Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

14.

Egy kis beszűrődő fény kezdet el keltegetni, mikor a nap már kellő képen felkelt. Takarót óvatosan húztam fejemre, hogy ne zavarjon a fény, de így is rossz volt, így végül kibújtam a takaró alól, majd lassan kinyitottam szemeimet. Ásítottam egyet, majd megfordultam Hosoekkal szembe, aki még mindig mélyen aludt mellettem. Mosolyogva figyeltem, majd óvatosan hozzá értem vállához, de furcsa volt... nagyon forró volt a teste. Akkor vettem csak észre, hogy verejtékezik, és arca is ki volt pirulva.

-Hosoek... -suttogtam, és elkezdtem simogatni karját, hogy felkeljen. Amint láttam ez nem sikerül feltámaszkodtam, és kicsit hangosabban szólítottam meg.

-Hmm... -szólalt meg, majd lassan kinyitotta szemeit.

-Jól vagy? -nézek rá rémülten, amire egyből homlokához emeli kezét.

-Rosszul vagyok... -motyogja fáradt hangon. Azonnal én is homlokára teszem a kezemet, és el is kaptam... Nagyon forró...

-Azonnal kimegyek anyukádhoz! -mondom és kimászom az ágyból, majd feltépve az ajtót egyből a konyha felé veszem az irányt, ahonnan a mozgolódást hallom. Belépek a konyhába, mire Hobi anyukája megfordul.

-Jó reggelt Jimin! -mondta, de akkor észre vette, hogy milyen tekintetett vágok.

-Hobi nincs jól! Szerintem láza van, és rosszul érzi magát! -mondtam félve, mire az anyukája egyből elővett egy ládát, majd kivett lázmérőt, és néhány gyógyszert, majd megindultunk vissza Hobi szobájába. Egyből visszamásztam az ágyra, míg Hobi anyukája az ágy szélére ült fia mellé.

-Mit érzel kicsim? -kérdezte, és a lázmérőt egyből bedugta a hóna alá.

-Fejfájás... Nem kapok levegőt... Fáj a torkom... és homályosan látok... -mondja el lassan Hobi, én pedig akaratlanul is ráteszem vállára a kezemet, míg aggódva nézek rá. Vártunk addig, amíg a hőmérő elkezdet pityegni, majd Hosoek anyukája kivette a hőmérőt, és megnézte az eredményt.

-39 fokos lázad van... -mondja, majd azonnal kimegy.

-Hosoek... -mondtam aggódva, míg ő rám nézet és elmosolyodott.

-Nem lesz semmi baj Chimem! -mondta, majd anyukája visszajött, és lassan felültette Hoseokot, majd kezébe nyomot egy pohár vizet, és gyógyszert.

-Ezt vett be szépen! -mondta, amire Hobi engedelmesen Bevette a gyógyszert, majd vissza feküdt. Anyja hideg borogatást tett a homlokára, és mellkasára is.

-Felhívom a rendelőt, hogy ma nem megyek be! -mondta, és majd kiment.

-Chim! -szólalt meg Hobi, amire egyből oda hajoltam.

-Állisd meg őt... Kérlek! -mondta, amire csak aggódva néztem rá, de bólintottam, és kimentem anyukája után a konyhába.

-Elnézést... -mondtam, mire Hobi anyukája megfordult, és szomorúan el mosolyodót.

-Valami baj van Jimin? -tette fel a kérdést, míg én kezemet masszíroztam.

-Kérem bízza rám Hoseokot... Tudok vigyázni rá... -mondtam, amire anyja meglepődőt.

-Tetszik tudni, én sokszor voltam otthon egyedül, és anyukám is volt beteg, és akkor én ápoltam... Kérem... Hosoek is azt szeretné, ha inkább elmenne dolgozni... -motyogtam magam elé.

-Jimin! -szólalt meg az anyja, mire lassan felnéztem rá, és meglepődtem mikor mosolygó arcával találtam szembe magamat.

-Rendben Jimin! Rád bízom a fiamat! -mondta, amire elmosolyodtam.

-Köszönöm! -hajoltam meg előtét, majd vissza rohantam Hobi szobájába. Amint beértem leültem mellé, és mosolyogva tettem egyik vállára a kezét.

-Anyukád dolgozni megy, és pedig itt maradok veled! -mondtam, és megsimogattam vállát. Hobi elmormolt egy köszönömöt, majd kezét az enyémre tette, és levéve a válláról a combomra helyezte.

-Elmentem fiúk! -hallom meg Hobi anyukájának hangját, majd az ajtó csukódást. Hobi rám nézett, és elmosolyodott, végül elengedve kezemet simított végig karomon.

-Ne haragudj..., de tudnál hozni nekem egy pohár vizet? -kérdezte, amire boldogan bólintottam, majd elindultam ki, és a konyhában egy poharat elővéve töltöttem meg csapvízzel, majd vissza mentem és átnyújtottam neki.

-Köszönöm! -mondta, majd lassan felült, és megitta a pohár teljes tartalmát. Ezután letette a poharat az éjjeli szekrényre, és bekapcsoltuk a TV majd azt kezdtük el nézni. Az ágy szélén ültem egészen addig, míg Hobi meg nem ragadta hátulról, és utána magához húzott fekvésbe kényszerítve. Hozzá bújtam, és míg ő karomat simogatta.

-Nem értem ezeket... -néztem a TV-t.

-Mit nem értesz? -teszi fel a kérdést.

-Miért kell ekkora drámát csinálni ebből? -néztem meg mindig a TV-t.

-Hát... Az emberek erre éheznek. -mondta, és egy puszit nyom a hajamba.

-Értem... -motyogtam, majd felé fordítottam a fejemet. Engem nézet csillogó szemekkel. Arca kipirosodót, és néhol egy kósza verejték csepp csurgott le arcáról. Homlokán a vizes zsebkendő lecsúszni készült, így azonnal meg fogtam azt, és vissza helyeztem az eredeti állapotába. Hobi elmosolyodott, majd lassan elkezdett közeledni. Szája óvatosan közeledett, majd megéreztem, ahogy ajka az enyémet simogatja. Éppen hajolni kezdet volna közelebb, de akkor eltávolodott tőlem.

-Ne haragudj... Beteg vagyok... Nem akarom, hogy beteg legyél... -mondta, és végig simított arcomon, amire csak felültem.

-Chim... -halom meg a szomorú hangját. -Sajnálom... -mondta gondolom azt hiszi, hogy én nem akartam őt megcsókolni. Felálltam, majd ki sétáltam. Hamarosan ebédidő, és már kezdtem éhes lenni, ezért elmentem a konyhába, majd kivettem a tegnapi maradékot és két adagot kivettem. Mind a kettőt megmelegítettem, majd az egyiket megettem, a másikat pedig tálcán elvittem Hobinak. Leültem az ágy szélére. Hobi egyből felnyomta magát, míg én belemerítettem a kanalat a levesbe, majd kiemeltem. Fújtam egy kicsit, hogy hűljön az étel, majd ajkamat óvatosan hozzá érintettek a kanálhoz, hogy megnézzem, hogy milyen meleg. Amint jónak ítélem oda emelem a kanalat Hobinak, aki le se veszi rólam a tekintetét, és úgy kapja be a kanalat. Szép lassan így eszi meg az egész levest. Amint végzet utána eltettem a leveses tányért az asztalra, végül vissza sétáltam Hobihoz.

-Chim... -motyogja, amire mosolyogva rá nézek. Aggódó arcával találom szembe magamat, majd szép lassan magához húz. Továbbra is mosolyogtam, ahogy egyre közelebb kerültem hozzá. Ölébe ültetett, és derekamra tette a kezeit, míg én vállain pihentettem az enyémet.

-Chim... Ne haragudj... -motyogja, és lassan elkezdi simogatni arcomat.

-Ugyan mit? -kérdezem meg továbbra is mosolyogva, mivel nagyon tetszik, hogy ennyire törődik velem. Belebújok kezébe, mint egy kis cica, majd lehunyom a szememet.

-Azt hogy... -kezdi el, de elnémul előző tettemre.

-Chim... -mondja újra, amire kinyitom a szememet, és egy elnyílt ajkú beteg Hobival találom magammal szemben, majd magához húz, és átölel. Hozzá bújok, és viszonozom ölelését. Egy kis idő után elemelem fejemet a válláról, és mosolyogva nézek rá.

-Semmi baj! -válaszoltam, és egy puszit nyomtam arcára. Értetlen fejed vágott, amire elmosolyodtam. Lassan ő is így tett, majd mellé dőltem, és úgy néztük tovább az adást. Hamarosan megjött Hobi anyukája, és miután adott egy igazolást a mai napomról, utána elköszöntem Hobitól és haza mentem.