Mad Girl / SZÜNETEL:( /

28.fejezet

Íme a tökéletes tervem: Üzenek Ervinnek, hogy találkozni szeretnék vele. Mondjuk a ligetben, ott úgyis nyugi van. Megkérem, hogy beszéljük meg a kettőnk ügyét, majd közös megegyezéssel szakítunk. Semmi baj nem lehet belőle, hisz mindketten tudjuk, hogy ez már egy mérgező kapcsolat.

Lin üzenete: Találkozhatnánk 11-kor a ligetben?

Egyből jött a válasz:

Ervin üzenete: Persze. Ne menjek érted?

Lin üzenete: Köszönöm, de jobb lesz, ha előtte kicsit sétálok és gondolkozok.

Ervin üzenete: Jól érzem, hogy komolyan elkell beszélgetnünk?

Lin üzenete: Igen, az lesz a legjobb...

Tökeletes! Már megbeszéltük. Már csak elkell, hogy menjek rá. Most van 9, tehát elég úgy egy óra múlva, hogy elinduljak, mert elakarok sétálni odáig, hogy kiszellőztessem az agyam előtte.
Mátéval tegnap, amikor találkoztunk mindent megbeszéltünk. Azt akarta, hogy a találka előtt menjek át hozzá, vagy legalább elvihessen, de mondtam neki, hogy sokkal jobb lesz egyedül. Ő már megtette ezt Barbival. Tudom, hogy ettől Barbi nem tőrt össze, de Ervin érzékeny egy lélek. És félek, hogy miattam megsérülhet. És igen. Tisztában vagyok vele, hogy hamarabb kellett volna ezt megtennem, mert így csak rosszabb. Érzem, hogy ma a szívem egy darabja kiszakad, de bízom benne, hogy így lesz a legjobb. Ervin egy jobb lányt érdemel. Egy olyat, akivel teljesen közös az összhang, akit nem csak untat. Aki megtalálja benne a másik felét. Aki tudja őt teljes szívéből szeretni, mert én nem tudtam. Én csak a kezdetektől kihasználom őt és tartozok neki annyival, hogy teljesen őszinte leszek vele. Tudom, hogy Máté azt mondta, hogy nem kell mindent az orrára kötnöm, de megétdemli. És hiszem, hogy tovább tud majd ezen lépni.

-Szia! - léptem Ervin elé, amikor megpillantottam az út szélén. Sötét barna haját kifésülte a szeméből, és úgy nézett rám.
-Szia! - nézett le rám. Basszus! Én már most mindjárt sírok.
Nem bírtam magammal, így átöleltem és hosszan belélegeztem a George Armani parfümjét, amit még én választottam neki.
„-Elfogyott a parfümöm és újat kell venni - mondta. -Mi lenne, ha te választanál? - kérdezte hirtelen.
-Miért én? - kérdeztem vissza.
-Csak. Kíváncsi vagyok az ízlésedre - mondta.
Egy Giorgio Armanira mutattam rá.
-Miért pont ez? - kérdezte.
-Mert nekem is egy Armanim van - mondtam egyszerűen."
-Minden oké? - mosolyodott el halványan, mire megráztam a fejem és belefúrtam a mellkasába. -Akkor beszélnünk kell?
-Igen... - fújtam ki szagatottan a levegőt és ránéztem. -Nem ülünk le? - néztem egy közeli pad irányába, mire bólintott. Ahogy végignéztem rajta, rájöttem, hogy valószínűleg most látom utoljára, ezért minden porcikáját bevések az agyamba:
Név: Galambos Ervin
Kor: 20
Magasság: 190 cm
Iskola: Kormos Zsuzsa biológia tagozatos főiskola.
Sport: Kosárlabda
Hajszín: Barna
Szemszín: Kék
Autó: BMW 4 Gran Coupe és Sara a neve
-Mi az? - nevetett fel azon, hogy nézem.
-Semmi - legyintettem. -Neked van valami mondani valód számomra, vagy kezdjem én?
-Inkább kezd te - nézett a szemembe.
Hú... Gyerünk! Sikerülni fog! Csak elkezdeni nehéz.
-Szerinted, hogy állunk? - kérdeztem.
-A szakítás szélén - felelte csendesen.
-És miért?
-Mert vahogy eltávolódtunk. Már alig beszélünk és semmit sem osztunk meg a másikkal.
-Nem! - néztem rá és kigördült az első könnycseppem. -Ez csak az én hibám. Már a kezdetektől. Én... - kezdtem, de nem tudtam mit mondhatnék. -Tudod... Van az a mondás, hogy „rosszkor volt rossz helyen. " Na, veled is ez történt. Nagyon kivoltam Máté miatt, neked meg valahogy sikerült mosolyt csalnod az arcomra én pedig felkapaszkodtam benned, mert tudtam, hogy te segíthetsz tovább lépni. Az elején tényleg önfeledten boldog voltam, de az agyam egy kis részében mindig ott motoszkált Máté - néztem a szemébe. -És ez folyamatosan erősödött - szégyelltem el magam. -Jó érzés volt a suliban látni, hogy zavarja, hogy nem tudja ki vagy. Hogy zavarja, hogy nem tud valamit. Én pedig ezt élveztem, hogy úgymond féltékeny. Csak közben elfeledkeztem rólad és az érzéseidről. Amikor összejöttünk, akkor... Csak csalódtam Mátéban, ezért azt akartam, hogy neki is fájjon, te pedig... "Jókor voltál jó helyen."  Legalábbis számomra. Mikor beültünk a kávézóba, akkor is folyamatosan Mátén járt az eszem és... Tulajdonképpen mindig - mondtam suttogva. -Soha nem akartalak megbántani, mert egy hihetetlenül jó ember vagy, csak én ezt nem tudtam értékelni. És... - kezdtem, de olyan hirtelen tőrt rám a sírás, és olyan erővel, hogy nem tudtam folytatni. Azt szokták mondani, hogy jobb mindent kiadni magunkból, de én nem ezt érzem. Hogy lehetek egy ekkora dög??
-Shhh... Nyugi, Lin! - ölelt át Ervin.
-Shajnálom! Dhe... Éhn Mhá-thét szhe-reh-them - nyögtem ki a sírástól zihálva.
-Meglepődsz azon, hogy én ezt mindvégig tudtam? - tolt el egy kicsit magától, hogy a döbbent tekintetem találkozzon az övével.  -Már az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus voltál, de aztán rájöttem erre az egészre, de önző mód, akkor is magamnak akartalak, így belementem, mert úgy gondoltam, hogy te segíthetsz elrejteni a feltörekvő énemet... - mosolygott le rám. -Csak jó érzés volt tudni, hogy te velem vagy, még akkor is, ha Mátét szeretted. Mert ezt feltudtam mutatni. Elfelejtettem, hogy ki is lettem - fejezte be, mire én még jobban elkezdtem sírni.
-Hagytad, hogy játszak veled? - kérdeztem döbbenten és nem is figyeltem a mondat furcsaságára. Arra, amire igazán kellett volna.
-Igen, de tudod, hogy van ez... Ha szereted, elengeded... - túrt zavartan  a hajába. -Meghát... A kávézó, ahol voltunk... Ott van egy pultos aki... - nézett rám zavartan. -Eléggé szimpatikus...
-Na ne! Nem mondod, hogy megtaláltad a szívszerelmed? A lányt akiért megéri harcolni? Akit végre igazán szerethetsz?- döbbenten meg újra. Tehát akkor mégsem vagyok akkora bunkó, mint hittem, hiszen akkor ő is talált magának valakit.
-Nem azt mondom, hogy a szívszerelmem, de nagyon kedves egy... - kezdte, de elvörösödött. -Egy srác - nyögte ki, mire elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Ne... Komolyan? - esett le az állam.
-Igen, nagyon úgy tűnik, hogy a fiúkhoz vonzódom... Így már érthető, hogy inkább a mostoha húgomként tekintettem rád - nevetett fel zavartan.
Most mi van? Tehát meleg? És mostoha húg?
-Most erre nem tudok mit mondani, de... Örülök, hogy rájöttél! És mióta tart ez a dolog?
-A kávézóban már régebb óta kiszúrtam, de csak két hete van jobban a dolog...
-És meddig jutottatok? - kérdezten izgatottan.
Igen... Erre pont nem számítottam. Itt ülünk a parkban és azt taglaljuk, hogy Ervin is megtalálta a szerelmét. Még, ha egy vele egyforma nemű emberrel is. Ez az egész világ hihetetlen! Na meg persze őrült. :)
-Egy majdnem csókig - mondta ki gyorsan. -Tudom, hogy ez már majdnem megcsalás, de... - kezdte zavartan, mire félbe szakítottam.
-A megcsalásról én jobban tudnék prédikálni, tehát ne kezdj bele! - állítottam le.
-Azt ne mond, hogy...
-De! - sütöttem le a szemem. -És sajnálom, csak...
-Mióta? - kérdezte.
-Két és fél hete, a balesetem előtti nap. A balesetemkor is együtt voltunk és szegény azóta is átkozza magát, hogy nem figyelt rám jobban...
-És meddig jutottok?
-Hát... Öhm... - vörösödtem el. -Addig még nem, mert amikor egy kicsit talán lett volna rá esély, akkor tuti, hogy megzavartak minket...
-És ezt így titokban? - nevetett fel őszinte jó kedvvel.
-Igen...
-Hát minden elismerésem - bólinott.
-Na! De mesélj te! Mit szóltak a szüleid a melegségedhez? - kérdeztem izgatottan.
-Még nem tudják. Előbb Tomival akarok biztosra menni és csak utánna fedem fel előttük is. De már nagyon izgulok, hogy mégis hogyan reagálnak majd...
-Tuti jól! Ebbe semmi szégyellni való sincs! - bíztattam.
-Tudom... De van, aki nem tudná elfogadni...
-És? Nem kell vele foglalkozni.
-De mi van Balázzsal? - váltott témát. Na, igen... Az uncsitesóm...
-Most lesz az anyukájának, Évinek a szülinapja és a nagyimnál lesz megtartva, tehát már nagyon izgulok. Akartam vinni Biát is, mert vele valahogy régebben is megértették egymást, de most nem vagyunk valami jóba... - húztam el a számat.
-Hát akkor neked is sok sikert! - nézett rám mosolyogva.
-Ja, mindenkinek szükségs van a "Sok sikert!" üzenetekre, amint látom - harapdáltam a számat. -Viszont már elmondtad másnak is, hogy meleg vagy?
-Nem, te vagy az első.
-Na! Mindig azt mondják, hogy csak elkezdeni a nehéz. Mostmár könyebb lesz a szüleidnek is elmondanod - mosolyogtam rá.
-Olyan jó, hogy megértessz! Én meg már azon paráztam, hogy mi lesz - nevetett fel. -Régebben is totál kibuktam azon, hogy nem indulok be rád.
-Pardon? - szaladt össze a szemöldököm.
-Tudom, hogy hülyén hangzik, meg minden, de ja - vörösödött el.
-Fő az őszínteség! - szívtam be az ajkaimat.
-Nem bántásból, mert egy gyönyörű lány vagy. És mivel régebben, amikor együtt voltunk - mondta furán. Hát... Igen. Szakítottunk. -Akkor sose érdekelt, hogy alig érintkezünk. És egy normális farokkal rendelkező srác már tuti beindult volna rád. A moziban is egy csomóan bámultak téged.
-Oké... Szerintem elég az őszínteségi rohamodból - tanácsoltam, mert ez már kezdett gáz lenni.
-Ezzel csak azt akarom mondani, hogy innen jöttem rá, hogy meleg vagyok. És ezért gondoltam, hogy neked mondom el először, mert végülis te vezettél rá erre - túrt a hajába.
-Ilyet még nem nagyon mondtak nekem, de elkell kezdeni valahol... - húztam el a számat. -De legalább rájöttél! Mert így jobban belegondolva semmi kézzelfogható nem utalt a melegségedre...
-Hát igen. Épp ezért nem tudom, hogy honnan tudhatnám meg, hogy Tomi egyáltalán meleg-e... Vagy, hogy ő honnan tudná meg, hogy az vagyok...
-Mit szólnál... - tűrtem a hajam a fülem mögé. -Ha felvennél egy Justin Bieber-es pólót? Aztán valahogy elkezdenétek róla beszélni, amikor észrevette a pólód. Hogy sokan melegnek gondolják, de neked nincs bajod a melegekkel vagy ilyesmi... Vagy, ha ismerősöd akár a Facebook-on, akkor posztolhatnál ilyen meleg egyesületekről képeket...
-Ez nem is rossz ötlet - nézett le rám Ervin.
-Na, de hogy néz ki a srác?
-Nálad egy kicsivel magasabb. Tűsis hidrogén haja van. És a bal karján van egy sárkány tetoválás - mondta, mire furán bólintottam.
-Nem azért, de valahogy nem tudlak elképzelni vele - röhögtem fel.
-Hát... Van benne valami - nevetett fel ő is.
Ez olyan fura... Amikor együtt voltunk, akkor sosem nevettünk ennyit, csak az elején, de akkor sem voltunk együtt. Ervinnel barátságban jó lenni, mert az tényleg őszínte.

-Tehát ő az? - suttogtam Ervinnek, amikor beléptünk a kávézóba és észrevettem Tomit.
-Ő - nézett mosolyogva Ervin a srácra.
-Szerinted féltékeny lenne, ha mondjuk... A barátnődként mutatnál be? - nevettem fel.
-Hát... - nevetett fel ő is. -Már most elég szúrósan néz felénk, tehát inkább hanyagoljuk. Viszont meghívlak egy kávéra - biccentett a pult felé.
-Szia! - köszöntem a hidrogén szőke srácnak, Tominak.
-Sziasztok! - köszönt semlegesen a srác.
-Helló - biccentett Ervin zavartam. De édes! -Én a szokásosat kérem, Lin pedig... - nézett rám.
-Egy forrócsokit.
-Múltkor is azt kértél - nevetett fel Ervin, majd Tomi felé fordult. -És egy forrócsoki lesz.
-Rendben - feszítette meg az állkapcsát a srác, én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve Ervinhez fordultam.
-Hallottad, hogy Justin Bieber és Hailey Baldwin összeházasodott?
-Nem... - felelte furán.
-Olyan fura, hogy a nőket szereti... Régen én is azt hittem, hogy meleg. Talán a kinézete miatt - vontam meg a vállam, majd kapcsolt Ervin.
-Nem tudom... Engem sosem zavart, ha valaki meleg, bár azt hiszem, hogy tudod miért - mondta jó hangosan, hogy Tomi is meghallja.
-Tudom. És tökre jó, hogy van egy ilyen barátom is - mondtam én is hangosan.
Két lehetőség van. Vagy égünk egy óriásit, vagy Tominak leesik és lesz köztük valami. Remélem a második jön be.
-Akkor itt van - tette ki Tomi a pultra a rendelésünk. -Lesz még valami?
-Nem, köszönjük - mosolygott rá Ervin és fizetett, én pedig megragadtam az italokat és leültünk egy boxba.
-Hülyét csináltam magamból... - suttogta idegesen.
-Dehogy! - ittam bele a forrócsokimba.
-És mi a következő lépés? - kérdezte.
-Hát... A jelenlétemben feszengett. Mi lenne, ha odamennél, mert elfelejtett kérni valamit. Folyamatosan ide pillantgat. Tuti tetszel neki - bíztattam Ervint.
-Oké... - tápászkodott fel én pedig elővettem a mobilom, hogy ne legyen anyira feltűnő, hogy folyamatosan az eseményeket figyelem.
Ervin odament a pulthoz mosolyogva, majd mondott Tominak valamit, mire a srác válaszolt, majd óvatosan felém pillantott én pedig inkább a telefonomat nézegettem, de mivel ez elég hülyén nézhetett ki, így feloldottam, mert láttam, hogy villog, tehát üzenetem jött.

Máté üzenete: Hogy megy? Ha azt mondod, hogy nem szakítottatok, akkor én azt is megértem... Vagy, ha kivan rád bukva, akkor elmegyek és lerendezem. Csak írj, hogy mi van!

Tíz perce írta, ha minden igaz, tehát ha gyors válaszolok, akkor még tudunk is írkálni

Lin üzenete: Minden oké. Az események kicsit furán alakulnak, de majd, ha haza érek elmesélem. Viszont a szüleid meddig dolgoznak?

Máté üzenete: Anya 4-ig, apa pedig fél 6-ig. A te szüleid?

Lin üzenete: Anya 3-ig, apa pedig 5-ig. De valószínűleg megint túlórázik... Ami akár 7-ig is eltarthat...

Máté üzenete: Meddig tart még a beszélgetés? Mert már vagy két órája vele vagy...

Lin üzenete: Hát... Szerintem még egy fél óra biztos, de majd haza megyek busszal. És még 1 óránk biztos lesz, vagy majd mehetünk hozzánk is.

Máté üzenete: Oké, várlak.

Hirtelen felnéztem, mert Ervin a nevemen szólongatott.
-Gyere! Beszeretnélek mutatni - mosolygott.
-Oké... - motyogtam, majd odamentem a pulthoz.
-Épp most meséltem Tominak a kapcsolatunkról.
-A minkről? - kérdeztem furán.
-Hát erről a megismerkedésről, a járásról, a szakításról, hogy miattad tudtam meg, hogy meleg vagyok... Ilyesmikről - vont vállat.
-Ilyesmikről? - kérdeztem furán.
-Ne haragudj! Csak én kérdeztem rá - nevetett Tomi. -Amúgy Tomi vagyok.
-Én meg Lin... - mutatkoztam be. -Viszont nekem mennem kéne, mert Mátéval még megkell egy pár dolgot beszélnünk...  - húztam el a számat.
-Persze! Nem baj, ha nem viszlek haza? Még maradnék - pillantott rám mosolyogva az exem. De fura ezt így kimondani...
-Dehogy! Maradj nyugodtan, na akkor sziasztok! - intettem nekik mosolyogva. Hát... Drukkolok nekik.