Mad Girl / SZÜNETEL:( /

14.fejezet

Húha! De jó volt mindent kiadni magamból.
Épp a padlón ülök és a szüleimet nézem. Mindketten totál lesokkolt fejet vágnak. Hm... Anya, aki a negyvenes évei elején jár, most úgy néz ki, mintha a vége fele járna... A hamvasbarnára festett haja, mintha most nem annyira takarná az ősz hajszálakat... Az apám pedig... Ő már a negyvenes évei  közepén tart, de az ember nem nézni annyinak. Inkább, mintha csak most lépett volna be a negyvenesek klubbjába. Hát... Most tényleg annyinak tűnik, mint amennyi valójában.
Mindent elmeséltem a szüleimnek. A tesztekttől, a csókunkon át, egészen a kutyaugatásig. Hihetetlen jó érzéssel tölt el, hogy kiadtam magamból. Mintha 10 kilót leadtam volna. Csak... Mintha a szüleim plusz 10 kilóval nehezebbek lennének...
A szüleim a beszámolóm után 10 perccel később is pislogás nélkül meredtek maguk elé. Már komolyan kezdtem félni, hogy kiszárad a szemük, amikor apa elkezdett pislogni.
-Rendben kislányom... - kezdte kicsit zavartan. -Akkor. Mondd el a véleményed Ervinről - kérte.
Egy kicsit meglepődtem a kérésén, de nekikezdtem.
-Szerintem Ervin egy nagyon jó ember. Komolyan mondom, hogy ő csak a legjobbat érdemli, ezért néha még egy kicsit kételkedek magamban, de...
-Miért kételkessz magadban? - vágott apa a szavamba.
-Hát... Hogy nem vagyok neki elég jó. Tudod, ő mindent meg ad nekem, de néha úgy érzem, hogy én ezt nem viszonzom eléggé, vagy éppen nem is tudom... Ma délután a kávézóban is épp sztorizott, de én nem nagyon figyeltem. Megkérdezte, hogy mi a bajom, mire csak behazudtam, hogy hosszú volt a napom. És ezt elfogadta. Érted?? Elfogadta. Nem is vette észre, hogy kamuzok... - hitetlenkedtem. -Máté mindig észre vette... - tettem hozzá halkan, majd felnéztem a kezem bámulásából, mert apa elhallgatott.
Fura, hogy most ő vette át anya szerepét, és mintha valami terepeuta lenne..
-Rendben... Folytasd a véleményed Ervinről - mondta, de a tekintete még mindig zavart volt.
-Vele tényleg minden tök jó! Amikor padlón voltam képes volt megnevettetni. Ő tényleg olyan igazán őszintén szeret - mosolyodtam el halványan. -De aztán ott volt ez a csók... Nem tudom, hogy tényleg készen áltam-e rá, mert valahogy minden olyan gyors volt... Felment bennem a pumpa, bizonyítani akartam Máténak, hogy nem csak ő randizhat... És tudod, abban a csókban nem sok pluszt nem éreztem. Jó volt, de... Ennyi - mondtam ki.
Érdekes pont az apámmal erről beszélgetni, de úgy tűnik, hasznos volt, hogy pszichológiát tanult apa az egyetemen.
-Értem. És mi a véleményed Mátéról? - tudakolta apa.
-Máté... - ahogy kimondtam a nevét, már elmosolyodtam és olyan furi érzést érzek a hasamban, mint amikor meglátom, vagy hallom a hangját. -Vele valahogy minden más. Egyszer minden olyan nehéz vele, de egyszer meg minden olyan könnyű. Néha úgy érzem vele, hogy bármire képes vagyok, ha ott van velem és támogat. Valamikor annyira könnyen tudom gyűlölni, de... Valamikor pont az ellenkezője...
-Szóval pont, hogy szereted? - kérdezte apa.
-Azt hiszem, igen... - mondtam zavartan.
-Ugye tudod, hogy a gyűlöletet és a szerelmet egy hajszálválasztja el egymástól? - kérdezte, majd hozzátette, hogy ezzel nem összezavarni akar, csak mondja.
Hát, kösz... Ezzel pont összezavarodtam...
-Van, mikor azt érzem, hogy megpusztulok, ha nincs melettem, de amikor mellettem van, akkor annyira szívesen kinyírnám - merengtem el.
-Kicsim! - szólt közbe végre anya, de én nem figyeltem rá, mert belelendültem.
-Ez lehetséges? Lehetséges ennyire vegyes, vagy inkább ellentétes érzelmeket érezni valaki iránt? - kérdeztem.
-Tudod, hogy van ez... - mosolyodott el anya. -Az ellentétek vonzák egymást. Akár az emberek közt, akár az érzelmek közt.
Apára néztem, mert nagyon elmerengett. Egy kérdést próbált megformázni magában.
-Linda! Tudod mi a különbség a szerelem és a szeretet közt? - kérdezte hirtelen.
-Ööö... Nem - mondtam.
-Ez olyan, mintha azt kérdezném, hogy tudod-e, hogy mi a különbség a között, amit te Máté iránt és Ervin iránt érzel - mondta ki, majd megsem várva a reakciómat kiment a szobából.
Amúgy nem is lett volna reakcióm, mert ettől totál lesokkolódtam, és amúgy ahogy látom anyám is lesokkolódott.
Mi a különbség a szerelem és a szeretet közt?  - viszhangzott apám.
Ez olyan, mintha azt kérdezném, hogy tudod-e, hogy mi a különbség a között, amit te Máté iránt és Ervin iránt érzel.
No comment...
  Oké. Mátéval 5 hete ismerjük egymást és nagyobbat csalódtam benne, mint bárki másban, meg hát... Jobban szerettem, mint bárki mást... Vele valahogy mindig olyan érdekes volt a viszonyom. Már az első nap megcsókoltam. Hát... Az biztos, hogy van köztünk némi szexuális feszültség, de szerintem nem több.
Ervint meg... Ismerem vagy 10 napja és... Vele valahogy minden más. Lehet, hogy nem pörögnek az események annyira, de jó ez a kis nyugi.
Ajjj...
  Összeszedtem minden gondolatomat és kimentem a szobából, hogy beszéljek apával. Épp a konyhában üldögélt és rejtvényezett.
-Szóval! Van válasz az első kérdésedre - kezdtem, de belém fojtotta a szót.
-Nem! Az első kérdésre csak akkor lesz válasz, ha a másodikat tudod - szólt bölcsen. -De, ha akarod akkor elmondhatod a válaszod - pillantott fel az újságból.
-Az a különbség a szerelem és a szeretet közt, hogy akit szeretsz, abba nem feltétlenül vagy szerelmes. Mert akibe szerelmes vagy, azt biztos, hogy szereted. Csak abba lehet szerelmes úgy igazán az ember, akiben... - gondolkodtam el. -Feltétel nélkül is képes megbízni. Persze, ezt egy szerettünknél is lehet érezni, de akibe szerelmes vagy, annál valahogy ezt máshogy érzed. Erősebb köztetek a kötelék. Szenvedtek egymás hiányától és ezt a hiányt senkisem tudja teljesen pótolni, csak ő. Ha szerelmes vagy, akkor igazából megtalálod a másik feledet. Egymással tervezgettek dolgokat, programot és azt nem is veszitek számításba, hogy lehet, elválnak az útjaitok - fejeztem be és észre sem vettem, hogy sírok.
-Rendben - köszörülte meg apa a torkát. -És mi van a szeretettel?
-A szeretet az más. Azt igazából majdnem mindenki iránt tudod érezni, aki már egy kicsit szimpatikus vagy éppen jókor van jó helyen. Pont egy összeomlásodkor van ott veled, hogy vigasztaljon, meg hasonlók... Sajnos sokan összetudják téveszteni a szeretet a szerelemmel, mert így, látszólag hasonlítanak egymásra, de ha  megtapasztalja az ember mindkettőt, akkor ott már tudnia kéne, hogy melyiket melyik iránt érzi - fejeztem be és elkezdtem törölgetni a szememet.
-Hát... Úgy tűnik, hogy megértetted, csak remélem, hogy amiket most mondtál, azt észben tartod - nézett rám meghatottan apa.
Bólintottam és már épp indultam volna a szobámba, amikor utánnam szólt:
-Amikor a szeretetről és a szerelemről beszéltél. Akkor hol, kire gondoltál? - vonta fel a szemöldökét, de inkább nem válaszoltam, mert úgy is tudta jól, hogy kire gondolok. Inkább bezárkoztam a szobámba és emésztettem a dolgokat, amiket igazából én mondtam ki.
  A csoki rossz! A csoki rossz! - járt a fejemben elalvás előtt és egyet is értettem vele.

Másnap reggel álmosan keltem. Alig aludtam az éjjel. Nem elég, hogy állandóan Ervinen meg Mátén járt az agyam, de mivel elalvás előtt ezt a csokis cuccot mondogattam magamban, ezért egy beszélő csokiról álmodtam. És folyamatosan azt kérdezgette tőlem, hogy mi a különbség a szerelem és a szeretet közt, mire elmondtam neki azt, amit apának is és erre már azt kérdezgette, hogy: Ervin vagy Máté? Ervin vagy Máté? Ervin vagy Máté?...
Hát, ja! Csak én tudok ekkora hülyeséget álmodni...
  -Jó reggelt! - csoszogtam ki az unikornisos papucsomba a konyhába. Már csak anya volt otthon, mert apának korán kellett bemennie.
Anya egy cuppanos puszival üdvözölt.
Töltöttem a bögrémbe zöldteát és azt szürcsölgettem, miközben anya beszélt.
-De komolyan nem értem, hogy ez manapság, hogy megy??! Rossz jegyet kap a diák, mert nem tanult és erre hozzám jön be a szülő, hogy mégis miért adok rossz jegyet a gyerekének?! Ez nonszensz! - szörnyülködött, én pedig csendesen hallgattam. -Szótlan vagy! Van valami bajod? - nézett rám anya.
-Nem... Csak még reggel van - mondtam és inkább bementem a szobámba öltözködni. Nem vittem tulzásba a szettemet. Egy kopott farmert és egy Hope felíratú pulcsit vettem fel edzőcipővel. Nem nagyon eröltettem a sminket. Csak szemspirált tettem fel és ennyi. A hajamat egy laza lófarokba kötöttem. Pont olyan ramatyul néztem ki, mint amennyire éreztem magam.

Tesivel kezdtünk, szóval ahogy beértem, mehettem is az öltözőbe. Brigitta és a csatlósai már ott voltak. Még nem kezdtek el öltözni, gondolom pletyiztek, mert amint bementem, egyből abbahagyták a beszélgetést. Csak egy gúnyos pillantással illettek, aztán elkezdtek öltözni.
Nem elég, hogy amúgy is tök jól néztek ki. Brigitta szorosan összefogott hajjal bőrdzsekiben, tapadós- polóban és gatyában feszített. Szóval mondanom sem kell, hogy Sára és Eszter akkor hogy nézhetett ki... Ők mind szuperül, én meg... Nos, azt inkább le sem akarom írni...
Nagyban öltöztünk, amikor egy hatalmas üvöltözésre lettünk figyelmesek a folyosóról.
Összenéztünk a lányokkal (addig már minden lány megjött) és egyöntetűen, csupán szemkontaktusból megbeszéltük, hogy megnézzük kik ordítoznak ennyire.
-...megszegted!! A kötelék elszakdt - ordította Dávid. Mivel csak résnyire nyitotta ki az ajtót Eszter, ez miatt csak az előttünk tomboló Dávidot láttuk, meg hallottuk.
-Na és?? Kiszállok! Ennyi volt - hallottuk Andor hangját.
-Hát hogyne! Biztos Kerekes miatt! Nem lehet annyival jóbb, mint én! - hadakozott Dávid.
-Te mindenért csak őt tudod hibáztatni?? Ez már szégyen... - mondta Andor, de már a hangjából is csöpögött a gúny.
-Hagyd! - hallottuk... Máté hangját. -Nem kell megvédened, felőlem azt hisz, amit csak akar - röhögte ki Máté  Dávidot.
-Phúúú, te! - kezdett el mutogatni Dávid. -Elvetted a csajomat!
-Ő már rég nem a tiéd volt! - szólt vissza Máté.
Oké. Most ők kiről is beszélnek? Brigittáról, vagy esetleg... Rólam?
-Tudod mit?? Nem elég, hogy a csajomat, az imidzsemet elloptad, de még a haveromat is! A Szövetség tagját! - üvöltötte Dávid.
-Most mit mondjak?? - nevetett fel Máté. -Már a "haverodnak" sem tetszik a stílusod. És, ha van is imidzsed, akkor tudd, nem pályázok rá. Ami pedig Lint illetti - kezdte és már belekerült a látóterünkbe. -Még egyszer ne merd a szádra venni úgy, mint a csajod!!! - mondta higattan, de nála ez a legroszabbat jelenti.
-Na, mert mi lesz? - kezdett szórakozni Dávid.
-Akkor ez lesz - mondta Máté, és egy hatalmas ütést bevitt Dávid szeme alá. Dávid előszőr csak bambán nézte Mátét, majd felfogta, hogy mi történt és orrba vágta Mátét.
Elkezdtek verekedni. Ijedtemben egy sikkantás félét hallattam, de azt már egyikőjük se hallotta meg.