Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

43.

(Hoseok szemszöge)

Anyu azonnal hívni akarta a rendőrséget, de leintettem. Nem tudom, hogy mi célból vitték el Jimint, de ha rájuk hívjuk a rendőrséget, lehet, hogy végezni fognak vele.

-Rendben, akkor segíts le fürdeni Yoonginak! -adta ki az utasítást, majd az említettre néztem.

-Köszönöm, de... Nem..Nem szükséges... -mondta zavartan, amire oda sétáltam, majd megmarkoltam karját és húztam a fürdő felé. Hallottam ahogy felszisszen, de nem igazán érdekelt. Húztam tovább, majd mikor beléptünk bezártam az ajtót, és megindítottam a meleg vizet a kádba, majd szembe fordultam vele.

-Mond el ki volt? Miért? És hogy történt?! -mondtam talán túl durván, meg arcáról a félelemet lehetett leolvasni. Esküszöm mi történt ezzel az emberrel... Az iskolában folyamatosan adta a nagy fiút, most hogy valami komolyabb történt egyből fosik... Szánalmas...

-U-known... -felelte halkan, amire döbbenten néztem, majd bele ütöttem a csempébe, amire össze rezzent.

-Tudtam, hogy nem kellett volna veled barátkozni! Ez az egész a te hibád! -mondta, majd rá néztem de akkor lehajtott fejjel teljesen megsemmisülve nézte a padlót.

-Tudom... -felelte halkan, majd fordult is volna ki.

-Megállj! -állítottam meg, és visszahúztam, majd elkezdtem vetkőztetni.

-Meg kell fürdenek! Koszos vagy.... -mondtam amire felnézett meglepetten. Ne aggódjon nem csak ő van meglepve. Főleg miután levettem róla a ruhákat, és végig néztem rajta. Teljesen megváltozott már nem olyan mint régen... Mi történt vele? Már nincs kocka hasa, és sokkal véznább is...

-Miért nézel ennyire? Talán tetszik a látvány? -suttogta, de arcát nem láttam, mivel még mindig maga elé meredt. Ch... Hallom a modora még mindig bunkó és önelégült...

-Az lesz az utolsó, hogy megnézzelek magamnak azok után! -feleltem, majd megfogtam kezét, és a kádhoz húztam, és hagytam hogy magától bele lépjen a meleg vízben. Látszott rajta, hogy nagyon meleg, ezért kicsit lejjebb vettem, de attól meg lassan bele feküdt, de arca grimaszba fordult a meleg miatt.

-Ne nyafogj! -szóltam rá, de meg sem szólalt így csak kérdően nézet rám, míg megfogtam egy bödönt, és bele merítettem a vízbe.

-Várj még! Nagyon meleg... -nézet rám félve amire csak fa pofával néztem rá, majd fejére öntöttem a meleg vizet.

-Ahhh... -húzódott össze, de a hangja olyan furcsán csenget. Éreztem hogy megmozdult bennem valami ennek a hangnak a hallatán. Azonnal merítettem még egyet, és lassan vállára öntöttem a meleg vizet.

-Hmmm... -húzódott el azonnal kicsit már rémült arccal nézet rám míg bőre vöröses árnyalatot vett fel a meleg víz hatására.

-Fejezd be! -szólalt meg keményebb hangon, és erőt vége magán dühös tekintettel kezdet nézni, amire vállát vonva felálltam.

-Ahogy akarod! Készülj el, majd gyere ki! -mondtam majd hátat fordítva ki sétáltam a fürdőből, még hallottam, ahogy elzárja a csapot, majd becsuktam az ajtót.

-Fürdik? -kérdezi anyám a konyhából, ahol gondolom éppen Yoongi régi kedvenc teáját készíti, amit mindig ivott, mikor itt volt.

-Zöld tea... Cukor nélkül... -szólaltam meg le sütve szemem, mikor beléptem a konyhába.

-Tessék kicsim? -fordult meg anyu, és érdeklődve nézet rám.

-Semmi... Semmi... -intettem le, majd oda mentem a pulthoz és a gőzölgő meleg vizet néztem, amit anyu a forralóból öntött át egy cicás bögrébe. Yoongi mindig ebből itta a teát... Mivel imádtam cicának öltözteti még akkor is ha ő volt felül. Ő volt az én kandúrom. Sokszor játszottunk kis korunkban kutyás macskásat, ez talán innen jött... Erről eszembe jut, mikor megtaláltuk anyu és apu egyik szexjátékat, a cica füleket a farkincával és a nyakörvet majd rá adtam Yoongira őket, persze a farkinca furcsa volt akkor nem tudtam hogy a vége egy annál tágító. Szegény nagyon nyüszített mikor belé nyomtam. Az emlékképre elkuncogtam magam, amire anyu rám nézet, majd elmosolyodott. Közelebb lépet, és arcomra tette egyik kezét.

-Mi jutott eszedbe fiam? -kérdezte kedvesen, amire meg fogtam anyám kezét és lehunytam a szememet.

-Semmi fontos! -feleltem, majd hirtelen megjelent Yoongi a ruhákkal amiket adtunk neki. Nagy volt rá, eléggé lógtak rajta a ruhák, kicsit olyan mintha Jimint látnám, de még is más. Aranyosak mind a ketten, de valahogy míg Jiminhez kedves szavakkal és mosolyogva mennék oda. Yoongihoz inkább perverz szavakkal és gonosz vigyorral. Annyira mások ez a kettő még is nem tudom miért gondolok ilyenekre. Yoongi nekem senkim. Vagyis pontosabban az exem, akit utálnom kéne mert megerőszakolt, de valahogy most... Úgy érzem ő lenne alul, és hogy nem bánthat. Valahogy ez a gondolat megnyugtat, de még is valami más még van ami miatt nem küldöm el őt a fenébe mint az elmúlt két évben.

-Gyere Yoongi itt van egy kis tea! Idd meg, aztán aludj valahol, holnap pedig elmegyünk a rendőrségre! -adta Yoongi kezébe adva a bögrét majd rosszallóan néztem rá, mivel én nem akartam hívni a rendőrséget, és még mindig ezen az elven vagyok. Inkább megkeresem én és a többiek. Nem érdekel felhívom őket holnap és megkeresem Jimint.

-Aludhatsz a kanapén! Legalábbis jobb mint máshol a föld! -felelte mosolyogva anyám, míg azon agyaltam hogy hogyan tudnék észre vétlenül eltüni, hogy megkeresem Jimint.

-El akarsz szökni? -szólal meg Yoongi velem szemben, majd körbe nézek, de anyu sehol nincs.

-Honnan veszed ezt? -kérdeztem felvonták szemöldökkel.

-Magadban motyogsz. -felelte semleges arccal nézve rám, amire zavartan félre pillantottam.

-Jól van... Igen el akarok szokni... -motyogtam, amire el mosolyodót.

-Köszönöm! -felelte, majd anyu belépet egy újonnan felhúzott takaróval és egy párnával.

-Mit köszönsz? -kérdezte anyám értetlenül.

-Azt, hogy nem dobtatok ki miután elmondtam, hogy Jimint elvitték... -felelte Yoongi szomorúan.

-Ugyan nem is gondold, hogy kidobom egy fiatal fiút az utcára éppen akkor, mikor látszik, hogy segítségre szorul! -felelte anyám, amire csak cicegve forgattam szememet.

-Kisfiam! -ütött tarkón anyám, amire feljajdultam, majd ledobta a cuccait a kanapéra.

-Téged egyáltalán nem zavar, hogy ő erőszakolt meg! -mutattam az előttem álló kisebb termetű fiúra, ami jelen esetben elgondolkodtatóan viccesen jött ki mivel én voltam köztünk a magasabb és az izmosabb is, de ez régen nem így volt. Anyám azonban le sütötte a szemét, de nem csak ő. Yoongi meghajolt előttünk, és úgy volt, nem mondott semmit egy ideig.

-Sajnálom... Nem gondoltam át... Az érzelmeim hajtottak... Bocsássatok meg! -mondta amire döbbenten néztem, ugyan is Yoongi sosem kért bocsánatot semmiért, de úgy tűnik anyám megbocsátott neki, mert oda sétált hozzá, és meg ölelte Yoongit.

-Én megbocsáltok neked! -felelte anyám, amire leesett az álam. És velem mi lesz?! Engem erőszakoltak meg!

-Hoseok... Te is megbocsátasz neki? -nézet édesanyám kedvesen, míg szemeivel azt sugallta, ha nem bocslatok meg neki, akkor holnap én leszek reggelire tálalva... Igen ez az én anyukám szavak nélkül küld el a fenébe.

-Igen... -feleltem el húzva a számát, de ezt persze ők nem láthatták, mert anyám elkezdte simogatni Yoongi fejét, aki éppen anyám vállán pihentette magát.

-Akkor Szent a béke! Nyomás aludni... Holnap nehéz napunk lesz! -felelte mosolyogva anyám, majd adott egy puszit Yoongi homlokára, végül elment. Yoongival csak néztük egymást majd cicegve elindultam a szobámba. Ne hogy azt hidd Min Yoongi hogy meg bocslatok neked! Amit tettél az megbocsáthatatlan...