Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

25.

Rá két nappal már mind a ketten mentünk iskolába. Meg is beszéltük, hogy az iskola előtt találkozunk, és együtt megyünk a suliba. Ez így is lett találkoztunk és egy csók után meg is indultunk fel az osztályba. Az ajtó elé érve Hoseok kinyitotta előttem az ajtót. Mikor beléptem mindenki felém kaptak a tekintetét, majd Hoseok is belépett, és derekamnál fogva húzott magához, majd egy puszit nyomot arcomra. Elmosolyodtam, míg mindenki nagy sikításban és öröm tapsban tört ki, kivétel egy személy, aki helyén ülve komoran nézet minket. Megpróbálva figyelmen kívül hagyni ültem le a helyemre.

-Annyira örülök nektek! -ölelt át azonnal Tae, amire nevetve öleltem vissza.

-Olyan boldog vagyok Tae! El sem tudom mondani mennyire! -mondtam, mikor is valaki mellém lépet. Elengedtem Taet és felnéztem a mellettem állóra. Namjoon zavartan tördelte ujjait, és próbálta kerülni a tekintetemet.

-Jimin... Én... Szeretnék bocsánatot kérni... -mondta zavartan, amire elmosolyodtam, de kerestem Jint, ugyan is lehetséges ő erőltette rá, ezt a bocsánat kérést. De nem láttam sehol, így tekintetemet visszavezettem rá.

-Ugyan semmi baj! -mondtam mosolyogva, amire Namjoon ajkaira is egy mosoly húzódott.

-Akkor most már jobban vagy? -szólalt meg Jeongguk, és neki támaszkodott az asztalnak.

-Jó reggelt Kook! -mosolyog Tae mellettem.

-Jó reggelt TaeTae! -mosolyodott el Jeongguk, és intett egyet majd elsétált.

-Olyan helyes! -terül el az asztalon Tae.

-Miért nem beszélsz vele. -sóhajtok mosolyogva.

-Mert úgy sem tetszenék neki. -mondja szomorúan.

-Pedig igen. -mondja mosolyogva Hosoek felénk fordulva.

-Szerinted igen? -kérdezi csodálkozva Tae.

-Igen! -vágjuk rá egyszerre, amire Tae össze rezzent, így nevetésben törtünk ki.

-Mi folyik itt? -jön hozzánk mosolyogva Jin.

-Jin! Segítesz? Össze kell hozni Taet Jeonggukkal! -mosolygok, de barátom egyből szám elé kapja kezét, hogy elhallgattasson.

-Ohh ez jól hangzik! -nevet Jin.

-Mi?! Nem! -nézet kétségbe eseten Tae.

-Gyerünk második óra úgy is lyukas, szóval elmondhatod neki! -mondta mosolyogva Hoseok, de Tae tiltakozva rázza a fejét. Ez így volt egészen első óra végéig, ahol is a kicsöngő után egyből oda mentünk Taehoz.

-Gyerünk Tae! -mondom biztatóan.

-Én addig szolok Jeongguknak! Az erkélyen leszünk! -szólalt meg Hosoek és elment Jinnel.

-Gyerünk! Biztosan tetszel neki! -mondtam biztatóan.

-Nem is tudom... Mi van, ha megutál? -kérdezi zavartan Tae.

-Naaa~ Gyere! -mondtam és meg fogtam a kezét, majd elkezdtem húzni.

-Ne.... Chim... -próbál kiszabadulni, de nem igazán sikerül neki.

-Gyere! -mondtam mosolyogva, majd lassan ki értünk az erkélyre, ahol ott volt mind a három férfi. Hobi a korlátnak volt támaszkodva, és haját fújta a szél. Gyönyörű látvány. Annyira helyes! Ő az én párom! Lassan oda sétálok hozzá, és átölelem míg Tae Jeongguk elé sétál.

-Mit szeretnél TaeTae? -kérdezi mosolyogva Jeongguk.

-Kook... -motyogja Tae majd ránk néz, mi pedig mosolyogva bólogatunk, hogy tegye meg.

-Kook... Én... -kezd bele, de elhal a hangja és ránk, néz, mire Jeongguk megfordul és már az ő tekintetét is magunkon érezhettük.

-Mi folyik itt? -kérdezte mosolyogva, mintha csak meg akarnánk tréfálni.

-Ezt Taetól kérdezd! -mondta Hoseok, mire Jeongguk visszavezette tekintetét Taera.

-Nos én... -kezdte el vörös arccal.

-Te? -kérdezi Jeongguk.

-Én... -néz újra ránk.

-Bőgd már ki! -szolók már.

-Szeretlek Kook! Azt akarom, hogy összejöjjünk! Össze házasodjunk legyenek gyerekeink. 3 kislány 2 kisfiút és legyen egy macskánk. Egy szép házunk legyen, és mindennap finom reggelivel és egy csókkal ébresztenél! -hadarta le gyorsan, majd vörös arccal kapta kezeit szája elé, mikor leesett mit mondott. Jeongguk meglepetten néz rá, míg Hoseok elkuncogja magát, de rá csapok vállára, amitől megkomolyodik.

-Taehyung... -szólal meg Jeongguk, ami nem igazán jelent jót, ugyan is nem igazán szokta teljes nevén hívni.

-Én... Nem... -motyogja rémülten Tae, majd elkezdenek könnyek csordulni szeméből, végül elrohan be az épületbe.

-Tae... -megyek utána de Hoseok megfog.

-Csak rosszabb lenne, ha utána mennél... Másnak kell utána mennie. -mondta és Jeonggukre néz, aki némán mered maga elé.

-Jeon! Lép elé Hosoek és megfogja a vállait. -Jól vagy? -kérdezi óvatosan, amire Jeongguk lassan felnéz.

-Szeret? Úgy? -kérdezte óvatosan.

-Igen Jeon! Szóval szed össze magad, és legalább békítsd ki, hogy ne sírjon. -szólalt meg Hobi.

-De szeret... -szólalt meg Jeongguk hitetlenkedve.

-Igen szeret! -vágta rá Hobi, mire Jeongguk egy szó nélkül elrohant.

-Várjál! -kiabálta, Hobi, amire én is elindultam Tae után.

-Chimie! -kiabált utánam is, de futottam Jeongguk után. Megálltunk a kihalt folyosón, mivel már becsöngettek. Tae teljesen eltűnt. Jeongguk idegesen kapkodta a fejét jobbra balra annak reményében, hogy meglátja Taet.

-Jeongguk... -motyogom mellette mire rám kapja a tekintetét.

-Hol lehet? -kérdezi idegeséget felfedezve hangjában, miközben kétségbe esetten néz rám.

-Nem tudom. -feleltem szomorúan, és én is körbe pillantottam.

-Chim meg kell találnunk! -teszi kezét vállamra.

-Mit szeretnél neki mondani? -kérdezem és leveszem kezeit vállamról.

-Az nem fontos! -mondja és zavartan megfordul.

-De fontos! Ha még jobban összetörőd akkor nagyon dühös leszek rád! -mondtam karba tett kézzel.

-Nem akarom összetörni! -mondta idegesen, és most már sokkal határozottabban.

-Akkor. Mit fogsz mondani neki? -kérdeztem továbbra is karba tett kézzel.

-Azt hogy szeretem!