13. +18

474 35 1
                                    

Rendben. Ez is eljött az első "komolyabb" rész. Most szeretném elmondani, és nem többször, hogy a +18-as részeket csak azok olvassák el, akik bírják az ilyet. A rész közben előfordulnak gifek képek, és őszintén szólva nincs kedvem válogatni vagy éppen cenzúrásat keresni, azért mert vannak olyanok akik akkor is elolvassák ha nem szeretik ezt. Szerencsére én ilyen emberrel még nem találkoztam az olvasóim között, viszont máshol már láttam ilyet, szóval most mondom ki, hogy nem vállalok semmilyen felelősséget azért mert te vagy éppen gyermeked úgy döntött elolvassa a +18-as részt még a figyelmeztetés ellenére is. 

 (Hosoek szemszöge)

-Ahhh... Ahhh... Hoseok... -hallom lágy csilingelő hangját alattam. Enyhén könnyes és csillogó szemekkel néz fel rám, míg kezei két oldalt pihennek teste mellet ezzel is felkínálva magát nekem. Jobb kezem combját cirógatta, míg a ballal szép lassan simítottam végig álló tagján. Ujj begyeim bizseregtek az érintéstől, míg ő tagja megrándult. Halkan nyögött fel, majd kellemetlenül mocorgott, miközben könyörgően nézetem rám, hogy ne kínozzam. Tagjából lassan csordult ki élvezete, ami végig folyva tagján csorgott le testéről. Lábait lassan húzta fel, és mellkasát is kinyomta. Hangosan szuszogott, amit megmosolyogtam, így úgy döntöttem, hogy közelebb hajolok hasához és egy puszit nyomok gyorsan emelkedő és süllyedő hasára.

-Ngh... -ejtette ki összeszorított ajkai között, amit megmosolyogtam. Jobb kezem lassan siklott fel combjáról fenekére, majd egy kicsit időzött ott.

 Bele markoltam a puha párnácskába, és végig nyaltam ajkaimon.

-Haa! -adta ki magából a kicsit ijedt hangot az én Chimem, majd gyorsan fordította el a fejét. Kezei továbbra is csak pihentek teste mellet. Nem próbált meg megállítani. Nem is kért semmit tőlem. Teljesen rám bízta magát, hogy én majd lassan és szenvedélyesen juttatom el a csúcshoz, amire annyira vágyott.

-Chim... -suttogtam nevét, amire tekintetét rám szegezte, de feje továbbra is oldalra volt döntve. Óvatosan hajoltam füléhez, és végig nyaltam füle mögött, amire teste megremegett. -Ne félj... Anyukám nincs itthon... Nyugodtan enged ki a hangodat, és ne szégyenkezz... -mondtam, majd lassan kiengedtem a maradék levegőmet egy sóhajjal, hogy húzzam kicsit az időt. -Szeretem a testedet... Téged is nagyon szeretlek... A testedet már készen állsz nekem adni... de a lelkedtől még félsz... Ad nekem azt is, így tudunk csak teljesen egye válni... -suttogtam, és bal kezemmel lassan simítottam végig hasán, majd lecsúsztattam oldalára, és hüvelykujjammal kezdtem el simogatni bőrét.

-Hosoek... -hallottam meg csilingelő hangját, és lassan felém fordította fejét, így egymás elől szívtuk el az éltető oxigént, de nem zavart, sőt kifejezetten tetszett, ahogy orrunk lágyan össze ért, és óvatos mozdulatokkal simogattam sajátommal az övét. A jóleső érzésre lehunytam szememet, és egy apró puszit nyomtam arcára.

-Igen? -suttogtam, majd fenekén lévő kezemmel megtámaszkodtam válla mellet, hogy jobban tudjam tartani magamat.

-Mi... Mi mit fogunk csinálunk? -kérdezi kicsit remegő hangon, míg apró kezei lassan emelkednek fel a puha lepedőről, és karjaival átkarolja nyakamat.

-Szeretkezni fogunk Chim. Persze ha nincs ellenedre... hogy nekem ad a szüzességedet. -suttogtam, amire aprón megrázta a fejét jelezve, hogy nincs.

-Ha elengedsz öt másodpercre, akkor hozok síkosított és elkezdelek tágítani. -suttogtam fülébe, amire csak óvatosan bólintót, és lazított a nyakamon lévő karjain, így ki tudtam venni az éjjeli szekrényből azt ami nekünk kell. Azonban amint Chim meglátta a tubust elkezdet feszengeni. Biztos tudja, hogy ez nem feltétlenül a legjobb dolgok közé tartozik. -Ne aggódj... lassan csinálom. Van időnk kicsim Chimem. -suttogtam neki, majd kinyitva a tubust nyomtam egy keveset az ujjamra. Emlékszem ezt a tubust mindig csak Yoongi használta... Most viszont végre én is használhatom. Még pedig azért, hogy felkészítsek egy angyalt arra, hogy egyé váljunk. A tubust végül újra elzártam, majd letettem az ágy mellé, amihez Chimemnek el kellet engednie, így keze vissza hullott a lepedőre, de most óvatosan bele markolt az anyagba.

Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant