Mad Girl / SZÜNETEL:( /

36.fejezet

Peti két puszival köszöntött, ami eléggé meglepett, hisz még nem is találkoztunk. Ezt azzal magyarázta, hogy Bia már mesélt rólam.
-Tehát lenne egy munka ajánlatom. Karitatív munkáról lenne szó... - kezdem birizgálni a hajam. -Szeretném, ha egy pár nőnek mutatnál fogásokat, amivel megvédhetik magukat, vagy éppen olyat, amivel egy esetleges megerőszakolás elkerülhető. Én és még pár ismerősöm tanácsokat adnánk, meghallgatnánk a nőket, akik egy ilyet már átéltek és neked, meg még biztos tudnánk szerezni embereket, az lenne a feladatotok, hogy egy pár könnyű, de hatásos védekezést megtanítanátok.
Peti nem szólt semmit sem, csak gondolkozott egy pár pillanatig.
-Mikor lenne? - kérdezte érdeklődve.
-Szombat délelőttökre gondoltam, persze, ha egyáltalán tényleg érdekelne valakit... Az egész ugye ingyenes, csak jó lenne megelőzni, hogy egy ilyen dolog mással is történjen.
-Én szívesen benne vagyok - mosolyodott el. -Akkor gondolok itt a tanodában lenne.
-Hát igen. Csak még szorólapokat kell gyártani, meg egy pár embert megkérdezni, hogy benne vannak-e.
-Rendben. Ez jól hangzik. Akkor egyeztessétek le és szóljatok.
-Köszönöm - ölelem át bénán.
-Viszont - túr bele barna hajába. -Ez az ötlet, hogy jött?
Csak zavartan nézek rá, mire hozzá teszi, hogy nem kell válaszolnom, ha személyes, de ha már belement, akkor joga van tudni.
-Engem majdnem megerőszakoltak és egy közös ismerősünket ténylegesen megerőszakolták, de a nevében nem beszélhetek.
-Hogy mit csináltak? - kerekedik el a szeme és egyből elkezd kérdezősködni, hogy mégis mikor, hol történt, ki volt, tettünk-e feljelentést és, hogy csak nem Biankára gondolok-e. Csak annyit mondtam, hogy majd ezeken a beszélgetéseken biztos Bia is és én is fogunk beszélni. Akkor majd elég lesz megtudnia.
Kifele menet küldtem egy kör üzenetet az ötletemről és, hogy segítenek-e benne. Natinak, aki megadta még óra elején a számát, anyának, Biának, Áronnak és kis gondolkozás után Ervinnek is elküldtem. Ervinre azért gondoltam, hisz alapból jó szívű és biztos szívesen segít, főleg ember hiányban vagyunk. Itt felmerülhet Máté neve, de neki direkt nem küldtem el. Foglalkozzon csak Barbikával. Amúgy az uncsimnak is küldtem volna, de szép lassan kell haladnunk. Segít lebuktatni Barbit. És ez nekem bőven nagy segítség. Meg is beszéltük, hogy 1-kor találkozunk egy kávézóban, tehát Petitől egyből oda siettem.
Amikor benyitottam a kávézóba, egyből észrevettem Balázst, de épp egy nagyon szép, szőkés barna hajú lánnyal beszélgetett. Mindketten feszültek voltak, de bátorkodtam odamenni hozzájuk.
-Sziasztok! - állok meg az asztalnál, mire mindketten felém fordulnak.
-Linda ő itt Tessza - mutat a lány felé. -Ő meg Linda - biccentet felém.
-Már sokat hallottam rólad - nyújtja felém a kezét Tessza. Nagyon szép.
Hullámos haja a dereka közepéig ér. Nincs rajta semmi smink. Jó alakja van. Egyedül az szól ellene, hogy nagyon szomorú.
-Ö... Én még nem hallottam rólad - rágom a szám szélét.
-Hallottál már róla - suttogja Balázs, de nekem még mindig nem esik le. Balázs nem akarja folytatni, csak szomorúan a kezét vizslatja, így nekem kell gondolkoznom. Lássuk csak. Eddig tulajdonképpen csak kétszer taliztunk. Évi szülinapján, ahol semmilyen lányt nem említett meg. Ott volt a buli, amiből szinte az egész kimarad. Vagyis megvan, de nagyon sok benne a homály. Lássuk csak. Addig tiszta, míg nem ittam. Ott nem nagyon beszéltünk Balázzsal. Aztán ott van, mikor nem tudok négynél többre elszámolni. Kicibál a teremből. Akkor kezdek vele lelkizni, amikor megígéri, hogy segít nekem, mert van némi tapasztalata... És ekkor beugrik. Ő az a lány, akinek már nem lehet gyerek.
A felismeréstől könny szökik a szemembe és így jobban megnézve nem csak szomorú, inkább üres. Mit számít, hogy mennyire szép, de nem lehet gyereke. Nem lehet igazi édesanya. Tulajdonképpen egy nőnek ez a legnagyobb tragédia.
Csendben helyet foglalok Balázs mellé és inkább én is hallgatok.
-Linnek megígértem, hogy találkozhattok, mert éppen egy elég érdekes helyzetben van - intézi Balázs a szavait Tesszának. -És abban reménykedek, hogy tudnál neki segíteni.
-Miről van szó? - pillant rám barátságosan Tessza.
-Nem szeretnélek ezzel terhelni... - motyogom.
-Ugyan! - legyint. -Balázzsal így is úgy is találkoztam volna, így legalább nem néma csendben kávézunk.
-Sajnálom, de én ezt... Nekem nem megy - nézek kettejükre.
Egyszerre tör fel bennem a tegnapi majdnem megerőszakolás, a karitatív munka ötletem, Máté és ez a szegény lány.
-Figyelj! Tessza szeretne segíteni. Ha valaki tud ebben az ő - iszik bele a kávéjába Balázs.
-De ez kellemetlen lehet neki... Vagy esetleg bántó, hogy valaki ilyet kitalál, miközben neki nem lehet... - folytom magamba a szót.
-Az sem biztos, hogy kitalálja. Senki sem tudja. Így legalább talán van esély lebuktatni.
-De, ha tényleg terhes? - horkanok fel. -Akkor elvesztem Máté barátságát is.
-Tudsz csak barátként gondolni Mátéra? Mert szerintem nem. Ez amúgy is halott ügy - dől hátra idegesen.
-Ha jól értem - szólal meg Tessza. -Felmerülhet, hogy egy ismerősödről nem terhes és te erre lennél kíváncsi...
-Valami ilyesmi...
-És miért akarod megcáfolni a terhességét?
-Mert nekem túl hirtelen. Csak utánna áll elő ezzel, miután dobták. Meg egyedül ő ment be "ultrahangra" az állítólagos apa, Máté meg nem is mehetett be. Csak egy ultrahang képe van, ami nem is biztos, hogy az övé.
-És ki ez a bizonyos Máté? - kérdezi mosolyogva. Ó, hogy én mennyiszer hallottam már ezt a mondatot...
-Ő az állítólagos gyerek apja - felelem természetesen, bár ezt már hallotta...
-Miért akarod ennyire, hogy csak állítólagos baba legyen?
Oké. Most turi mártírnak néz, hiszen azt akarom, hogy az a gyerek ne létezzen, mert önző vagyok.
-Mert akkor Máté rájönne, hogy nem bízhat meg Barbiban és dobja.
-Szerinted azután visszamenne hozzád?
-Én semmi ilyesmit... - kezdem, de Tessza belém folytja a szót.
-Túl nyilvánvaló - legyint. -Tegyük fel, hogy a baba csak kitaláció. Te lebuktatod. Szerinted mit fog érezni Máté? Azt hiszed, hogy majd vissza könyörgi magát hozzád? Nagyon is tévedsz - mondja a szemembe. -Máté rájön, hogy hazudtak neki. Berág Barbira és rád is. Hisz neki teljesen nyugodt élete volt, te meg felforgattad az igazsággal. Nem egyből fogja megérteni, hogy te csak jót akartál neki. Sajnos nagyon későn jön majd rá és akkor aztán már késő bánat.
-Akkor mit csináljak? - kérdezem lemondóan.
-Ezt az a Tessza mondja, aki elvesztette a babábáját és a hitét az emberekben: várd ki a végét. Csak nagyobb bajba fogsz keveredni, ha véletlenül igazad van.
-Oké. Felfogtam - túrok bele két kézzel a hajamba. -Kiszállok.
-Viszont! - emeli fel a mutatóujját. -Ezt a régi énem mondja, akit mindenki sokkal jobban kedvelt: ha szereted a fiút és minden velejárót vállalsz, akkor egy próbát megér. Ilyen állterhességet sokan csinálnak, hogy visszaszerezzék a pasit. Én nem ismerem ezt a Barbit, hogy milyen, de te igen. Gondolj bele, hogy elég rafinált-e ehhez. Miért is éri meg neki ennyire. Gondolkozz az ő fejével. Ha tényleg igazad van, akkor biztos vétett már el valami hibát, vagy ha nem akkor véteni fog. Minden hazudozó ilyen. Járj eg kicsit utánna.
-Azt hiszem igazad van - nézek fel rá bizakodva. -De, hogy derítsem ki?
-Hm... Próbálj bizonyítékot találni, aztán meg állítsd kész tények elé. Tudod, hogy van a mondás. „Tartsd magadhoz közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet."
-Hűha. Tényleg köszönöm! - mosolyodok el és az ő arcán is megjelenik egy mosoly féleség. -És őszintén sajnálom amin keresztül mentél az elmúlt évben. És kívánom, hogy megtaláltd magad mellé a tökéletes férfit. Persze, ha még nem találtad meg... - mondom zavartan.
-Neked meg sok sikert - ölel át ügyetlenül.
-És neked is köszönöm - nézek az unokatesómra.
-Mondtam, hogy segítek.
-És lenne még valami? - kérdezem.
-Nyugodtan mehetsz - int egyet Balázs, mire felállok, de nem igazán akarok elmenni.
-Tessza... - szólítom meg a lányt, mire érdeklődve felém fordul. -Tudom mit tett Balázs. Nem azt mondom, hogy bocsáss meg neki vagy ilyesmi, de legalább a próbálkozásait vedd figyelembe.
Tessza csak a szemembe nézve bólint egy aprót, majd ténylegesen elköszönök és lelépek.
„Tartsd magadhoz közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet."
Hát... Én azon leszek.