Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

48.

(Yoongi szemszöge) 

Még reggel volt mikor elértük a város azon részét, ahová emberek nem szívesen járkálnak főleg nem sötétben. Ettől a helytől olyan öt háztömbnyire lakom, szóval hozzám elég közel van ez a hely. Hasonló régi romos tömb házba tévedtünk be, ahonnan a hangos rock és rap zene hallatszott ki a falak mindenhol graffitik voltak miközben a folyosón mentünk. Az ember azt gondolhatná, hogy miért nem jelentették fel még a lakók a zajongókat, de itt nem ez a helyzet, ha itt bajod van a másikkal, akkor golyót engedsz a koponyájába. Ilyen egyszerű nem kell hívni a zsarukat úgy sem csinálnak semmi hatásosat. Erre mindig azt szoktuk mondani, hogy "Egy golyó mindent megold!". Persze ez is régen volt, akkor még úgy gondoltam másik embere szegezve a pisztolyt ér ez a mondásunk, de mostanában inkább már a saját agyvelőmbe lőném.  

Hátunk mögött a Hoseok és Seokjin elég rémülten néznek ránk, és értetlenség is van tekintetükben, hogy mi miért nem fossuk össze magunkat ettől a környezettől. Ez egy nagyon egyszerű kérdés egy nagyon egyszerű válasszal. Mert ebben nőttünk fel. Van nálunk fegyver, ha megtámadnak. A hangos zenét régen én is tűrtem egészen addig amíg nem vastagítottam meg a falakat a lakásomban.  A tömény alkohol és drog szag a legkevesebb amit itt el kell viselni, mivel ezt a házi bulikban is folyton érezzük, csak valaki már annyira részeg addigra, hogy figyelmen kívül hagyja. A néhol feltörő sikongatás meg... Úgy érzem valakinek szép reggele van. Az én lakás körzetemnél is minden este megerőszakolnak, vagy elrabolnak egy lányt. Szomorúnak szomorú, de legtöbbször a lány tehet róla. Minek járkál este puccos koktél ruhában kurvának árulva magát. Ennek az eredménye most ami mind a négyen hallunk. Bár bevallom jó érzés tudni, hogy lelkileg még mindig erősebb vagyok a kis szivárványnál. De vajon meddig? 

-Megjöttünk! -szólal meg Namjoon, és megálltunk egy ajtó előtt, amire rá volt graffitizve fekete festék szóróval az, hogy "Zico".  A két póni fiú mögöttünk nagyot nyelt, majd össze néztek. 

-Namjoon... Ugye még jóban vagytok? -kérdeztem rá nézve, amit a másik előszór egy értetlen pillantásokkal díjazott, végül csak bólintott egyet.  -mehetünk? -kérdeztem a mögöttünk álló vacogó nyár fa leveleket. 

-Persze! -szólalt meg mögöttem Hoseok, ami meglepet mert hangja elég kemény és önbizalommal teli volt. nem éppen erre számítottam. A hangja sem remegett, és teljesen megkomolyodott.  Csak bólintottam egyet, majd bekopogtam, és meg sem várva a választ nyitottam be. A ház kissé üres volt. Halk zene ment a rádióból. A falak néhol penészesek voltak, és volt ahol a tapéta is lehámlott már. A bútorok olyanok voltak, mintha most szedte volna össze a turkálóból, vagy a tavaszi nagytakarítás selejt anyagaiból. 

-Zico! Itt vagy? -kérdezte Namjoon, miközben beljebb sétáltunk  Ekkor hirtelen az egyik ajtó mögül villám gyorsaságban elő ugrott valaki, és fejemnek szegezte a pisztolyt. Egy szemrebbenés nélkül  néztem az előttem álló Zicora.  Seokjin teljesen megrémült és hátra ugrott, míg Hoseok rémülten el esett. 

-Úgy tudtam jobban vagytok még... -néztem csak szemeimmel Namjoon felé, azonban nem kellet sokat várni, és Zico le engedte a fegyvert.  Namjoon lassan kifújta a levegőt, míg ezt én is megtettem, azért nem szeretnék még megdögleni, előtte megmentjük Jimint. 

-Ne haragudjatok... Mostanában üldöznek ezért nem igazán szeretem a hívatlan látogatókat! -felelte Zico miközben a fegyvert ledobta az asztalra, ami hangosat koppant. Eközben Jin felsegítette Hoseokot, aki még mindig kicsit rémült arccal nézet  a vörös hajú végig kitetovált férfira, aki most csak egy elegáns nadrágot, egy cipőt és egy zakót viselt ezzel megmutatva elégé kidolgozott felsőtestét. 

-Ki üldöz téged? -kérdezte Namjoon, miközben Zico leült a fotelbe, és intett, hogy kövessük példáját, amit Nammal meg is tettünk, és helyet foglaltunk, míg a két póni fiú csak ott állt, és mozdulni nem mert. 

-A saját bandám... -felelte, majd a két ártatlan fiúra nézet. -Hoztatok két csillám pónit is magatokkal? -kérdezte, amire a két álló fiú megrezzent. Mondjuk igaz még Hosoek sem találkozott Zicoval, nem hogy Jin. 

-Bemutatom neked a bátyámat, és AgustD exét! -mondta Namjoon, amire kapott egy rosszalló pillantást Hosoektól.  Zico persze a megnevezésre felnevetett. 

-És kiszakított kivel? Az első csávó dobot téged Agust csak mert nem szoptad le, vagy mi, -kérdezte nevetve, azonban Hosoek és én is a földet kezdtük el bámulni, mert hát... Nekem még mindig a rossza emlék, ő meg gondolom két milliószor küld el most a jó édes anyámba aki nyugodjon békében. 

-Est most ne... A segítségedre van szükségünk! -fordult felé Namjoon.

-Mond RM miben segíthetek! -mondta mosollyal az arcán, amire mindenki megkomolyodva emelte rá a tekintetét. 

-Az egyik barátunkat elrabolták U-knowék! -mondtam gyűlölettel a szemeben, mert igen, gyűlöletett éreztem jelent pillanatban irántuk... Akikkel eddig a kenyeremet kerestem meg. 

-Értem... Gondolom az volt, mikor egy fiút kellet elrabolni. Azt még hallottam mielőtt leléptem volna tőlük! -mondta, és elgondolkodott, mintha vissza akarna emlékezni, hogy még is  mik voltak a részletek.  -A város keleti részében egy futtató villába vitték... -mondta, amire Jin felkapta a fejét. -Nem az a hatalmas birtokkal megáldott sárga színű palota? -kérdezte amire Zico bólintott. 

-Honnan tudod, hogy az egy futtató villa? -kérdezte jogosan Namjoon testvérétől.

-Hát egyik barátom régen mondta, hogy ott dolgozik, és hogy az egy futtató! -mondta kínos mosollyal fejét vakarva. 

-Te is kezdesz megromlani? -kérdezte Hoseok döbbenten. 

-Rendben ennyi elég lesz! Köszönjük! -mondta Nam és felállt, amire én is megtettem ezt. 

-Ugyan semmiség! -legyintett Zico és teljesen hátra dőlt a kanapén. 

-Még viszont látjuk egymást barátom! -mondta Nam és teljesen kisétáltunk. nem is vártunk tovább azonnal megindultunk előre. 

-Jobb lenne, ha nem mindenki menne, csak néhány ketten! -mondtam, és Namra néztem, mert mi ketten bírjuk igazán az ilyen helyzeteket.

-Egyet értek ezzel! -mondta mögöttem Hoseok, majd megmarkolta a karomat, és felgyorsított, így elkezdet maga után húzni. 

-Te meg mit csinálsz? nem rád gondoltam! -mondtam meglepetten, és egyben dühösen is. 

-Ezek újra össze fognak jönni... -csíptem el még a mondatott mögöttem ami Namjoon szájából jött ki. Ettől elpirulva meredtem magam elé, de valamiért ez a mondat, hogy újra együtt leszünk... Megmelengette a szívemet, és az érintése... A bőrőm bizsereg és zavarban is vagyok kicsit... Lehet tényleg érzek még valamit... Valamit amit nem tudok megmondani miért, de én... Én szeretlek Hoseok...