Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

57. +18

(Yoongi szemszöge)

Amint végeztünk a rendőrségnél nagyon megkönnyebbültünk, hisz így Jimin hamarosan szabad lehet, csak bírja még... Egy idő után azonban észre vettem valamit... Jimin hiánya valahogy... Megszoktam, sőt úgy érzem magam mintha visszamentünk volna a múltba. Amikor még Jimin nem volt itt. Olyan furcsa érzés... Az érzéseim is vissza térnek úgy mint régen...

Hoseok anyukája elment dolgozni, mi pedig tömeg közlekedésre ültünk. Nem igazan szóltunk egymáshoz inkább kifele bámultam az ablakon. De igaz sokkal szívesebben fognám meg a kezét, vagy dőlnek a vállának. Gondolataim közül csak egy bökdösés ébresztett ki.

-Yoongi... Mindjárt leszállunk! -szólalt meg, mire rosszkedvűen ellöktem kezét majd felállva elindultam kedvetlenül az ajtó felé.

-Most meg mi a bajod van? -kérdezte mellém állva azonban így is nagy volt a tömeg... Alig bírunk az ajtóhoz állni, és kapaszkodom sincsen...

-Csak hallgass... -morogtam, de szerintem nem hallotta, ugyan is megfogva karomat húzott magához.

-El ne ess... -mondta, de én csak kezére csaptam. Hagyjon békén... Akkor érintsen meg így ha újra együtt vagyunk... Ne ringasson hülyéz álmokba... Hogy aztán mindent leromboljon akkor mikor meg csókolja Jimint.

Az ajtó lassan nyílt én pedig kipattantam. Hoseok valahogy utánam jött, de a kanyarba megragadta a kezemet és maga felé rántott.

-Mi a bajod van már megint?! -kérdezte dühösen, de én csak beharaptam szám, és löktem rajta egyet.

-Inkább hagy békén! -mondtam és egészen házukig sétáltunk néma csöndben, majd az ajtó előtt szólalt meg újra a kulcsot a zárba helyezve.

-Miért viselkedsz úgy mint egy hisztis picsa? -morogta halkan, amire hátára ütöttem.

-Mit mondtál?! -kérdeztem felhorkantva, azonban ő csak nyugodtan felém fordult. És közelebb lépet, míg én próbáltam hátrálni, de mögöttem volt a ház fala, aminek szépen neki is dőltem, hogy minél távolabb legyek tőle, de ő csak jött utánam. Lágyan arcomra tette kezét.

-Miért csinálod ezt? -kérdezte, amire levertem a kezét, de ezután hálátlanul közel hajolt hozzám. Ajkaink rémesen közel voltak egymáshoz. Testem remegett és kitágult szemekkel néztem fel rá. -Tudod... Régen... Ezzel mindig megtudtalak nyugtatni. -suttogta kettőnk közé az igaz mondatokat. Sokszor húztak fel de ő valahogy midig ilyen jó hatással volt rám. Hallottam ahogy elkomolyodik... Most persze nevet rajtam amiért még mindig hatással van rám. Ám ekkor egy puszit adott arcomra.

-Szeretlek Yoongi... Újra szerelembe estem! -mondta majd ajkaimra hajolva csókolta óvatosan. Nagyot nyeltem, majd lassan meglágyultam. Lehunytam szemeimet és óvatosan viszonoztam félve hogy mi lesz ezután. Lassan bevezetett a lakásba és egyből szobája felé igyekeztünk meg nem szakítva a csókot. Terelgetett, míg én csak léptem hátra felé remélve hogy nem vezet neki valaminek. Hobi olyan nagy hévvel és oly nagy szenvedéllyel csókoltam amivel már lassan 2 éve nem éreztem hogy csókolna valaki, de ez így is más volt a régi kissé félénk alárendelt Hobiból mostanra egy domináns szexéhes állat lett. Én tettem azzá ezért most én fogom meginni ennek a méregnek a levet amit már alig várok. Lassan lökdös előre ezzel engem hátrálásra késztetve, így sétálunk lassan be a Hobi szobájába. Kezeivel erősen tartja derekamat, szinte már markol, ami hihetetlenül tetszik. Lehet mázlista vagyok csak eddig nem tudtam róla? Viszont gondolkodni már nem volt tovább időm mert az ágyhoz érve végig döntőt rajta. Lábaim lelógtak az ágyból míg ő ölem felett térdelt és vad vágytól csillogó szemekkel nézet rám, mint egy vadállat. A látványra nagyot kellet nyelven.

-Ma este... -szólalt meg mély hangján, amitől kirázott a hideg, és testem minden porcikája libabőrős lett. -Játszani fogunk kis cicám! -szólalt meg és ijesztő szinte pszichopata mosoly terült el arcán, aminek ha taszítania kellet volna helyette inkább vágytam hogy betartsa szavát.

-Akkor... Mire vársz? -kérdeztem, ami egy pillanatra meglepte, de hamar újra elterült arcán az az őrült mosoly, és levette magáról pólóját ezáltal felfedte előttem gyönyörű napbarnított kockás hasát. Ajkaim kiszáradtak ezért nyelvemmel végig nyaltam rajtuk míg kockáit vizsgáltam. Olyan nagy késztetést éreztem rá, hogy azokat a kockákat felfedezem nyelvemmel, kezemmel. Azonban tovább már nem tudtam fantáziálni azon hogyan érintsem testén mert pólóm aljára fogott és elkezdte felhúzni. Gyorsan felemeltem kezeimet, hogy lehúzza rólam, de csak alkaromig jutott, így tartotta erősen a pólómat, ami csapdába ejtette karjaimat fejem felett.

-Hobi... Eresz! -mondtam mocorogva, míg szemeibe néztem könyörgően, hogy engedjen el. Tudom mit akar... Megakar őrjíteni ahogy én tettem azt vele régen minden aktus előtt. Felhúzták amennyire csak lehetett, annyira hogy már sírt, könyörgött, kiabált, még is annyira élveztem ahogy a teste szinte könyörög értem. A kemény kavicsok, az izzadt bőre, kiborult arca, vágytól csillogó szemeiben és az a farok ami állva csorgatta ki magából előváladékát.

-Könyörögj! -suttogta fülembe, míg ki csatolta másik kezével övemet, és egy rántással kirántotta az övemet. Felnyikkantam, ijedtemben, majd gyorsan lehunytam szemeimet, amire elkuncogta magát. Lassan kezét felső testemre tette és úgy kezdet el lefelé simítani. Kigombolta farmeromat és be is nyúlt nadrágomba. Gyorsan összezártam lábaikat, de semmit nem értem vele, hisz már ott volt és simogatta bokszeren keresztül tagomat, amire arcom grimaszba fordult.

-Elég... -nyögtem és lassan kinyitva szememet lenéztem rajtam munkálkodó kezére, ami ezután azonnal benyúlt bokszerembe, és már fedetlen tagomat kezdte el simogatni. Ajkaim közül egy elnyújtott sóhajok szakadt ki érintésére, amire rajta szétterült az az elégedett mosoly megint.

-Mond csak milyen érzés? -kérdezte kiállhatatlan mosollyal míg közelebb hajolt arcomhoz, persze közben nem hagyta abba tagom kényeztetését.

-Tudod te jól milyen! -feleltem sóhajtva, és közel sem olyan határozottan mint terveztem. Közben szemeimet alig bírtam nyitva tartani, mivel az élvezet hatására le csukódtak. Hobi elkuncogta magát, majd megéreztem ajkait enyémen, ahogy szenvedélyesen csókolja őket. Óvatosan bekapja alsó ajkamat majd el is engedi mikor fel nyögők. Túl jó és nem bírom. Annyi inger és annyi érzelem van bennem. Lassan végig nyal mellkasomon, amire fel sóhajtok. Lassan kezét kihúzza nadrágomból, és fölém mászva lenyomva tartja még kezeimet.

-Mindjárt még jobb lesz! -mondta és kicsatolva övét húzza ki a nadrágjából, majd azzal is rá rögzít csuklóimra. Így már bármit tehet velem... Ki vagyok szolgáltatva neki. És érzem ez nekem nagyon rossz lesz, egyben rettentően mámorító. Már alig várom, hogy leigázon.