Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

38.

Az idő gyorsan telik, és egy hónap már eltelt a nyárból. Ezt mind Yoongival és Hoseokkal töltöm. Tudom nem szép tőlem, de mind a kettőjüket nagyon szeretem. Yoongi persze tud róla, és ha zavarja is nem mutatja ki, de sokszor megkérdezem tőle, de mindig tagadja, hogy bármi baja lenne vele. Most is Yoongival kezén fogva sétálunk egy parkban. Azt mondta nem akar otthon lenni, úgy, hogy eljöttünk sétálni. Amióta egyszer megfogta a kezem, azóta el sem akarja engedni. Próbáltam kivenni a kezemet néha, mikor egy kutyust simogattam, de akkor sem hagyta pedig nagyon cuki volt a kutyus. Amúgy jelenleg megy le a nap... Igen elég sötét kezd lenni, de Yoongi nem akar haza menni, legalábbis nem úgy tűnik. A világítást már felkapcsolták, így a tó visszatükrözte a fény áradatot. Nagyon szép volt így. A korlátnak neki támaszkodva álltunk ott és néztük a vizet. Yoongi ekkor hirtelen felkapott és lehetett a korlátra. Ő nem feltétlenül engem annyira mint Hoseok.

-Olyan gyönyörű vagy így! -dörmögte mély hangján miközben egyik combomat simogatta.

-Yoongi... Remélem tudod hogy otthon kikapok ha későn érek haza. -mondtam kuncogva.

-Nem érdekelnek a szabályok! -mondta és ajkaimra hajolt, majd szenvedélyesen csókolt. Fantasztikus érdes volt, mint mindig, ahogy egymás ajkait ízlelgetjük.

-Szeretsz? -kérdezte elválva, de homlokaink még mindig egymást érintik. Nem feleltem csak elmosolyodva csókoltam meg újra. Éreztem, hogy most sokkal lassabban csókolt, és hamarabb is válik el tőlem türelmetlenül nézet rám miközben én felhőtlenül mosolyogtam.

-Csak mond ki... -kérlelt, de én próbáltam nem törődni velem. Se Hoseoknak se neki nem mondom azt hogy szeretem, mert az ember két személyt nem tud szeretni, ha mind a kettőnek mondom akkor hazudok is és csak még rosszabbul érezném magam, ha az egyiknek mondom az olyan mintha őt választottam volna, de én nem tudok dönteni.

-Mit? -kérdezem hülyének mutatva magamat.

-Azt, hogy szeretsz! -mondta, és vállaimra tette a kezét.

-Én... -mondtam zavartan, amire sóhajtott egyet, és meg fordulva megrázta fejét.

-Miért... Miért?! -ordít vissza rám dühösen, amire összehúztam magam.

-Annyira szeretlek! Akárhányszor elmondom neked, de te egyszer sem mondtad meg! Netán játszol velem? -kérdezi dühösen és megmarkolja a pólómat. -Nagyon szeretlek... El sem tudom mondani... De úgy látszik ez fordítva nem igaz... -mondta, majd elindult valamerre.

-Yoongi... Várj... -indultam meg utána, de meg fordulva ellökött.

-Tudod mit... Lehet mindenkinek igaza volt... És tényleg egy Kurva vagy! -ordította arcomba a szavakat, amik borzalmasan estek nekem.

-Ne mond ilyet... -mondtam szomorúan, de ő csak sarkon fordulva tovább sétált zsebre dugott kézzel. Azonnal utána mentem, mert... Szeretem őt is és Hobit is... Nem akarom őket elveszíteni.

-Yoongi... -szólítom meg, de rám se hederít. Lassan ki érünk a parkból és sikátorok mellet kezdünk el sétálni. Féltem, most hogy Yoongi nem fogja a kezem és nem karol át védelmezően.

-Yoongi... -szólítom meg ismét, de újra semmi. Megállok és szomorúan nézek utána. Mégsem áll... Nem is érdeklem. Ott álltam és vártam, hogy megfordulva rám néz mosolyogva, de nem tette. Igazából... Azt sem tudtam hol vagyok... Hogy jutok haza... A város másik végében vagyok... És már elég késő is van... Lehet már csak éjjeli járatok járnak...

-Ne hagyja itt... -motyogtam magam elé, majd lehajtottam fejemet, ám ekkor valaki befogta számát.

-Hmm! -döbbentem meg és elkezdtem kapálózni, de lefogták a kezeimet is. Fejemet pedig még kicsit eltudtam mozdítani, így rá haraptam a férfi kezére. -Yoongi! Segíts! -kiabáltam, amire Yoongi hátra nézet, és döbbenten nézte a négy fickót akik próbálnak lefogni.

-Segítsék! -kiabáltam újra, amire Yoongi megindult felénk. A négy fickó közül kettő Yoongi felé kezdet rohanni, míg a másik kettő továbbra is próbált lefogni. Hirtelen bele haraptam az egyik karjába, aki azonnal elengedett, így lehúztam fejéről a maszkot, és döbbenten néztem a fiút.

-Te? -kérdezte Yoongi dühösen, majd behúzott egyet mind a két embernek és lehúzta a maszkjukat róluk. Yoongi teljesen megdöbbenve hátrált. -Miért? -kérdezte értetlenül.

-Elegem van, hogy ez a buzi egy puhányt csinált belőled! -ordította, és felemelve a pisztolyt fejemnek szegezte. Teljesen megdöbbenve néztem magam elé.

-Ne merészeld! -kiabálta Yoongi, de U-known ki biztosította a fegyvert.

-Fogjátok le! -kiabálta a két földön fekvőknek, akik felállva egyből lefogták Yoongit, és térdre kényszerítették.

-Nem úgy volt, hogy nem ölhetjük meg? -kérdezte értetlenül a másik, amit Yoongi is meghallott és azonnal kiszabadult.

-Te idióta! -kiabálta U-known, és azonnal valami rogyott nyomot szám elé. Próbáltam kapálózni, de erősen tartott... Teljesen el kábultam, és összeestem.

-Vigyáz rá, én elintézzem őt! -parancsolta a másiknak, aki tartott engem. Homályosan láttam, ahogy U-known elindul a többiekhez, akik lefogják Yoongit. Yoongi próbál szabadul de U-known kíméletlenül kezdi verni őt. Látom ahogy egyre több sebet ejt rajta.

-Ne... -nyöszörgőm, de Yoongi lassan összeesik eszméletét veszítve a másik kettő meg párszor bele rúg, majd elköpve őt indultak meg felém. U-known letérdelt élem, majd mosolyogva megfogta a fejemet.

-Most velünk jössz szépen, mi pedig haza viszünk! -mondta, majd minden elsötétül.