Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

6.

Nem gondolkodtam azonnal rohanni kezdtem felé. Tae utánam kiabált, de nem törődtem vele.

-Yoongi! -kiabáltam, mire az illető egyből rám kapta a tekintetét, de ez elég időt adott az gazembereknek, hogy meglőjék Yoongi lábát, majd egyből elfutottak. Yoongi összeesett, és a sebet szorította, amiből szivárgott a vér.

-Yoongi! -kiabáltam, és oda érve hozzá rémülten néztem a sebet.

-Jól vagyok... Mit csinálsz itt?! -förmed rám, amire ijedten lépek hátrább.

-Én... Én csak... -motyogtam, miközben Yoongi próbált felállni.

-Áhhh! -csuklott össze. Egyből megtartottam őt, és félve néztem föl rá.

-Gyere Yoongi! Elviszünk biztonságba! -mondtam aggódó tekintettel, és amilyen gyorsan csak lehetett megfogtam oldalát, és hozzám közelebb lévő kezét átettem vállam felet, majd megindultam vele. Tae ott maradt, de amint meglátta, hogy Yoongit éppen hozom ki a sikátorból egyből oda rohant és segített a másik oldalánál. Elvittük őt a buszmegállóig, majd ott leültettük.

-Aish... -mormolta maga elé Yoongi a fájó lábát nézve, amire azonnal letérdeltem elé, és elkezdtem nézni a sebet, majd ránéztem a pólóra, amint Hosoektól kaptam, és gyorsan azt szorosan rákötöttem a lábára, hogy elnyomja a vérzést.

-Jimin mit csinálsz? -azt a pólót J-hopetól kaptad! -mondta döbbenve nézve rám barátom.

-Hoseoktól...? -motyogta maga elé Yoongi, majd rám nézet.

-Nem volt jobb ötletem! -mondtam, majd hamarosan megjött a busz. Felszálltunk rá, és Yoongit leültettem.

-Hova megyünk Jimin? -kérdezi Tae tanácstalanul nézve rám.

-Hozzánk! -mondtam erélyesen, amire Taenak elkerekedett a szeme.

-Nem Jimin! Ez veszélyes! Yoongi csak bajt hoz a fejedre! -mondta kicsit felemelve a hangját.

-Nem érdekel! -válaszoltam szinte már suttogva magam elé. -Bajban van... és segíteni szeretnék neki... -motyogtam magam elé, amit szerintem ő is meghallott, mert rám emelte a tekintetét. Tae csöndben maradt, ahogy mindenki más is a társaságban. Hamarosan Tae leszállt, mert ő máshol lakik mint én. Yoongival együtt indultunk meg a házam felé. Leszálltunk, és nehezen, de megindultunk a házam felé. Anyu biztos otthon van... Nem fog örülni, de muszáj elvinnem. Yoongi egész út alatt egy szót sem szólt, csak maga elé bámult. Hamarosan oda értünk a ház elé. Elővettem a kulcsot, és nagy nehezen kinyitottam az ajtót. Lábammal belöktem a falapot, majd utána egyből meghallottam anyám hangját.

-Jimin megjöttél? -kérdezte, majd benézet a nappaliba, de arca a mosolyból ijedté változott.

-Ki ez a fiú? -kérdezte, míg én behúztam Yoongit a konyhába, és leültettem egy székre.

-Ő itt Yoongi, anyu! -válaszoltam kicsit félve. -Megsérült! -folytattam, amire anyukám egyből ugrott az első segély dobozért. Én addig kikötöttem Yoongi lábán lévő pólót, és levettem.

-Mutasd! -jött oda anyukám, és elkezdte vizsgálnia sebet. Látszott, hogy nem tetszik neki, amit lát, de elvettette ezeket a gondolatokat, és egyből elkezdte ellátni Yoongit. Kivette a golyót a lábából, majd elállítva a vérzést és bekötötte.

-Mindenképpen menj el egy orvoshoz! -mondta anyukám és arcán mosoly ült ki. Yoongi csak bólintott egyet, végül anyukám rá nézet az órára.

-Későre jár... Lassan ideje haza menned a szüleid biztos aggodnak érted! -mondta, anyukám amire Yoongi bólintott. Nehezen felállt, majd segítettem neki kimenni a kapun.

-Ne vigyelek haza? -tettem fel a kérdést.

-Ne... Namjoon mindjárt is lesz... -motyogta maga elé meredve.

-Mi a baj Yoongi? -tette fel a kérdést, és magammal szembe fordítottam.

-Jimin... -motyogta, és felnézet rám.

-Igen? -néztem rá félve.

-Maradj távol Hoseoktól... -motyogja, de újonnan nem értem miért mondja ezt. Hoseok kedves fiú.

-Miért? -néztem rá értetlenül.

-Mert egy hazug féreg! -motyogta dühvel maga elé.

-Tessék? -néztem megdöbbenve. Hoseok szokott hazudni.

-Jól hallottad! -mondta, majd végig simított vállamon. -Vigyáz magadra Jimin! -mondta, és hamarosan feltűnt Namjoon az egyik sarkon, és egyenesen felénk tartott.

-De nem értem... mire kell vigyáznom? -mondtam kétségbe esve, míg Namjoon ideért hozzánk.

-Én figyelmeztettelek Jimin! Vigyáz vele! -mondta, majd lassan elmentek Namjoonal, én pedig ott maradtam kint egyedül a ház előtt. Nem igazán értettem semmit... Megvártam míg eltűntek a szemem elől, majd lassan besétáltama laskásba. már teljesen sötét volt kint, így a villanyok is égtek a házban. Amint becsuktam az ajtót anyám megállt előttem.

-Jimin... Miért hoztad ide őt? -nézet csalódottan rám.

-Anyu... Bocsánat... de nem volt más választásom még is hova vittem volna? -néztem a padlót magam előtt.

-Jimin... Nem tudsz róla semmit... Ez nagyon veszélyes... -mondta szomorúan.

-De anyu... Kedves ember... én tudom... -motyogtam elé, amire anyám elém lépet, én pedig óvatosan néztem föl rá.

-Kicsim... Tudod, hogy nekem csak te vagy a világon... Nem akarlak elveszíteni... -mondta, majd magához ölelt.

-Anya... Én sem akarlak téged, de... 15 éves vagyok, és csak most kezdenek barátaim lenni... -motyogtam könnyes szemekkel.

-Tudod... A barátok egy jó dolog. Egészen addig míg el nem árulnak... -motyogta anyukám.

-De ők nem! Ők nem árulnának el engem! -mondtam anyukámra kapva a tekintetemet.

-Jimin! Még nem ismered elég jól őket... Így nem állíthatod ezt... -mondta, majd egy puszit nyomot a homlokomra. -Rendben. barátkozhatsz, viszont... Nem hozhatod haza őket! -mondta, amire csak elmosolyodtam.

-Rendben anyu! Köszi! -mondtam, és magamhoz öleltem.

-Ugyan... Éhes vagy? -engedett el, amire nagyokat bólogattam.

-Akkor nyomás kicsim! Már kész a vacsora! -mondta, és egyből bementem a konyhába, majd anyu szedett nekem egy kis ételt, és utána egyből elkezdtem enni.

-És milyen barátokra tettél szert eddig? -kérdezte érdeklődve anyu.

-Hát ugye itt volt most Yoongi! Ő nagyon kedves. Mindig megvéd! -mesélem mosolyogva. -És ott van Tae akivel elmentem ma a városba. Ő nagyon aranyos, és jó barát sokat szoktunk beszélgetni! Rajtuk kívül még ott van Jungkook akibe Tae szerelmes, és Jin aki mellet mindig biztosságban vagyok, olyan mint egy nagy testvér! -meséltem mosolyogva.

-Ohh értem! És kik voltak azok a kettők, akik egyik nap hazakísértek? -tette fel anyukám a kérdést.

-Ohh! Az egyik Yoongi volta másik pedig... -kezdtem volna, de elhallgattam... Mivel már nem tudom mit higgyek  róla... Hazudós... vajon hazudót már nekem? Vagy talán Yoongi téved? Pedig olyan kedve volt ma... Vagy talán megjátszotta magát.

-Igen hallgatlak! -fordult anyukám hátra, vagyis felém mosolyogva.

-A másik nem fontos, ő csak egy egyszeri volt! -legyintettem mosolyt erőltetve az arcomra.

-Értem... -válaszolta anyukám, ami nem volt túl meggyőző. Amint befejeztem az evést egyből elmosogattam, majd megköszönve az ebédet mentem lepakolnia cuccaimat, és egyből elmentem fürdeni. Gyorsan lemosakodtam, még a hajamat is megmostam. Majd amint mindennel végeztem egyből elindultam a szobám felé, és befeküdtem aludni.