Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

30.

Sok idő telt el azóta a nap óta. Pontosan hét hónap. Hamarosan nyári szünet, ez azt jelenti, hogy közeledik az a bizonyos osztály kirándulás. Az idő múlásával Hobi és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Egyre jobban egymásba szerettünk. Már nem félek, ha perverzen rám néz azt mondva: " Akarlak!". Tae és Jeongguk... hát ugyan az a téma. Tae régen Jeongguk minden tettétől zavarba jött. Egyszer olyan paradicsom feje lett, mikor Jeongguk az ölébe ültette. Tae szerint Jeongguknak jó nagy van. Elégé sokszor kibeszéljük mi ketten a párjainkat. Olyan vagyunk néha mint a lányok, de nem baj jó, hogy ők ketten boldogok együtt. A buszon ülve hallgatom a zenét, azt a zenét amit Hobi tett be, ugyanis együtt hallgatunk a lejátszási listáját.

-Mit csináltok? -jön a hang hátulról, amire hátra fordulunk, és Tae arcával találjuk szembe magunkat.

-Zenét hallgatunk! -válaszoltunk egyszerre, majd egymásra mosolyogva kulcsoltuk össze kezeinket. Ekkor Jeongguk feje is megjelent, és ő is minket nézet, közben kezeit Tae derekán pihentette.

-Mit hallgatók? -kérdezi Jeongguk, mire Hobi oda nyújtja neki a telefont hogy a két mögöttünk ülő lássa, hogy mit hallgatunk.

-Ohh! Hobi tedd be a Fantastic babyt! -mondja nagy mosollyal Jeongguk.

-Igen! Tedd be! Tedd be! -mondja mosolyogva Tae, mire mindenki rá néz, majd Jeongguk perverz mosollyal oda súgja neki amit mi is hallunk.

-Szóval tegyem be? -kérdezi, amire Tae elvörösödik.

-Mikor lettél ilyen perverz? -néz hátra mosolyogva Hobi.

-Azóta mióta egyszer megdugtad Chimet a mosdóban! -mondja, amire teljesen elvörösödtem.

-Erről nem kéne tudniuk... -motyogom magam elé zavartan.

-Követettek minket? -kérdezi Hobi.

-Az egész osztály hallotta Chimet, mivel a mosdó a tanterem mellet van! -feleli Tae zavartan, mint aki vissza emlékszik az esetre.

-Mázlitok, hogy lyukas óránk volt, és nem volt bent tanár! -szólal meg Namjoon előttünk. Igen, azóta a mi kis társaságukat gyarapítja. Eléggé jól kijövünk. Azóta kiderült, hogy nagyon kedves, néha szokott segíteni a háziban is, de azért vannak még beszólásai.

-Hobi! -mondtam kétségbe esetten.

-Igen Chimie? -kapja rám a tekintetét.

-Többet nem elégítelek ki a suliban! -mondom kicsit már hisztérikusan, amire mindenki fel nevet.

-Tessék?! -kérdezi döbbenten Hobi.

-Csak kibírod az iskola időt! -nevet Jin hátra fordulva.

-Nem, főleg ha Chimie hozzám ér! -mondja mint aki érintésemre szomjazik.

-Hülye vagy! -kuncogok. Hamarosan megérkeztünk és egyből kiszálltunk a buszból. Egy nagy fehér ház előtt állt meg a busz.

-Szóval ide jöttünk... -szólal meg Namjoon, míg mindenki csak bámulja az épületet.

-Indulás gyerekek! -indul be a tanárnő mi pedig utána. Bementünk az épületbe, majd egy nagy tér közepén meg állunk.

-Jól van gyerekek! Balra a fiúk jobbra a lányok szobái lesznek! -mondja hangosan, majd gyorsan meg indulunk balra, hogy jó szobát találjunk.

-Ezt a szobát lestoppoljuk! -kiabál Tae és behúzza Jeonggukot egy két ágyas szobába.

-Ma nem fogunk nyugodtan aludni, ha vékonyak a falak... -sóhajtja Namjoon.

-Hobi gyere! Legyen ez a szobánk! -mondom majd bemegyek egy szobába.

-Rendben édes ez tökéletes! -ad egy puszit a hajamba. Ugyan is sikeresen megtaláltuk a legnagyobb két ágyas szobát. A táskákat letettük, majd el is kezdtünk rendezkedni. Egészen addig amíg nem kopogtak. Mind a ketten fejünket az ajtó irányába fordították, ami lassan kinyílt.

-Sziasztok gyerekek! -lépet be a tanárnő mosolyogva.

-Tudjátok ide befér még egy ágy, így reméljük helyet tudtok szorítani egy fiúnak meg. -mondja kínosan mosolyogva, amire csak elmosolyodom.

-Természetesen! -mondtam mosolyogva, míg Hobi bólintott egyet jelezve beleegyezését. Azonban az a személy nem igazán egy jó személy volt... Mikor belépett mindenki döbbenten nézet rá. Hobi dühösen ökölbe szorította a kezét.

-Mit keresel itt? -kérdezi dühösen, míg gyorsan Hobi karjaiba futottam. Az említett csak bele tűrt szőke tincseibe, és sóhajtott egyet gond terhelten. Hirtelen nyílt az ajtó, és a srácok beléptek a szobába.

-Yoongi? -nézet meglepetten Namjoon.

-Mit keresel itt? -kérdezi Jin dühösen.

-El kellett jönnöm, bár... -nézet ránk.
-Már teljesen megbántam... Inkább csaptak volna ki... -mondta, amire mindenki elhalkult.

-Ilyet ne mond... -mondom, mire mindenki rám néz.

-Nem mondj ilyet... Örülj, hogy tanulhatsz... -mondom szomorúan. Ez az ami érzékenyen érint... Egészen idáig, mielőtt suliba kerültem volna... Anyám tanított engem... Azért, hogy okos legyek... Rossz ezt hallani...

-Chimie? -éreztem még Hobi cirógatását arcomon, amivel kirántott gondolataimból. Körbe néztem, de Yoongi sehol nem volt, ahogy a többiek sem. Csak Hobi és én voltunk bent.

-Ne légy szomorú emiatt... -szólalt meg, majd leült az egyik ágyra, és ölébe húzott.

-Rendben... -motyogom és neki döntőm fejemet mellkasának.

-Helyes! -ad egy puszit arcomra.

-Hé! Mindenki! Gyertek ki az udvarra focizni! -kiabálta az egyik fiú, aki az ajtón előtt futott el egy focilabdával a kezében.

-Megyünk? -kérdezi mosolyogva rám pillantva.

-Menjünk! -mondtam mosolyogva és meg fogva kezét indultam meg kifelé. Az udvaron néhány fiú már kint volt, és passzolgattak a labdát, míg Hobi adott nekem egy csókot, majd oda ment a többiekhez, oda ültem az egyik fa padra, majd figyeltem, hogy hogyan játszanak. Hamarosan mindenki megérkezett és megalakultak a csapatok. A lányok fent a teraszról nézték őket, és sikítozva buzdították azt a csapatott, amelyikben kiszemeltük volt.

-Gyerünk Hobi! -kiabáltam én is mosolyogva, amire rám kapta a tekintetét, majd mosolyogva emelte fel hüvelykujjat. A meccs javában zajlott, és a sikításokat sem hagyták alább, mikor is csak egy pillanatra ki tekintettem a meccsből, és észre vettem Yoongit, aki a elbújva neki támaszkodva a falnak nézte a fiúkat, majd lassan ő is rám nézet. Csak néztük egymást megállás nélkül, végül lassan felállok, és meg indulok felé. Testem magától mozog, nem is tudom miért akarok oda menni, csak megyek. Nem is figyelve a meccsre, vagy a sikítozó lányokra. Lassú léptekkel haladok, míg nem érek oda hozzá. Megállok előtte míg ő továbbra is csak néz.

-Mit akarsz? -kérdeztem, amire felemelte egyik szemöldökét.

-Te jöttél ide... -válaszolta, amire megdöbbentek, és most juttatta el igazán az agyamig, hogy ide sétáltam. Zavartan körbe nézek, majd vissza Yoongira.

-Még mindig haragszol rám? -jön a kérdés, ami meglepően lágy volt.

-Nem... -feleltem szűk szlávúan, majd elgondolkodtam, végül folytattam.
-Hobival már teljesen kibékültünk! Szeretem őt! -feleltem.

-Biztos? -jött a kérdés, amire egy hangos sikítást hallottam a lányokról, de ez más volt. Tudtam, hogy baj történt. Azonnal megfordultam és döbbenten néztem a földön fekvő Hobit, aki fájdalmasan fogja a lábát.

-Hobi... -suttogom, és lassan elindulok felé, de megállok, mikor Yoongi újra megszólal

-Ha tényleg szeretnéd, akkor nem jöttél el volna ide hozzám... Az ellenségéhez! -mondta, amire rémülten néztem magam elé.

-Hobi! -kiabáltam, és futva indultam a fiú felé.