Mad Girl / SZÜNETEL:( /

2.fejezet

Észre sem vettem, hogy máris eltelt vagy 2 óra mióta Máté itt van. Akkor eszméltünk fel (szerintem mindketten), mikor anya jött be.

- Éltek még? - kérdezte, de amikor jobban körülnézett, még hozzá tette: - Ez a szoba él még?

Jó kérdés volt, mert minden tiszta Oreo és mogyoróvaj.

Az úgy volt, hogy nagy nehezen kiszabadultam, majd megpróbáltam megetetni Mátéval az Oreot, mire õ megdobott egy adag mogyoróvajjal. Elkezdõdött a kaja csata. A hajunkban is voltak Oreo darabkák és mogyoróvaj is, de igazából ez a kettõ majdnem mindenhol volt a szobámban.

Anya épp arra jött be, hogy Máté szájában van egy mogyoróvajas Oreo, de mivel annyira nem ízlett neki, hogy inkább a felét rám köpte. Ezért újabb adag mogyoróvajas Oreo került a szájába. Mindketten a földön ülünk összegabalyodva.

- Itt meg mi folyik? - lépett be egy idegen nõ, valószínûleg õ lehetett Adri, Máté édesanyja.

- Szia anya! - köszönt Máté.

- Csókolom! - köszöntem én is.

- Sziasztok! - köszönt, majd felém fordult. -Hadd mutatkozzak be! Kerekes Adrienn vagyok. De nyugodtan hívhatsz Adrinak.

- Kéri Linda - ráztam meg a kezét.

- Hogy szólíthatlak?

- Nekem a Linda is megfelel, de ha az jobb, akkor Linnek is hívhat.

- Ez nem fair! Anyám meg bezzeg egybõl hívhat Linnek! Én meg nem! - háborodott fel Máté.

- De te attól ugyanúgy Linnek hívsz, még akkor is, ha nem vagyunk jóban - álltam fel nagy nehezen, majd egy kicsit nyújtózkodtam, mert sikeresen elzsibbadtam.

- Az más! Neki - mutatott az anyukájára. -Egybõl megengedted!

Csak megvontam a vállam és léptem volna tovább, de az anyukáinknak valami nagyon szúrta a szemüket...

- Mi az, hogy nem vagytok jóban? - kérdezte Adri furán méregetve minket.

- Hát az, hogy nem vagyunk jóban - mondta ki a nyilvánvalót Máté.

- Pedig nagyon nem úgy néz ki - nézett végig rajtunk anya.

- De úgy néz ki, csak nem mindig látszik, de mi tudjuk! - mondtam.

- És az a lényeg, hogy mi tudjuk! - állt a pártomra Máté.

- Persze! Az a lényeg - mondta sejtelmes mosollyal az arcán Adri. -Na, de! Attól itt felkell takarítani és fiacskám, te is segítesz majd Lindának! - mondta parancsolva a fiának, de rám azért mosolygott.

- Ezt azért eleve gondoltam - dünnyögte Máté.

- Mert te olyan nagyon "úriember" vagy... - mondtam gúnyosan. Máté lövellt felém egy megvetõ pillantást, a szülõk, meg csak kapkodták a fejüket köztünk, hogy most mi van.

- Na! Akkor egy-kettõ! Mi a nappaliban leszünk. Ti pedig takarítsatok! - parancsolt ránk anya.

- Rendben - feleltük kórusban.

Elkezdtünk takarítani. Elõbb a ruhánkról szedtük le az édességet, majd a hajunkból.

- Várj! Ott van még egy darab a hajadban - mondtam Máténak, mikor a szõnyegemnek kezdett neki.

- Hol? - egyenesedett fel.

- Kiszedem - mondtam, majd felé léptem. Egy kis habozás után hozzáértem a hajához. Eléggé beleragadt az Oreo, hála a mogyoróvajnak. De eleve nem is siettem annyira, mert olyan jó érzés volt azokba a puha barna tincsekbe beletúrni... Nem is tudom... Valami melegség fogott el. Tudtam, hogy gyorsabban kéne csinálnom, de valahogy akkor sem csináltam, mert jó érzés volt a hajába túrni.