Mad Girl / SZÜNETEL:( /

6.fejezet

A nap amúgy hétfőhőz szokatlanul elég gyorsan telt.
Irodalmon Német tanárúr feltette az osztályt. Könyvajánlókat kellett hoznunk.
-Én Agatha Christie Tíz kicsi néger című regényével készültem. Nagyon megfogott az egész történet. Imádtam az egész könyvet! Hihetetlenül fodulatos volt. Mikor elkezdtem valakire gyanakodni, kiderül, hogy nem ő az! Hát nem hihetetlen??! Mikor már biztos lehettem benne, hogy ő a gyilkos, akkor kiderül, hogy ő nem lehetett az. Én nagyon meglepődtem a végeredményen. Nincs 300 oldal, de olyan fordulatokat vesz, mintha vagy 500 oldal lenne. Nem csoda, hogy Agatha Christie a krimik kiránynője - fejezte be Máté. Annyira édes átéléssel beszélt a könyvről, hogy kedvem támadt elolvasni a könyvet, miközben félek az ilyenektől, de annyira nagy boldogsággal mesélte... :)
-Nagyon szép. Ötös - mondta az irodalom tanárunk.
-Bianka! Kijönnél felelni? - kérdezte a tanárúr.
-Nem igazán szoktam olvasni, szóval nem készültem, de megprobálok rögtönözni valamit... - mondta zavartan.
-Akkor, halljuk! - biztatta a tanár.
-Oké... Melyik is az??! Ajj.... Az a ifjúsági könyv... Ami a... a felszínességről szól... - rágta a szája szélét. -Megvan! Komal Kenttől a Mire jó a rosszfiú? - jutott eszébe a könyv címe.
Amúgy elsem olvasta. Én olvastam a nyáron és áradoztam neki a regényről. A felszínesség az alapja a történetnek. Emlékszem, azt hittem, hogy Bia bealudt amikor meséltem a könyvről neki. Hát. Úgy tűnik, hogy azért megmaradt neki.
-Négyes. Máskor összeszedettebben kérem - ültette le a tanár.
Biáról amúgy vírít, hogy szőke. Van esze, de nem mindig használja ki. Csodás alakja van, de attól még elég buta. De nem is baj. Ő ilyen, aki szereti, az így szereti. Amúgy pedig egy nagyon kedves lány.
Mindenki lefelelt, de nekem Kláráé volt a kedvencem. Lisa Wingate Elrabolt életek című könyvéről v
Beszélt. Hihetetlenül képes volt megfogni. A gyermekkereskedelem egy borzalmas bűn. Fura, hogy írnak ilyen dolgokról is könyvet... Mondjuk, ez a valós élet valaki számára...
Ahogy kicsöngettek odarohantam Klárához, aki Rékával beszélgetet.
-Hogy lehet az, hogy 17 évesen ilyen könyveket olvasol? - kérdeztem, mert tuti, hogy én ilyet nem tudnék se olvasni, se feldolgozni.
Klára megtörölte a szemüvegét, majd válaszolt.
-Nekem az ilyen könyv tetszenek. Szeretek ilyet olvasni. Most ettől nem kell valami mártírnak leírni engem. Csak... Szeretek a valósággal szembesülni és nem a tündérmesével - mondta.
Még elbeszélgettünk egy kicsit, csak aztán eszembe jutott, hogy nekem mennem kell a zene terembe, mert még ott van egy órám... Elköszöntem a lányoktól, majd rohantam a terembe.
Már mindenki bent volt.
Láttam egy pár ismerős arcot. Az évfolyamból ott volt aszthiszem, hogy Bence... Igen, ő lehet az. Vékony szemüveges szöke srác. Mellette ült Niki. Nikivel tavaly együtt volt tesink. Tavaly az évfolyamban a nemek külön tesiztek. Ott volt három tizedikes lány, de a nevüket nem tudtam. Látásból ismertem őket, de nem mindenkinek tudtam a nevét.
Zavartan ácsorogtam az ajtóban Mátéval.
-Kéri! Eltévedtél? - vonta fel a szemöldökét Kothencz.
-Nem... - hebegtem zavartan.
Kothencz nézett egy darabig, majd beugrott neki valami és elkezdett nevetni.
-Csak nem a matek?... - nevetett.
-De... - mondtam.
-Na és... Kit hoztál magaddal?
-Ő itt Kerekes Máté. Az új osztálytársunk.
-Kéri, Kerekes. Hmm... Ha jól számolom és az emlékezetem nem csal, akkor egymásután jöttök a névsorban, kvázi egymás mellett ültök. Jól gondolom, hogy együtt csináltatok valamit matematika órán és alapból egyest kaptatok?
-Igaza van.
-Akkor fáradjatok köreinkbe.
-Lin! Ez a nő mindig ilyen okos? - suttogta Máté.
-Mindent átlát. Ő egy zseni... - suttogtam vissza.
-Tehát! Köszöntök mindenkit! Megszeretném nézni, hogy ki miben jó. Mivel csak 2 újoncunk van, ez miatt titeket nézlek meg - mondta Kothencz, mire felhorkantam.
-Marha jó! Egyikünk sem ért semmit a zenéhez - nevettem fel.
-Csak a magad nevében beszélj - szólt Máté, majd a kezébe vett egy gitárt és elkezdte pengetni. Ez nem igaz! Nagyon jól játszik.
David Guetta: Titanium című számot kezdte. OMG.
-You shout it out
But I can't hear a word you say
I'm talking loud not saying much
I'm criticized but all your bullets ricochet
You shoot me down, but I get up - kezdett bele.
Fantasztikus egy hangja van! Olyan jól gitározik és olyan jól énekel... <3
-You shoot me down but I won't fall, I am titanium
You shoot me down but I won't fall, I am titanium
You shoot me down but I won't fall, I am titanium
You shoot me down but I won't fall, I am titanium
I am titanium - fejezte be.
Ahogy vége lett, elkezdtem hangosan tapsolni. Mindenki követte a példámat.
-Hogy a francba tudsz így gitározni? - ámultam.
-Általánosban tanultam, aztán hobbiként fojtattam - mondta Máté.
-Hihetetlen vagy! - mondtam, mire csak megvonta a vállát.
-Hűha! Köszöntünk a zeneszakkörben - monta Kothencz, majd felém fordult.
-Én semmit nem tudok - tettem fel a kezem.
-Akkor mi a francért vagy itt? - szólt mögülem egy zenepalánta.
-Mert vesztettem - ordítottam vissza.
-Elég legyen! Kéri! Hagyd békén szegény tízedikest! - védte egyből a fiút.
-Ő kezdte!
-Nem baj! Szóval. Énekelj. Kisérlek zongorán. Nézd meg a kottát és válassz egy dalt.
Marha jó... Végignéztem és csak egy volt amit fejből tudtam.
-Ezt szeretném - mutattam Shawn Mendes Treat You Better számára.
-Rendben - mondta Kothencz és elkezdte játszani.
3
2
1
És:
-I won't lie to you
I know he's just not right for you - kezdtem énekelni halkan.
Nagyon zavarban voltam. Ránéztem Mátéra, aki csak biztatóan biccentett egyet.
-I know I can treat you better
Than he can
And any girl like you deserves a gentleman
Tell me why are we wasting time - kezdtem el egy új versszakot. Ezt már erőteljesebben énekeltem.
-When you should be with me instead
I know I can treat you better
Better than he can, oh oh
Better than he can
Better than he can - fejeztem be.
Néma csend volt a teremben, majd Máté elkezdett tapsolni, de senki nem követte a példáját.
-Rendben. Van hangod, de sokat kell még dolgozni rajta. Nem vagy remélytelen eset - mondta Kothencz.
-Köszönöm - hebegtem.
-Akkor! 50-50 százalékban lesz elméleti és gyakorlati része a szakkörnek. A karácsonyi ünnepségen lesz Ki mit tud - kezdte, de a tizedikes, aki nekem is beszólt, közbevágott.
-Ki mit tud? Nem pisisek vagyunk! - horkant fel.
-Ha jobban tetszik akkor lehet tehetség kuatató is a neve. A szórólapon is ez lesz: Tehetség kutató, avagy Ki mit tud? Tehát. Szeretném, ha mindneki fellépne. Lehet együtt és egyedül is - mondta a tanár. -Már most szeretném felírni az embereket.
A szakkörből mindenki jelentkezett. Mi, Mátéval nem tettük fel a kezünket, mert minek?
-Rendben. Akkor Csenge és Patrik együtt. Ilona egyedül. Anna, Eliza és Kitti együtt. Tomi egyedül. Bence és Niki együtt. Máté és Linda együtt - fejezte be Kothencz tanárnő.
-Elnézést, de mi nem jelentkeztünk - mondtam.
-Nem baj! Nektek kötelező fellépni - mondta. -Ti döntitek el, hogy mivel készültök. Nekem mindenféleképpen mondjátok el, hogy mit adtok elő, mert akkor segítek benne. Még nem gondolom, hogy elkéne kezdeni rá készülni, de már a dalon agyaljatok, aztán meg majd segítek - adta ki a feladatot.
Máté odament Kothenczhez és valamit sutyorogtak. Senkisem hallotta, de mindenki érdeklődve figyelt. A tanár firkantgatott valamit a lapon, aztán bólintott. Máté még mondott neki valamit, aztán visszajött és leült mellém.
-Mi volt? - kérdeztem.
-Egyeztettünk - felelte hanyagul.
-És miről? - tudakoltam.
-Van valami elképzelésed a zenével kapcsolatban? - kérdezte. Cseles, de igaza van.
-Hát... Még nem nagyon tudom... - húztam el a számat.
-Oké. Nekem van ötletem. Duett lesz ugye? - kérdezte, mire bólintottam. -Oké. Együtt elénekeljük amit választasz, de hozzá gitározok. Szóval ne valami gyorsat válassz, mert azt nem feltétlenül tudom majd kisérni. Szerintem szakkör után menjünk el hozzám és akkor megbeszéljük - tervezte el Máté.
-Rendben - bólintottam.
-Mára befejeztük az órát. Péntekre legyen meg mindenkinek a zene és akik párban csinálják, azoknak az elosztása is. Az előadásmódot meg majd együtt kitaláljuk, de jobban örülnék neki, ha már lenne ötlet. Mehettek - búcsúzott a tanár.
-Hűűű Máté! Nagyon jó hangod van! - mondta egy kis csaj. Azt hiszem, tízedikes lehet. Igen! Ő az a Csenge vagy ki.
Már régebben is láttam. Állandóan fekete és pink cuccokat hord. Szőke létére elég okos. Sakk versenyt is nyert tavaly. Nem nagy szám a lány. Szőke, mellig érő haj. Fekete keretes szemüveg, amit pink kövek díszítenek. Egy fekete blúzt vett fel pink és fekete kockás szoknyával és bakanccsal. Kicsit Avril Lavigne copi, de jó értelemben. Persze, füstös smink nélkül. És hát... Smink nélkül. Aranyos lánynak tűnik.
-Köszönöm. Mivel te már tudod a nevemet, én is megtudhatnám a tiédet? - kérdezte Máté egy huncut vigyor kiséretében.
A lány majdnem elájult a mosoly láttán.
-Ööö... Persze! De buta vagyok! Csengének hívnak - makogott a lány.
-Akkor Csenge örülök, hogy megismertelek. Hadd mutassam be Lindát - fordult felém.
-Csenge! Ő itt Linda. Lin! Ő itt Csenge - mutatott be minket.
-Örülök az ismeredségnek! Elég jól énekelted Shawntól a Treat You Better-t - mondta a lány. -Én még egy kicsit erőteljesebben énekeltem volna, mert a szövege is elég erős. Na! Mennem kell! Sziasztok!
-Hűha! Ez a lány csak úgy pattog a témák közt... - ámultam.
Máté csak nevetett, majd megragadta a könyökömet és húzni kezdett.