Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

29. +16

Lassan kinyitottam szemeimet. Kezemmel kerestem Hobit, de neki hűlt helye volt. Azt hittem csak álmodtam, de akkor hanyatt feküdtem és észrevettem, hogy nem a szobámban vagyok. Ez Hobi szobája. Óvatosan felkeltem, a fenekem kicsit fájt, de nem volt vészes. Körbe néztem a szobában, és rá kellett jönnöm, hogy hajnali három óra van. Hobit észrevettem ahogy a nyitott ablakon bámul ki. Csak egy bokszer van rajta, és a párkányon egy hamu tartó. Egyik kezével támaszkodik míg másikkal cigarettát szívja. A takarót magamra terítve sétáltam lassan oda, majd hátulról átöleltem.

-Miért nem alszol? -kérdezte halkan, majd óvatosan maga elé húzott, így már én is kifelé néztem. Nagyon szép innen a kilátás mivel egy dombon laknak, így tökéletesen lehet látni a várost átszelő folyót, és az autópályát, ahol az autók még most is haladnak. A nap már felkelőben van, igaz őt meg látni nem lehet, de az ég szélén már világosodik. Ott már sárgában fürdik a föld széle. Még lehet látni néhány csillagot.

-Milyen szép! -suttogom csodálkozva.

-Ugye? -mondta, majd arrébb hajolva kifújja a füstöt.

-Mióta dohányzol? -kérdezem, amire lassan átölel és egy puszit ad nyakamra.

-Már rég... -felelte egyszerűen, és vállamat kezdte simogatni takarón át.

-Hobi... Mesélj kérlek arról az időről, mikor még nem voltam itt... -mondtam, és éreztem ahogy megfeszül teste, majd elernyed.

-Akkoriban... Minden más volt... A társaság, amit te ismersz nagyon jól össze volt kovácsolódva... Akkor még nem voltak menők meg lázadók, csak egy csapat volt... -kezdet bele a mesélésbe, én pedig figyelmesen hallgattam.

-Minden rossz azzal kezdődött, hogy Yoongi találkozott egy bandával... Név szerint... A Block B-vel. Onnantól teljesen megváltozott átfestették a haját, elkezdett feketét hordani... Igaz csak annyiban változott viselkedésre, hogy mocskos lett a szája. Bevallom meg tetszett... Úgyhogy összejöttünk. Ugyan úgy nagyon jól ki jöttünk egymással. Mi voltunk a csapat központja hiába voltunk a legidősebbek között vigyáztak ránk... De Yoongi egyre többször tűnt el, és egyre agresszívabb lett. Sokat ivott... És elkezdet drogozni is... Egyre többet veszekedtünk. Megakartam óvni őt, de ő nem kért belőlem, végül eljött az az este, és onnantól kezdve mindenki elfordult tőle kivéve Namjoon. Igaz már régebben is szorosabb barátságuk volt így nem csodálom, hogy Yoongi felelőtlenül bele rángatja Namjoont... -mesél, ami teljesen megdöbbentet.

-Mit csináltak vele azok a srácok? -kérdeztem, amire csak megrázta a fejét.

-Nem tudom, de nem is érdekel... -mondta majd hajamba puszilt.

-Akkor kezdték el cigizni? -kérdeztem felnézve szemeibe.

-Igen, még Yoongi adta a kezembe... -mondta szomorúan.

-Anyukád tudja? -kérdeztem, amire hajamba túrt.

-Nem, és ne is mond el neki. Szégyellem, de hónaponkénti egyszer rá gyújtok... Régebben többször gyújtottam rá, de az régen volt. -mondta, majd bele szívott a szálba.

-Előttem is szégyellted? -kérdeztem, amire bólintott egyet és egy puszit adott homlokomra.

-Ne szégyelld! Engem nem zavar! -mondtam mosolyogva, majd fel ültem az ablak párkányra.

-VIGYÁZ! -kapott el gyorsan, pedig el sem vesztettem az egyensúlyomat.

-Hobi mi a baj? -kérdezem mosolyogva és megsimogattam arcát.

-Veszélyes... -mondta, majd elnyomta a csikket, és teljesen átölelt.

-Hobi... -motyogtam és rá kulcsoltam csípőjére lábaimat. Óvatosan kezdte el csókokkal belépni nyakam, majd adott arcomra és számra is.

-Ezt vedd le! -morogja, majd letúrta  vállaimról a takarót, így az teljesen le esik rólam, így egy része a takarónak ablakon kívül log a ház falán mellet.

-Hobi... Mit gondolnak majd a szomszédok? -kérdezem félve, de ő ajkaimra mar.

-Ne most játsszad a szűz kislányt! Mert egyik se vagy. -mondta két csók között, míg szorosan tartott, hogy véletlenül se billenjek kifelé.

-És jelenleg a szomszédok véleménye érdekel a legkevésbé! -mondta, majd össze érintette homlokunkat.

-Rossz fiú vagy te is... -mondtam mosolyogva.

-Te tettél azzá, a vadítóan ártatlan lényeddel! -mondta, majd megcsókolta. Elkezdte mozgatni ajkai enyémen, majd egyből bejutást kért, amit kétségesen megadtam neki. Kezét lassan levezette fenekemre és bele markolt, amire bele nyögtem a csókba.

-Hobi még fáj a popom... -motyogtam pirrel az arcomon. Amint ezt ki mondtam egy apró puszi után eltávolodott.

-Köszönöm... -mondtam sóhajtva.

-És vele mi legyen? -kérdezi, majd rá simít élénkedé tagomra.

-Ah~ -nyögők fel kéjesen, majd gyorsan össze zárom a lábamat, és a takarót tagomra terítem.

-Hobi kérlek hagyd békén a kukimat... -motyogom, amire azonnal felkapott, így gyorsan megkapaszkodtam vallába.

-Direkt ingerelsz édesem? -mondta, majd az ágyra fektetett mosolyogva. Kicsit megremegtem, de tényleg nem akartam. Lehunyva szememet vártam következő tettét, de nem jött, csak egy óvatos simogatás.

-Fáradt vagy! Aludj! -mondta mosolyogva, majd megpuszilta az arcomat. Csak bólogattam, majd felkapott, és feljebb húzott az ágyon.

-Úgy érzem magam mint egy kis gyerek. -mondtam kuncogva, míg lefeküdt mögém. Óvatosan átkarolt, majd elkezdet simogatni.

-Mert az vagy ilyenkor! -mondja mosolyogva, majd egy puszit adott tarkómra. Elmosolyodtam, és szembe fordultam vele.

-Mond csak Maci tervezel valamit? -kérdezem mosolyogva, amire értetlenül néz rám.

-Mit kellene terveznem? -kérdezi arcomra simítva.

-Nem is tudom... Valami program. -nézek rá mosolyogva.

-Szeretnéd ha elhívnálak randizni? -kérdezi elmosolyodva, és össze érinti orrunkat.

-Nem kell, hogy randi legyen, de menjünk valahová. -mondtam mosolyogva és egy puszit adok orrára.

-Akkor megfelel neked az osztálykirándulás is! -mondja, majd eltávolodott.

-Mi? Lesz osztálykirándulás? -kérdezem értetlenül.

-Lesz még tavalyi évben beszélte meg az osztály az ofővel, hogy elmegyünk a tengerre! -mondta mosolyogva.

-Mikor? -kérdeztem nagy mosollyal, mert teljesen bezsongtam.

-Év vége felé mikor jó idő lesz! -mondta mosolyogva.

-De az messze van... -mondtam szomorúan.

-Hát ez van! Buliba még nem viszlek, mert ittasan jobban csinálod mint anyád! - mondta nagy mosollyal, amire fel kaptam a fejemet és fel ültem.

-Te kis! -mondtam és megcsaptam egy párnával az arcán. -Nem vagyok kurva! -mondtam nevetve és a párnával csapkodtam mindenhol, ahova csak talált. Hobi nevetve próbált védekezni, majd kivette a kezemből a párnát, és a csípőjére húzott.

-Nem, te jobb vagy mint egy kurva. -mondta mosolyogva, majd megsimogatta arcomat.

-Akkor mi vagyok? -kérdeztem kicsit zavartan.

-A párom! -mondta olyan nagy csillogással szemeiben, amitől kicsit elérzékenyültem. Hozza bújtam Hobi mellkasához és hallgattam ahogy dobog a szíve. Egyszerűen megnyugtatott a tény, hogy itt van és vigyáz rám.

-Hobi... -szólalok meg halkan, míg ő fejemet simogatja és hátamat.

-Hm? -hallom válaszát, hogy figyel rám.

-Mindig maradj velem! -mondtam és elkezdem mellkasát simogatni.

-Ne aggódj veled maradok. -mondta és össze kulcsolta ujjainkat. Elmosolyodtam és lassan lecsuktam szemeimet, hogy eltudjak aludni. Remélem... Hogy többet nem kell küzdenünk.