Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

1.

(Jimin szemszöge)

Itt álltam az új iskolám előtt... Egyik lábamról a másikra helyeztem testsúlyomat, és nem tudtam, hogy most mit tegyek. Féltem megmondom őszintén. Ez nem éppen olyan vidám környék, mint a régi iskolám... De ott már nem vagyok biztonságban... Bár nem mintha itt úgy érezném magam... Végül nagy levegőt vettem, és besétáltam az épületbe. A porta az bejárat mellet volt, így könnyű dolgom volt. Oda sétáltam az üveghez, és vártam, hogy jöjjön valaki. Kis ideig álltam egyhelyben, mire megjelent egy idősebb bácsi.

-Tudok valamiben segíteni fiacskám? -szólalt meg rekedtes hangján.

-I...Igen... Én a tizenegyedik B osztályt keresem! -mondtam kicsit nehezen kezdve a mondatott.

-Az egy elég rossz osztály... -kezdte el, majd elkezdek kutatni a papírjai között.

-Hogy hívnak? -szólalt meg bajusza alatt.

-Park Jimin! -válaszoltam halkan, de számomra határozottan.

-Ohh! Akkor te vagy az új diák! -mondta, majd végig mért.

-Sokkal kedvesebbnek látszol mint akik ide járnak! -mondta, mire csak bólintottam.

-Harmadik emelet! Jobbra és a bal oldaladon az utolsó ajtó! -mondta, majd átnyújtotta a diákomat, amit itt kellet hagynunk anyámmal. Megköszöntem, majd elindultam fel a harmadikra. Már becsöngettek első órára, így a folyosók teljesen üresek voltak. Maximum néhány vécére rohanó diákot lehetett látni. Felértem, majd elfordultam jobbra, és elmentem a folyosó végéig, és az utolsó bal oldali ajtónál megálltam. Ott logót az ajtón a felirat, hogy "11.B". Nagyot nyeltem, és szinte remegő kézzel kopogtam be.

-Tessék? -jött bentről a férfihang, amire bátortalanul nyomtam le a kilincset és nyitottam be a terembe. A folyósó sötétje után a világos terem miatt egy kicsit össze kellet húznom a szememet, míg megszokja a szemem a fényt. Beléptem, és az engem szuggeráló tanárt figyeltem, majd lassan oldalra fordítottam a fejemet végig néztem azt a sok gyereket, akik mind engem bámultak.

-Mit szeretne fiatal úr? -kérdezte egy idő után a tanár, mire mély hangjára egy kicsit megremegtem.

-Én.. Én vagyok az új diák... -nyújtottam felé a lapot, és lehetséges olyan halkan szólaltam meg, hogy a tanár úr nem is értette mit mondtam, mivel oda sétált hozzám, és elvéve tőlem a lapot kezdte el olvasni, és csak azután eset le neki miért vagyok itt.

-Áhh! Az új diák Park Jimin! -csapot homlokára, majd mosolyogva nyújtotta a kezét.

-A nevem Kim Hyunsoo! Én leszek az osztályfőnököd! -mondta, mire megfogtam a kezét, és kezet ráztunk. Ezután az osztály felé fordult.

-Gyerekek! Ma egy új osztálytársatok érkezett! A neve Park Jimin! Fogadjátok őt szeretettel, és ha lehet az első héten ne adjatok neki cigit, drogot, vagy italt! -mondta, mire ijedten kaptam rá a tekintettem.

-Max a lázadok adnának neki... -szólalt meg egy lány, aki jobban hasonlított egy utca sarkira mint az anyám.

-Tényleg megint hol vannak? -szólalt meg egy sötét hajú srác, majd két hátsó sorban lévő üres helyre nézet. Aztán csak folytatódott a beszélgetés. Én pedig csak álltam és hallgattam.

-Hány éves vagy? -szólalt meg egy kiemelkedő hang, mire mindenki elhallgatott. Rövid hullámos sötétbarna haja volt, és elégé jó stílusa.

-Én? -mutattam magamra félénken.

-Igen te! -mondta, de teljesen ledöbbentett milyen csend lett... Pedig csak egy egyszerű kérdést tett fel nekem..

-Tizenöt... -válaszoltam halkan, amire ő csak bólintott, és tovább nézet.