Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

60. +18

(Jimin szemszöge)

Hiába volt már éjfél, mi akkor is elemünkben voltunk úgy faltuk egymás ajkait, miközben öl táncoltam neki. Valahogy elég jól ment nekem. Öcsém felmorrant, és levezetve kezeit derekamról mart bele fenekembe. Aprót nyögtem az érzésre, és csillogó szemekkel néztem rá.

-Csak kihoztalak, és egyből rám veted magad! Az a hely téged is megrontott nem csak másokat! -suttogta lihegve, míg ingét kezdtem el kigombolni. -Baba...  -szólalt meg halkan és fejemnek döntötte homlokát, míg kezeimre kapta sajátját. -Kibérelünk egy szobát, és ott kényelmesebb! -suttogta fülembe. 

-Tetszik, hogy így hívsz... -felettem ugyan úgy halkan. Kezeit derekamra tette és egy apró puszit nyomot ajkaimra, majd ezt ugyan úgy viszonoztam. 

-Bemegyek baba! Kérek öt percet! -felelte míg hátra hajtottam fejemet, eközben ő lassan végig simított ajkaival nyakamon. 

-Nem bírok ki annyi időt! -feleltem plafon felé nézve lehunyt szemekkel élvezve amit tesz velem. 

-Na baba! -mordult rám majd fenekemre csapot, amire újonnan felnyögtem. Apró puszikkal kezdte  beteríteni nyakamat, amitől az az öt perc elkezdet még hosszabb lenni. 

-Nem! Maradj itt! -suttogtam vissza egyenesedve ás a háttámláját hátra hajtva  nehezedtem vállaira, míg folytattam az öltáncot. Lassan lehajoltam hozzá egy újabb szenvedélyes csókért. -Maradj! -suttogtam fülébe, míg ő lehunyt szemekkel élvezte amit teszek. De gyorsan erőt vette magán és fordított helyzetünkön. 

-Nemhhh baba! Most itt maradszhh! -felelte nehézkesen, míg felkarjaimat nyomta le. -Ott fent az ágyban jobb lesz neked is és nekem is! -mondta azzal gyorsan kiszállt és becsukta az ajtót, majd elsietett. Lassan felültem és vártam, hogy visszaérjen.  Szerencsére nem kellet sok idő gyors léptekben sétált ide felé, míg én mosolyogva néztem. Gyorsan kinyitva az ajtót léptem ki a járműből, majd néztem ahogy a hátsó ülésről kiveszi a hatalmas táskát, majd oda sétálva hozzám derekamra fog, és magához húz egy csókra. -Menjünk minél előbb elakarom kezdeni! -morogja fülembe, amire elmosolyodom, majd hagyom hogy húzzon maga után engem. Belépve az épületbe egyből a lépcsőn kezdünk el felmenni. Alig bírtunk magunkkal. Ő ment elől még is egy másodpercig sem kellet húzni mentem magamtól. Felérve a folyosóra falhoz nyomtam és egy szenvedélyes csókba hívtam. -Figyel baba! Még nem vagyunk ott! -morogta nekem halkan, majd tovább indult de látszott nadrágján, hogy már ő is nagyon akarja.  Majdnem futó lépésben tettük meg a távot az ajtóig. Elé állva idegesen helyezte a kulcsot a zárba majd amint kattant a zár kinyitottam és magam után húztam, majd azonnal  becsuktuk az ajtót és csókoltam őt ahogy tudtam. Eldobta a táskát, és egyből lábam alá nyúlva emelte fel, majd indult meg velem az ágy felé amin végig döntött. Gyorsan elvált, majd lekapta a pólóját és vissza hajolt. 

-Remélem tudod, hogy egy kurva vagy! -suttogta kettőnk közé, majd azonnal ajkaimra tapadt ismét. 

-Tudomhhh! -feleltem két csók között, míg kezeimmel  testét fedeztem fel ahol értem. A ruhák hamar lekerültek rólunk, míg a feszültség egyre csak fokozódott. Lábamat szétettem neki, míg ő nyálával próbálta meg pótolni a síkosított. Minden egyes mozdulata bennem egyre jobb volt. Míg nem eljutottunk arra a szintre, mikor már csak egy dolgok vártunk még pedig a teljes együtt létett. Tagját kellően síkossá tette, majd  lábaim alá nyúlva húzott közelebb. Bejáratomhoz illesztette tagját végül lassan elkezdet belém hatolni. Testem megfeszült, míg markoltam a takarót alattunk. Lábaim nyakába kerültek mikor tövig merült bennem.  

-Ez fantasztikus! -lihegett halkan kettőnk közé. -Légy halk! Ki tudja kik vannak még itt! -suttogta amire csak bólogattam. -A nyögéseid csak engem illetnek! -mondta még utána, majd elkezdet mozogni. Halkan nyögtem alatta. Lehunyt szemekkel és akkor éppen nem gondoltam másra csak kettőnkre. Egyetlen tette teljesen átkódolta a szívemet. Már csak ő van benne. A hős megmentő aki kihozott a pokolból. És akiben bízok, hogy nem hagy el azután sem, hogy megkapott magának.  Szemeimet lassan nyitottam ki, és rá néztem, ahogy ő is rám. Zavarba ejtő pillanat volt, így nem csoda, hogy arcom piros lett. Lassan közelebb hajolt és  elkezdet gyorsítani.  Csókot kaptam tőle, majd egészen beteljesülésig dugott engem. Végén némán mentem el, míg ő egy morgással élvezet belém.

Lihegve néztünk egymásra, míg ő nehézkesen támasztotta meg magát nehogy rám essen. Mellém dőlt és magához húzott. 

-Menjünk fürdeni! -morogta fülembe, amire rá bólintva indultam meg lassan  vele együtt a fürdőféle. Megengedte a meleg vizet, majd beült és magához húzva ültetett maga elé. 

-És most mi lesz? -kérdeztem halkan hátra dőlve mikor már félig megtelt a kád. 

-Mire gonosz? -kérdezte vissza, majd óvatosan elkezdte simogatni oldalamat. 

-Én vissza megyek anyámhoz, és a többiekhez... -kezdem neki, de közbe vág. 

-Szeretném, hogy velem gyere! -mondta halkan, amire hátra néztem. 

-Hova akarsz menni? -kérdeztem érdeklődve. És figyeltem minden egyes arc rezzenését. 

-Világot látni! majd letelepedni egy helyen! -mondta, amire csak értetlenül néztem. 

-Ahhoz pénz kell! Honnan szerzünk pénzt? -kérdeztem, amire csak elmosolyodott. 

-Mielőtt elmentünk volna apám összes pénzét lenyúltam, így annyi pénzünk van, hogy egész életünkre elég! -mondta mosolyogva, amire én csak csodálkozva néztem rá. 

-Szóval... velem jössz? -kérdezte mosolyogva és bele túrt hajamba. 

-Igen... igen veled megyek! -mondtam rá nézve gondolkodás nélkül.  -De... Előtte szeretnék találkozni velük! meg anyámmal! -mondtam rá pillantva. 

-Nem a legjobb ötlet! A pénz ami nálunk van illegális ha kitudódik akkor ők is veszélybe kerülnek! -nézet rám komolyan. 

-De szeretnék! -mondtam  rá nézve kérlelő tekintettel. 

-Rendben, de akkor írj nekik egy levelet, és holnap bedobjuk hozzájuk! De anyáddal ha lehet ne beszélj! Neki nem fog tetszeni az ötlet! -mondta komolyan, amire elszomorodtam de rá bólintottam. 

-Kaphat egy keveset a pénzből, csak hogy feltudja újítani kicsit a lakást?  -mondtam, amire Jihyun csak bólogatót, és átölelve nyakamba csókolt. 

-Persze egy keveset igen! 

Csend telepedet közénk, majd mikor végeztünk megtörülköztem és leültem megírni a leveleket, hogy utoljára tudja velük még találkozni. 

Sziasztok! Utolsó előtti rész ez! Az kell hogy mondjam de már itt a végén bekönnyeztem. XDDD (Nagyon síros fajta vagyok XDD) Szóval hamarosan búcsút intünk ettől a könyvtől, illetve információk lesznek az új könyvvel kapcsolatban. :D