Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

16.

Sírtam... Egyedül a WC-ben... Ruhám minden hol tele volt Yoongi élvezetével. Szemeim fájtak a sírástól, ahogy a lelkem a történtektől. Nem akartam most semmit, csak Hobi karjait, és szavait, hogy azt mondja együtt megoldjuk... vigyázni fog rám... Ez eddigi Yoongi akit ismertem teljesen megszűnt. Fájt... Ez fájt a legjobban. Az a kedves Yoongi akit elsőnek megismertem csak egy állarc volt... Ahogy az a Hosoek akit megismertem csak egy külsőség volt. Én pedig itt állok... kettőjük között, és csak nézem hogyan húznak maguk felé, addig amíg szét nem szakadok... Lelkileg ez most történt meg...

-Chim! -szólal meg egy ismerős hang, amire könnyes szemeimet az előttem állóra vezettem. Tae félve néz fel rám... Azonnal leguggol elém, és vállamra teszi a kezét.

-Ki csinálta ezt? -kérdezte aggódva. Nem válaszoltam, így még jobban elkezdet aggódni.

-Chim... Kérlek! Mond el! -mondta, de továbbra is csak üres tekintettel néztem rá. Nyeltem egyet, hátha eltűnik az az undorító íz a számból, de egyszerűen nem tudok megszabadulni tőle.

-Kook! -kiabálja Tae, amire kinyílik az ajtó, és az említett megjelenik Tae mögött.

-Mi történt? -néz döbbenten.

-Chim kérlek! -kérlel tovább Tae, de továbbra sem válaszolok.

-Yoongi? -szólal meg Kook végül, amire rá emelem tekintetemet, majd óvatosan bólintok egyet, és egyből könnybe lábad a szemem vissza gondolva mik történtek itt néhány perce...

-Chim... -szólít meg Tae és magához ölel nem törődve undorító ruhámmal.

-Tae... -szólalok meg nagy nehezen és közben meg is csuklik a hangom.

-Hoseok hol van? -kérdezi Jungkook, amire csak megrázom a fejemet.

-Miért tette ezt veled Yoongi? -kérdezi Tae, amire csak újonnan megrázom fejemet, hogy tudassam vele... nem tudom...

-Fáj valamid? -jön a következő kérdés, és megrázom a a fejemet. Csak a lelkem, azzal meg nem tudnak mit kezdeni.

-Felhívom Hoseokot! -szólal meg Jeongguk, és már vette is elő a telefonját.

-Kérlek ne... beteg -suttogtam kétségbe esve. Jeongguk ezután ránézet a telefonjára, majd eltette, és leguggolt Tae mellé.

-Mivel még van rajtad ruha, ezért nem hiszem, hogy megerőszakolt... -mondta, majd oda jött, és könnyű szerrel felkapott.

-TaeTae! Hozd a holmijait! -mondta, amire kétségbe esve néztem Taera, aki csak mosolygott, majd összeszedte a cuccaimat. Jeongguk elvitt engem az öltözőbe, és leültetett egy padra, majd oda ment a szekrényekhez, és kivette a cuccát.

-Tessék! -nyújtotta át nekem a ruháit.

-Miért? -néztem rá értetlenül.

-Hosoek felhívott! Mondta, hogy beteg... És megkért, hogy vigyázzak rád! -mondta, amire döbbenten néztem.

-Mikor? -tettem fel a kérdést, amire Jeongguk megnézte a telefonját.

-Úgy... 1 órája! -válaszolta, majd el is tette azt. -Na! Öltözz fel! -mondta, én pedig bólintva egyet kezdtem el levenni ruháimat, majd felvettem Jeonggukét, ami hát... Borzasztóan nagy volt, akár csak Hobi ruhái. Tae amint meglátott elmosolyodott, és letéve cuccaimat oda jött, majd barátilag ölelt át.

-Vigyázunk rád Chim! -mondta, és hátamat kezdte simogatni. Jól esett, így álltunk egy ideig, majd elválva felkaptam a cuccaimat, és megindultunk fel. A koszos ruháimat eltettük Jeongguk hátizsákjába, és majd haza viszi kimosni, amit meg is köszöntem neki. Beértünk, és Jin mintha már tudta volna úgy jött oda, majd egyből át is ölelt. Leültem a helyemre, és mindenki körbe vett engem, és szúrós tekintettel néztek az osztály terem másik végében ülő Yoongira.

-Mi az babusgatni kell a kis fiút? -lép oda hozzánk Namjoon, én pedig összehúzom magamat.

-Nam! Ebből maradj ki! -szólt rá Jin, de a másik akkor sem akart tágítani.

-Ugyan, csak leszopott valakit... Ez nem olyan tragédia. -mondta gúnyosan.

-Neked talán nem, de neki igen is az! -mondta Tae, és magához húzott. Zavartan lehajtottam a fejemet, míg Namjoon nevetett egyet, majd elsétált.

-Egyszer kicsinálom! -sziszegte Tae dühösen.

-Egy kézzel is maga alá gyűrne TaeTae! -szólalt meg Jeongguk.

-Kinek az oldalán állsz? -vonja kérdőre Tae Jeonggukot.

-Annak az oldalán, hogy ne mondj butaságokat! -mondta, majd vállára tette a kezét, amire Tae egyből elvörösödött. -Minden esetre órák után felhívom Hoseokot, hogy elmondjam mi történt! -folytatta, amire óvatosan bólintottam.

-Ne aggódj vigyázunk rád amíg Hosoek beteg! -tette vállamra a kezét Jin, én pedig elmosolyodtam. Nem sok kellet és a nap gyorsan elszáguldott. A fiúk egy percre sem hagytak magamra, de így legalább mindig volt társaságom. Együtt is mentünk haza, így anyukám kis híján szív-infarktus kapott, de miután elmondtam, hogy ők a barátaim akik egész nap vigyáztak rám, akkor kicsit megnyugodott. Persze a Yoongis esettet nem említettem neki.

-Szóval mi volt tegnap előtt? -tette fel a kérdés mosolyogva anyukám.

-Nos... Hobi... Nagyon kedves volt velem. Sokat beszélhettünk! -mondtam mosolyogva.

-Ennek örülök! -mondta, míg vacsorát készítette.

-Ohh tényleg! Ma voltam a turkálóban! Hoztam neked ruhát! -mondta, amire felcsillant a szemem.

-Tényleg? -kérdeztem, amire anyu bólintott.

-Ott vannak az ágyadon! -mondta, és azonnal felpattantam, majd megindultak a szobámba. Mikor beléptem rengeteg ruha hevert az ágyamon, szóval azonnal elkezdtem kutakodni, hogy mit is kaptam. Anyu egy évben csak egyszer megy el a megtakarított pénzel vásárolni ruhákat. Kutakodtam a kicsit lányos, ruhák között, mikor ráleltem valamire. Kiemeltem, és csodálkozva néztem.

-Ez egy márkás cipő? -néztem értetlenül. A cipő egy fekete volt. Ilyet láttam Hobin, ahogy a legtöbb fiún és lányon.

-Tetszik az ajándékom? -szólal meg anyukám az ajtóban állva.

-Ez milyen cipő? -teszem fel a kérdést.

-Vanz! -válaszolta egyszerűen, amire hátra kaptam a fejemet.

-De miért? Az nagyon drága! -mondtam rémülten.

-Azért kapod, hogy ne tűnj ki nagyon a többi gyerek mellett, különben is a mostani már nagyon szét jött. Na és nem akartam megkérdezni, de nem ebben a ruhában mentél el reggel. -mutatott rám.

-Ja igen... Nos lelocsoltak vizel, de véletlen volt. -hazudtam mert nem mertem az igazat mondani, féltem hogy félteni fog.

-Értem, akkor ad ide és kiteszem száradni! -mondta, amire csak megráztam a fejemet.

-Jeongguknál maradt... -mondtam zavartan.

-Értem, akkor ez az ő ruhája. -mondta és el mosolyodott. -Véletlenül nincs valamilyen szorosabb kapcsolatod azzal a fiúval? -kérdezte sokat sejtően nézve.

-Nem nincs! Ő csak barát. Különben is Tae szerelmes belé. Én mást... -kezdtem, de azonnal elnémultam.

-Ohh, és ki lenne az? -kérdezte és leült mellém.

-Hobi... -feleltem zavartan, és féltem mit fog szólni. -De anyu miből gondolod, hogy én a fiúkat szeretem? -kérdezem, amire elkezdet kuncogni.

-Kis fiam mindig is tudtam, hogy meleg vagy! -mondta, és magához ölelt.

-De honnan? -tettem fel a kérdést.

-Annyira úgy viselkedsz, és mellette pedig kisebb korodban mikor megláttam egy fiút azt mondtad, hogy "Anyu bepisiltem hátul! " -nevette el magát. Én pedig zavaromban azt sem tudtam, hogy hova nézzek. -A lényeg hogy legyen valaki aki igazán szeret! És ez a Hobi... -kérdezte vállamra téve kezét.

-Ő nagyon kedves és ő is szeret! -mondtam boldogan, amire anyukám nagyon boldog lett.

-Rendben akkor ezt ünnepeljük meg egy vacsorával! -mondta, majd felállt és elindult ki, én pedig utána