem akartam menni, így belkapaszkodtam egy szőke srácba, aki csak felvont szemöldökkel figyelt.
-Elakar rabolni! - néztem rá könyörgően.
-Sokat ivott - legyintett Balázs.
Végül kiértünk a konyhába és felrakott a konyhapultra.
-Lin! Te nem vagy normális! Mi a franc van veled? Bia amúgy is hasonlóan viselkedik mindig, de te érett lány vagy! - kopogtatja meg a fejem.
-Nem érdekel! Nem leszek jó kislány!
-Hát ebben a ruhában amúgy sem vagy az - mér végig lenézően.
-Most miért? Egy csomó srácnak tetszett!
-És? Téged miért étdekel más srác?
-Mert! Ők legalább figyelnek rám! Nem hagynak el, mikor már végre összejöttünk! Nem játszák meg magukat! Ők szeretnek! - sírtam el magam a végére.
-Ők csak kihasználnak - suttogta.
-Tudod mit? Leszarom - vettem el egy újabb poharat, amiben asszem bor volt, de Balázs csak kiverte a kezemből.
-Elakarod mesélni? - ült fel mellém a púltra.
-Naná! Kinem hagynám az önsajnálatot! - vigyorodtam el.
Én pedig elregéltem. Mindent, pontosan, tisztán, részletesen. A megismerkedésünktől egészen az üzenetig.
-Akkor arra gyanakszol, hogy nem terhes. Csak kitalálja, mert ez az utolsó esélye ennél a Máténál - értelmezi Balázs, mire csak bólintok.
-Tisztában vagyok vele, hogy az elmúlt években nem voltam valami jó unokatesód... - kezdi. -Ezért úgy érzem, hogy ennyivel minimum tarzozom. Tehát segítek nyomozni.
-Mi? - visítottam fel izgatottan. A hangom enyhén egy malacéra hasonlított... De röhejes! Úgy visítgatok, mint egy disznó.
-Ha ez a Barbara ténylegesen terhes és nem csak kitalálja, akkor Máténak felkell készülnie, és nem azért, hogy megbántsalak. De jól tette, hogy Barbit választotta a baba miatt, persze csak, ha tényleg terhes.
-Ezt miért mondod?
-Mert... Egy éve egy hatalmas hülyeséget csináltam. Az egyik társamat felcsináltam és nem akartam, hogy megtartsa a gyereket, de ő megakarta. Nagyon sokat veszekedtünk és.. Leesett a lépcsőn... Végül elvetélt. Azóta pszichológushoz jár, két hetente pedig meglátogatom, de még mindig engem hibáztat. Persze jogosan - nyílik meg hirtelen. Ez a nyíltság egyszerre ijeszt meg és esik jól. Furcsa bele gondolni, hogy Balázst mennyi szörnyűség érte az utóbbi években...
-Figyelj! - teszem a kezem a kezére. -Segítünk egymásnak. Hisz ezért vagyunk unokatesók. Lehet, hogy ez elmúlt időszakban nem működtünk valami jól, de most itt az idő, hogy megértsük egymást, illetve segítsük egymást.
-Ha te mondod - mosolyodik el. És ez a mosoly a kezdete, hogy igazi unokatestvérek leszünk ezentúl.

Olyan fél 12 fele kerültünk ágyba. Balázs elvitt magukhoz. Évinek semmi kikötése nem volt ellene, hogy ott aludjunk csak megkérdezte, hogy pont a kamasz korom végére kezdek-e el zülleni. Erre nem tudtam mit mondani.
Biával mindketten eléggé másnaposak voltunk. Én még sose ittam és ezentúl sem fogok. Bár tényleg nem volt nagyon sok, de nekem ennyi is elég volt. Évi adott fájdalomcsillapítót mindkettőnknek, hogy suliba is tudjunk vinni, ha jobban fájna a fejünk. Ez rendes volt tőle, meg az is, hogy adott nekünk ruhát, csak nem pont egy a méretünk... Én kaptam egy kék blúzt, ami eléggé bő volt rám. A gatya is bő volt, de inkább csak lógott rajtam. Bia sokkal rosszabbul járt. Az ő csőfarmere, mert csak csőfarmert volt hajlandó felvenni, az nagyon nem csőfarmer volt, legalábbis rajta. Tulajdonképpen piros pont Évinek, hogy egyáltalán van csőfarmere, de ez nagyon nem Bianka mérete volt. Kapott mellé egy nagy belebújos, kapucnis pulcsit, aminek az újja rálógott a kézfejére. A bőségről meg ne is beszéljünk. Ezzel nem azt mondom, hogy Évi kövér, csak Gábor halála után elkezdte a bánatát édességbe folytani, amit már viszonylag leadott, hála a Balázs okozta stresszeknek, de látszik, hogy nem olyan, mint régen. Meg amúgy is erős csontozatú volt mindig is.
-Évi... - kezdtem óvatosan. -Koszönünk mindent, de anyának meg apának, ha nem mondanád el...
-Lakat a számon - mosolygott fájdalmasan. Igen... Gáborral egy házibuliban ismerkedtek meg, ahova mindketten kiszöktek. Eltiltották egymástól őket, de ez valahogy csak erősebbé tette a szerelmüket. Olyan édesek voltak. Gábor fiatalnak nagy menő volt, mindig piszkálta aput, hogy mennyire nyomi. Csajozott ezerrel. Az elején Évi is csak egy lány volt a sok közül, de valami megfogta benne. Ragaszkodott hozzá. Aztán megkomolyodott. Egyszerűen csak felnőtté vált. Évi terhes lett Balázzsal, ő meg elment dolgozni. Felelősséget kellett vállalnia a családjáért. Milyen ismerős eset...
-Indulhatunk? - zökkentett ki Bia, mire bólintottam.