Mad Girl / SZÜNETEL:( /

24.fejezet

-Most mihez kezdjünk? - kérdezte Andor, miközben fel-alá járkált idegesen.
Áron csak a falnak támaszkodva magába fordult. Mi pedig Mátéval ölelkezve ültünk a földön. Én sírtam, ő pedig nyugtatott.
-Mi van, ha haza kisérte? - dobta be az ötletet Andor.
-Úgy ismered a bátyádat? - kérdeztem, mire csak megrázta a fejét.
-Nem lehet, hogy elmentek egy szórakozó helyre? - kérdezte Máté.
-Nem, akkor a haverjai is mentek volna, ők meg lent vannak - mondta fáradtan Andor.
-A haverjai nem tudják, hogy hova ment? - dobtam be az ötletet.
-Lehet! Menjünk - indult meg a lépcső felé Andor, Áron pedig szorosan ment utánna. Mi is feltápászkodtunk Mátéval, de még mindig ölelt.
-Nem akarlak elengedni - mormogta halkan.
-De muszáj - néztem rá, és megpusziltam az állát.

-Nyugi van haver! - röhögött egy szakállas tag. -Semmi baja nem esik a barátnődnek. A legjobb kezekben van. Vagy a legjobb farokban - tűnödött el, és összeröhögött a többi barommal. Nem kellett több Áronnak, mert egy hatalmasat bevert a tagnak, én pedig utánna ugrottam.
-Áron! Nem ér annyit - néztem szúrósan a tagra, akinek felszakadt a szájja.
-Mi van? Háremet tartasz? - folytatta tovább a szakállas, mire Máté ökle lendült előre, amivel felszakította a tagnak a piercinges szemöldökét.
-Jól vagy? - kérdeztem aggódva, mert Máténak meg az ökle vérzett.
-Csak felsértette a piercing - törölte magába.
-Tehát! Hol van Kornél? - lépett előre Andor idegesen.
-Nem tudjuk - szólalt meg egy viszonlyag normális és kevésbé bepiált tag. -Csak azt láttuk, hogy lelépett azzal a szöszivel, de még tőlünk sem köszönt el...
-Remek... - fortyogott Áron.
-Ötlet, hogy hova mehettek? - kérdeztem.
-Passz... - felelte egy másik.
-Akkor most mit csinálunk? - kérdeztem.
-Neked nincs ötleted, hogy hova mehettek? Nincs Biának valami kedvenc helye? - kérdezte Máté.
Biának kedvenc helye... Az országban nincs. Egyedül Spanyolországban van egy eldugott hely, amit imád, de nem hiszem, hogy azért elutazna a nagyijához...
-Semmi ötletem nincs - fújtam ki idegesen a levegőt.
-A Rainbow? - dobta be az ötletet Máté.
-Bia utálja a helyet - feleltem.
-Nem csak akkor, ha ott vagyok? - kérdezte Áron.
-Tulajdonképpen de... - húztam el a számat.
-Állj! - tette fel a kezét Máté. -A pincében valamit elkezdtek, de nem hiszem, hogy túlságosan befejezték volna, mert az a kanapé erre nem a legalkalmasabb.
-Tényleg! - kaptam a fejemhez. Az a kanapé nem valami kényelmes, még ölelkezni sem.
-És ezt ti honnan is tudjátok? Mert ülni pont jó rajta - nézett ránk furán Andor.
-Most nem ez a lényeg! - mondta Máté.
-Valahol beakarják fejezni, de hol? - tanakodtam. -Itt nincsennek. Biáékhoz tuti nem mennek... A régi albérlete? - dobtam be.
-Kicsapták onnan. Visszaadta a kulcsokat. Talán hotel? - gondolkozott Andor.
-Van egy pár a városban... -húztam el a számat.
-Na és? - kérdezte Áron.
-Haver! Nem kopogtathatsz csak be az összes ajtón az összes hotelben - mondta Máté.
-Figyelj! - szóltam bele. -Elment Kornéllal, mert elakart menni. Az ő döntése volt.
-Akkor? Mit akartok csinálni? - idegelte fel magát Áron. -Mert nagyon úgy néz ki, hogy nem tudjátok!
-Itt az a kérdés, hogy tudunk-e mit csinálni... - szólalt meg halkan Andor.
-De, ha megse próbáljuk! - csattant fel indulatosan Áron.
-Én csak... Nem ismerek Biára hetek óta... Azért ilyet soha nem csinálna... - mondtam szomorúan. -Én haza megyek! - mondtam ki hirtelen és elmentem a fogasokhoz a kabátomért.
-Lin! Várj már - jött utánnam Máté. -Megyek én is - mosolygott le rám, már amennyire a körülmények engedték...
-És mi lesz Barbival? - kérdeztem.
-Pont az, mint Ervinnel - felelte frappánsan. Még az is lehet, hogy felsem tűnt nekik, hogy eljöttünk.

Amikor hazaértem a buliból még akkor sem jelenkezett Bia. Ez másnapra sem változott. Se hívás, se  üzenet. Gondoltam, hogy átmegyek hozzájuk, de nem mentem. Nem az én dolgom megtenni az első lépést. Eljött az a pillanat, hogy neki kell előállnia valamivel, mert tegnap nem csak szegény Áronnak okozott fájdalmat, de még nekem is. Teljesen kifordult magából, ami már dühítővé vált.
Egésznap magam alatt voltam Bia miatt, és még az sem villanyozott fel, hogy vacsorára apa meghívta Ervinéket. A pasimat... Akivel szintén nem beszéltem tegnap óta. Nice!
-Hogy állsz? - jött be hozzám anya. Hát... Nem hiszem, hogy erre számított.
A lánya a földön ül, a párnáját szorongatja és brownie-s Oreot töm magába.
-Nem mondhatjuk le a vacsorát, szóval, ha megtennéd, hogy kicsit jobb külsőt öltessz fel... - kezdte anya, de inkább nem folytatta, csak kivett a szekrényemből egy szakadt farmert és egy blúzt.
-Tudom, hogy főztél, de nem mehetnénk el a Rainbow-ba? - kérdeztem hirtelen.
-Miért akarsz a Rainbow-ban vacsorázni? - állt meg anya a pakolászásban.
-A Rainbow egy jó hely, és tágas. Nagy hely van - néztem anyára, miközben szívogattam a számat.
-Ha attól jobban éreznéd magad - sétált ki az ajtón.