Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

34.

-Jimin? -hallottam meg Yoongi lágy hangját, majd óvatos érintését, ahogy elkezdte simogatni fejemet.

-Hmm... -kezdtem el nyitogatni szemeimet, majd kezemmel megdörzsöltem őket.

-Yoongi... -motyogtam, és lassan elfordítottam fejemet a mellettem fekvő kócos hajú fiúra.

-Gyere! -suttogta, és felült, majd elkezdet öltözni.

-Hova megyünk? -ültem fel lassan, és kitataroztam.

-Elviszlek valahová! -mondta, majd felakarta venni a pólóját, de elvettem tőle, és felállva elé léptem.

-Ne vedd fel... -suttogtam mosolyogva egész közel hozzá. Kezemmel végig simítottam mellkasán, majd levezetve kezemet mindegyik kockáján elidőztem. Yoongi kuncogva húzott magához, majd megcsókolt.

-Egy kurva vagyok... -mondtam lesütve a szemeimet.

-Ne mondj ilyet! -mondta lágy hangon, és felemelte a fejemet. -Rád erőszakoltam magam... -mondta, hogy más belátásra bírjon, de megráztam a fejemet.

-Nem Yoongi... Én nem érdemlem meg egyikőtöket sem... -mondtam szomorúan, de csak ellépet tőlem, és felvette pólóját, majd vissza lépve fülemhez hajolt.

-Öltözz fel! Lent várlak a busznál. Vigyáz ne, hogy felébreszd a többieket! -mondta, azzal elindult és pár másodperc múlva már nem volt a szobában. Tettem ahogy kérte. Elkezdtem öltözni. Felvettem a pólómat a nadrágot és egy pulcsit. Nyár volt még is tartottam attól, hogy esetleg hideg lehet. Azonban a néma szobában hirtelen megszólalt valami, amire ijedten kapkodtam a fejemet. Körbe tekintettem rémülten, és észrevettem Yoongi készülékét az asztalon. Üzenete jött valakitől. Nem foglalkoztam vele, hisz nem az én dolgom, de az órát meglestem. Hajnali egy óra volt, így nem is csodáltam, hogy sötét van kint. Telefonját megfogva indultam kifelé óvatosan. Most azonban nem jött jól, hogy ennyire régies a ház. Az ajtó és a padló egyaránt nyikorgót, mintha most akarna leszakadni. Végül nagy nehezen kijutottam a házból. Kint az éjszaka nem is volt annyira hideg, mint gondoltam. Yoongi egy fehér pólóban babrált valamit a busz mögött. Mikor közelebb jöttem akkor láttam csak meg, hogy egy fekete sport motor áll a busz mögött. Yoongi úgy látszik éppen figyeli, hogy minden rendben van e, azonban amint észrevesz egy halvány mosoly kíséretében áll fel.

-Minek a pulóver? Fázol? -kérdezi mosolyogva, míg elé sétálok.

-Azt hittem hidegebb lesz! -mondtam mosolyogva, amire csak megcsóválta a fejét, és egy puszit nyomot ajkaimra.

-Hova viszel? -kérdeztem, mikor visszafordult a motor felé.

-Egy nagyszerű helyre! -mondta, majd kirúgva a motor támaszát kezdte el tolni kifelé a telekről. Lassan követtem őt, míg elég távol kerültünk a háztól.

-Meddig megyünk? -kérdeztem, míg az utat figyeltem.

-Addig amíg biztos, hogy nem fogják meghallani a motor hangját! -mondta, majd tovább mentünk Körülbelül egy olyan száz méter múlva megállt, majd beindította a motort, ami hangos bőgésbe kezdet.

-Tessék! -adott oda egy lila színű sisakot, míg ő felvette a sajátját. Én is felvettem a fejemre, majd Yoongi megigazította a motoron ülve.

-Ülj fel, és karolj át! -adta ki az utasítást, amit meg is tettem. Átkarolva törzsét bújtam hátába, míg ő elindította a motort előre. Csak figyeltem ahogy eltűntek lassan a házak mellőlünk, és a mezőre kerülünk. Az ég sarka már kezdte felvenni a sötét kék árnyalatot. Körbe tekintettem amennyire csak láttam, ugyan is egyetlen fény forrásunk a motor lámpái és az égitestek voltak. Kérdezni akartam volna Yoongitól hová visz, de úgy sem hallaná meg a süvítő szél miatt. Hamarosan feltűnt a távolban a tenger is, ami csak az idő múlásával egyre csak közeledett. Végül Yoongi megállt a víz mellet. Nem strandra hozott, és a lakóházak is messze voltak tőlünk. Olyan volt mint egy eldugott strand. A nap még nem látszódott, viszont a sárgás szín már jócskán uralta az ég szélét. Leszálltam a motoról, míg Yoongi leállította azt. kezét felém nyújtotta, így levettem a sisakot, majd oda adtam neki.