Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

12.

Hosoek behúzott a szobájába, és bezárta az ajtót. leültetett az ágyra, majd zavartan kezdte el elhúzni a függönyöket. Néma csöndben ültem a szobában, és ő sem mondott semmit.

-Elmegyek fürdeni! -mondta azzal kiment, míg én megnézhettem jobban a szobáját.

Nem csodálom, hogy olyan boltban vásárolt... Nagyon sok pénz lehetett ezt megcsinálni... Ehhez képest az én szobám... fele ekkora... Körbe néztem, és megláttam pár képet, ami a fiúkkal készült. Mindenki mosolygott. Ezt jó látni. Tovább mentem, mikor a szemem megakadt egy képen, amin Hosoek volt Yoongival. Nagyon boldognak tűntek... Hosoeknak itt narancssárga haja volt, míg Yoonginak fekete. Olyan mások így, még olyan, mintha itt lennének igazán boldogok...

-Mit csinálsz? -szólal mögöttem egy ismerős hang, és hátra kapom a fejemet.

-Csak ez... -mutattam a képre, amire mellém lépet, majd arca egy grimaszba fordult, végül lefektette a képet.

-Ne foglalkozz ezzel! -mondta és mosolyra húzva ajkát fogta meg két kezem, és elkezdet behúzni az ágyba. Lefeküdt az ágyra engem pedig magára fektetett, amitől arcom elvörösödött. Gyorsan felemelkedtem róla, és pírral az arcomon néztem rá. Ugyanis pizsamájának nem volt felső része, csak egy alsóból állt.

-Nem fázol? -teszem fel a kérdést aggódóan.

-Melletted soha! -mondta elmosolyodva, amitől nekem is mosoly kúszott arcomra, de egyből le hervadt, amint megfordult, és hátát mutatta nekem. Csak az éjjeli szekrényen lévő telefonjáért nyúlt, de szemem egyből megakadt a hátán és leginkább derekán lévő sebhelyektől.

-Hoseok... -motyogtam, miközben ő mosolyogva visszafordult felém, majd amint meglátta az arcomat egyből lehervad az ő arcáról is a mosoly.

-Mi...? -kezdtem volna, de csak oldalra fordult.

-Ne törődj vele! -mondta kedvetlenül, viszont megint szemem elé tárult, ezért óvatosan megérintettem az egyik derekán lévő sebhelyet, és végig simítottam vonalán.

-Megerőszakoltak? -tettem fel óvatosan a kérdést, amire erősen bele markolt a párnába, és nagy levegőt vett, hogy próbálja leplezni érzelmeit.

-Miből gondolod? - teszi fel halkan a kérdést.

-Anyukám prosti... Persze, hogy tudom milyenek az ilyen sebhelyek... -mondtam, amire szemeit görcsösen csukta be, és párnába temette az arcát. -Hoseok... akarsz róla beszélni? -tettem fel a kérdést, de ő csak megrázta a fejét. -Hoseok... Attól nem lesz jobb, hogy magadba fojtod... -mondom, majd megfogom vállainál és közelebb hajolok, míg ő tovább ellenkezik. -Hoseok... Hosoek... -mondogatom, és közben hüvelykujjammal simogatom vállainál a bőrt nyugtatás képen. -Hobi... -szólaltam meg lágy hangon, amire óvatosan felnézet.

-Hogy szólítottál? -tette fel a kérdést, amire csak mosolyogni tudtam.

-Úgy hogy Hobi! -mondtam, majd eltávolodtam tőle, és felültem az ágyon. Erre halványan el mosolyodott, de rögtön lehervadt a mosolya.

-Kérlek mond el... -simogattam meg vállát, amire hanyatt feküdt és sóhajtott egyet.

-Azért mondtam neked, hogy Yoongi veszélyes! -kezdte amire el kerekedtek a szemeim.

-Mi? Ezt... Yoongi tette veled? -néztem rá döbbenten.

-Igen... -felelte elfojtott hangon.

-Mi... Mi történt? -kérdeztem remegő hangon.

-Ez egy hosszú story! -fordult oldalára, de én mögé feküdtem és óvatosan átöleltem.

-Van időm. -felettem majd nagyot sóhajtott.

-Már lassan egy éve.... Yoongi és én együtt voltunk. -kezdet bele a mesélésbe, én pedig figyelmesen és csöndben hallgattam. -Nagyon szerettem őt... Mindent megbeszéltük nem volt semmi probléma... Nagyon sokszor feküdtünk le... Tényleg... Jin szerint elválaszthatatlanok voltunk... Aztán kimaradt egy hét... Elmentem egy sport táborba, és szinte nem is beszéltem Yoongival... Yoongival már a tábor előtt voltak nézet eltéréseim. Mikor visszajöttem úgy tűnt nincs semmi baj... Ugyan olyan volt. Le akartunk megint feküdni, de ő... -mondta és összehúzta magát, majd elkezdtek folyni a könnyei. -Ő kegyetlenül csinálta... Nagyon fájt... Hiába kiabáltam... Hiába ordítottam, hogy hagyja abba. Csak folytatta saját kielégülését hajszolva... -mondta és már folytak a könnyei, amit óvatosan letöröltem. Gondolom nem nagyon beszélt erről senkinek...

-És utána mi történt? -tettem fel a kérdést.

-Felhívta a fiúkat hogy jöjjenek és kotorjanak össze... Jint akkor láttam a legdühösebbnek... Neki ment Yoonginak és véletlenül megvágta... Majd amilyen gyorsan csak lehetett elment velem a legközelebbi kórházba... -mondta ki elhaló hangon.

-Annyira sajnálom... -mondtam, de ő szomorú mosollyal felém fordult, és megérintette az arcomat.

-Ne sajnálj semmit! -mondtam, majd arcomra simította kezét, és óvatosan végig le a nyakamra, majd a vállamra. Így voltunk pár másodpercig elvesztünk egymás szemeiben, és nem is törődtünk azzal, hogy körülöttünk az idő kattogott.

-Gyerekek! Lámpa oltás! -kiabálta Hobi anyukája, amire mind a ketten kizökkentünk. Hobi elvette a kezét a vállamról, én pedig lefeküdtem mellé.

-Lekapcsolom a villanyt! -mondta, majd felállt, és két lépést megtéve lekapcsolta a lámpát, majd vissza bújt mellém az ágyba.

-Chim... Lenne egy kérdésem... -szólalt meg Hobi halkan, amire elmosolyodva néztem rá.

-Igen? -szólaltam meg, és vártam válaszát.

-Te tényleg lefeküdtél Yoongival? -tette fel a kérdést, amire meglepődtem.

-Tessék? -néztem döbbenten, amire ő egyből el szégyellte magát.

-Semmi... Csak... Yoongi ezt mondta nekem... -mondta, amire döbbenten néztem továbbra is. Yoongi ezt mondta volna neki? De miért?

-Ne aggódj! -mondtam mosolyogva és vállára tettem a kezemet. -Nem feküdtem le senkivel! -mondtam biztatóan, de utólag kiderült, hogy most árultam el neki azt, hogy szűz vagyok... Ezután óvatosan húzott magához, én pedig hagytam neki.

-Csak hogy meg ne fázz. -suttogta, és nyakig húzta a takarót. Ami azt illeti egyáltalán nem fáztam.. Inkább melegem volt. Meleg volt és biztonságos. Jó volt itt lenni. Tudtam, hogy megbízhatok benne. Benne igen! Tudom, hogy nem hazudna nekem. Túl őszinte hozzám! Óvatosan bele bújtam a párnába, majd le hunytak a szememet.

-Chim? -tette fel a kérdés halkan Hobi.

-Hm...? -morogtam párnába.

-Te szeretsz valakit? -tette fel a kérdést, de már nem jutott el a tudatómig, ugyan is félálomban voltam.

-Mert én szerelmes vagyok! Szeretlek! -mondta, és utána kép szakadás. Elaludtam...