Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

3.

Másnap reggel fáradtan keltem fel, és a szekrényhez sétáltam. Kivettem egy szürke pulcsit, aminek kapucniján két kutya fül volt, és alján egy kicsi farkinca, hozzá pedig a tegnapi rövid farmernadrágot. Felöltöztem, és elmentem a fürdőbe. Fogmosás és fésülködés után még egy kis sminket használtam, majd kijöttem onnan. Sminket igazából az évek során tanultam meg használni, mikor elkezdtek kijönni a pattanásaim. Nem olyan feltűnő, csak a bőr hibákat tünteti el az arcomon. A konyhába sétáltam, ahol anyu már készen volt a reggelivel. Leültem az asztalhoz, és elém is tette a reggelit. Tudni kell, hogy mivel anyám prosti ezért nagyon oda figyel a külsejére, így az enyém sem maradhat ki. Ezért eszem én is mindig diétás ételt, mivel se ő se én nem igazán sportolunk. Mondjuk igaz vele ellentétben én még annyit sem eszem, mint ő. Megettem az ételt, és meg köszönve felvettem a táskámat majd elindultam az iskolába.

-Vigyázz magadra kicsim! -kiabált utánam anyám.

-Igen! -kiabáltam vissza, és kimentem a telekről, majd az utcán elindultam, amikor a sarkon szembe találtam magam valakivel.

-Na végre! -szólalt mosolyogva, és ellökte magát az oszloptól, aminek eddig neki támaszkodott. -Nem akartam közelebb menni, nehogy baj legyen belőle!

-Yoongi? Mit csinálsz itt? -kérdezem megdöbbenve.

-Gondoltam eléd jövök, hogy ne történjen veled semmi baj! -mondta mosolyogva, amire csak bólintottam, és meg indultunk együtt az úton. Hamarosan beértünk a suliba, és akkor szembe találtuk magunkat Hoseokkal, aki telefonját nyomkodva támaszkodott neki a bejárat előtti oszlopnak. Mintha megérezte volna jelenlétünket egyből felnézet, de ekkor elkomorodott arccal vizsgálta Yoongit.

-Jó reggelt! -köszönt Yoongi mosolyogva, aminek válaszul Hoseok ellökte magát az oszloptól.

-Miért vagy mellette? -kérdezte szúrósan nézve Yoongit.

-Miért ne lehetnék? Egy ilyen tündérnek mindig kell egy védelmező! -mondta, majd hátulról átkarolva magához húzott, amitől megint fejembe szállt a vér. Hoseok csak dühösen beharapta ajkát, majd egyből utánam kapott, és magához rántott.

-Miért nem szállsz le Chimről? -kérdezi, míg olyan pózt vettünk fel, mintha most akarnánk keringőzni. Derekamon tartja lágyan a kezét, míg én vállán pihentettem egyiket, a másikat ő tartja a levegőben. Felnéztem Hoseokra, aki dühösen nézte Yoongit.

-Hagyd őt békén! -mondta, amire Yoongi nem válaszolt. Nem láttam az arcát, csak hallottam, ahogy lassú léptekkel elindul, végül megjelent látó teremben, miközben besétált az iskolába. Amint elég távol lett tőlem Hoseok elengedett, majd nagy sóhajjal nézet rám, míg én egy lépéssel bővítettem a köztünk lévő távolságot.

-Maradj távol tőle, ha jót akarsz magadnak! -mondta kemény hangon, amire csak bólintottam. Nem mertem visszakérdezni... Ezután kezem után kapott, és megfogva azt sétáltunk be a suliba. Felérve a terembe egészen a helyemig kísért, ahol Tae már ott ült, majd megérkezve Hoseok leültettet és táskámat letette a pad mellé. Végül egy szó nélkül távozott és leült a helyére.

-Jól vagy Jimin? -kérdezte a mellettem ülő, amire csak bólintottam.

-Amúgy... Nagyon cuki a ruhád! -mondta teli fogsoros mosollyal, amitől elpirultam, és kicsi összehúztam magamat.

-K...Köszi! -válaszoltam.

-Jimin! -jött a komoly megszólítás Taetól, mire felé fordultam.

-Kerüld el Yoongit! -mondta nagy komolysággal, amit még eddig nem láttam tőle. Csak aprót bólintva néztem rá, és szememet az említettre szegeztem, aki hintázva a székén ült, míg lába a padon pihent. Olyan kedves velem... Mi a baj azzal, ha barátkozom vele?

-Tűnj el! -hallom meg a cseppet sem kedves mondatot, majd az ajtó kicsapódik, és a másik fekete ruhás fiú jelenik meg mögötte Jinnel.

-Nem, nem tűnők el! -válaszolja Jin erélyesen, amire mindenki rájuk szegezi tekintetét.

-Bánom is én, csak ne legyél az utamba! -mondta dühösen Yoongi barátja, és lekapva magáról a bőrdzsekit dobja a széke háttámlájára, és ledobja magát. Jin eléggé stesszelt állapotban nézi a másikat, míg az feldobja lábát az asztalra. Közben néhány lány sugdolózását is lehet hallani, ahogyan végig mérik a rossz fiút.

-Szegény Jin... -szólal meg Tae szomorúan nézve őket.

-M..Miért? -teszem fel nehezen a kérdést.

-Mert Namjoon soha nem fogad szót neki! -szólal meg egy másik hang, amire Tae egyből feláll, és boldogan nézi az érkezettet, aki egyből leül Tae székére, míg Tae az asztalra ül vele szembe.

-Miért kellene hallgatnia rá? -kérdezek újat.

-Mert Namjoon Jin öccse! -válaszolja helyette Tae.

-De nem is hasonlítanak... -motyogom vissza vezetve a tekintetemet az említettekre.

-Azért, mert mostoha testvérek! -válaszolta Jungkook. Csak bólintottam, majd egy apró sikítást hallottam magam mellől, így visszafordultam a mellettem ülők felé. Tae eléggé zavartan ült Jungkook ölében, míg a másik semleges arckifejezéssel nézte az egyre jobban piruló fiút.

-Ne haragudj Kookie... -válaszolta, majd felállt Jungkook öléből. A másik csak sóhajtott, majd egy apró mosolyt megejtve állt fel, és egy "Semmi gond!" után vissza mente a helyére. Tae ezek után vörös arccal dobta le magát a székére.

-Annyira hülye vagyok... -feküdt rá a padra.

-Miért? -teszem fel a kérdést értetlenül.

-Mert ez a kis édes szerelmes! -jön oda hozzánk Jin, és kicsit összeborzolja Tae haját.

-Hé! -pattan fel Tae és megigazítja össze kócolt tincseit.

-Szerelmes? -nézek értetlenül.

-Igen szerelmes még pedig Jungkookba, de ez neki nem hiszem, hogy feltűnik! -válaszolja Jin boldogan.

-Nem értem... Szerelmes egy fiúba nem csak lányba lehetünk szerelmesek? -nézek értetlenül, amire mind a kettő értetlenül nézet rám.

-Van hogy a fiúk iránt is vonzódsz! -szólal meg zavartan Tae, majd szerelmére néz.

-Én is tudok fiúk iránt vonzódni? -teszem fel a kérdést.

-Hát ha meleg vagy biszex vagy akkor igen! -válaszol Jin barátságosan.

-Én ezt nem értem... -motyogtam.

-Ha meleg vagy akkor csak a fiúkhoz vonzódsz! Ha biszex akkor mind a két nem szóba jöhet! -válaszolt egy új hang, amire mindenki rá nézet. Hoseok ide sétálva húzta ki a padon előtti széket és ült le rá.

-Én például hetero vagyok, míg Tae meleg és Hoseok biszex! -mondja Jin halkabban, amire bólogattam, hogy értem.

-És én honnan tudom, hogy melyik vagyok? -kérdeztem a combjaimat nézve.

-Ez majd idővel elválik Chim! -válaszolta Hoseok, és végig simított a vállamon. Ezután egyből megszólalt a csöngő, és mindenki megindult a helyére.

-Amúgy... Ténylegjól áll ez a pulcsi! -mondta Hoseok, és egy halvány mosollyalelindult a helyére, amire én vörös fejjel megfogva a kapucnit húztam