Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

9.

(Hoseok szemszöge)

Már lassan egy hónap telt el, mióta megvettem azt a pólót Chimnek, viszont egyszer sem láttam rajta azóta... Ez nagyon kezd aggasztani... Főleg, mert mostanában úgy látszik egyáltalán nem akar beszélni velem. És ami csak még jobban zavar, hogy Yoongival egyre többet... Nem lehet a közelében... Yoongi veszélyes... Mindenkinél veszélyesebb!

-Mi az Hoseok? -szólal meg egy gúnyos hang, amire felkapom a fejemet. Yoongi áll előttem, és gonoszan mosolyog.

-Mit akarsz Yoongi? -szólalok meg dühös arckifejezéssel nézve rám.

-Ohh, én semmit, csak gondoltam megkérdezem! -mondta továbbra is azzal az idegesítő mosolyával. Szerencsére nem látta senki ezt a szituációt, ugyanis még senki nincs itt, csak ketten vagyunk a terembe, amit azt jelenti, hogy ha kell simán szétverhetjük egymást itt.

-Maradj távol Jimintől! -szökőt ki számon az, amit épp gondoltam, amire csak még jobban elmosolyodott, majd neki támaszkodott a padomnak két kezével.

-És ha nem? Mi lesz Hobi? -kérdezi mosolyogva, és halkan, pont úgy ahogy annak idején.

-Chim jobbat érdemel nálad! -mondtam, amire felnevetett.

-És szerinted ki lenne jobb nálam? Talán TE? -mondta gúnyosan és megnyomta a "Te"-nél.

-IGEN ÉN! -vágtam rá dühösen, majd felálltam olyan nagy lendülettel, hogy a szék is eldőlt a hátam mögött. Yoongi arca elkomorodott, majd közelebb hajolt hozzám.

-Azt kéltem. -suttogta elém méreggel a szavakat.

-Ugyan mit tettél, amitől pont téged választana? Pont téged, te agresszív, szadista, perverz állat! -mondtam dühtől, míg ő csak mosolyra húzta a száját, és fülem mellé hajolt.

-Nem a te ágyadban nyögdécselt a kicsi Jimin! Ahogy nem te fürdeted őt meg, míg szép lassan végig simogattad minden testrészét! -suttogta lassan és élvezettől telien fülem mellet, amitől csak felment bennem a pumpa. -Szinte még most is hallom! Ah... Ah... Yoongi! Élvez belém! -vékonyította el hangját, hogy Chimet utánozza, majd a végén fel kuncogót, amitől fellöktem a padot, majd semmi mással nem törődve húztam be egy nagyot Yoonginak, aki az ütéstől hátra esett, majd elterült a földön. Azonnal felkapta a fejét, és a fájó pontra tett kezét, míg én méreggel álltam előtte. Ekkor nyílt az ajtó, és mind a ketten oda kaptuk a tekintetünket. Amint megláttam a rózsaszín hajkoronát egyből elszállt a méreg a testemből, és helyette megdöbbent arcot vettem fel, ahogy Chim előttünk áll az ajtóban, és döbbenten néz kettőnkre, majd észre veszi, hogy Yoongi az arcát fogja.

-Jimin! Fuss! -kiabálja Yoongi, mire az illető össze rezzen, majd ledobva táskáját fut ki a folyosóra. Yoongi csak felnevet, mire azonnal utána eredek, de előtte dühösen nézek le Yoongira.

-Chim! -kiabálom utána, de ő csak fut tovább. Szerencsére sokkal gyorsabb vagyok nála, ezért még a WC előtt eltudom kapni a csuklóját.

-NEE! ERESZ! -kiabálja kétségbe esetten, amire egyből magamhoz rántom, és befogva a száját húzom be a WC-be, ugyanis hamarosan bejön a sok ember, és nem lesz szép ha ezt látják. Amint beléptünk a WC-be egyből behúztam az egyik fülkébe, még annak ellenére is, hogy kapálózott a karjaimban. Gyorsan zártam be a fülke ajtaját, majd a WC-re leülve ültettem az ölembe Chimet. Továbbra is szorosan tartottam, míg ő próbált kiabálni, és kapálózott kezemben.

-Chim... Chim... Kérlek nyugodj le... -kérleltem, de ő továbbra is csak kapálózott, és megéreztem, ahogy könnyei megindulnak a félelemtől.

-Chim... Nyugalom... Nem bántalak... -próbáltam tovább nyugtatni, de semmi... Amennyire csak tudott ellen állt nekem. Meg sem hallotta, amit mondtam neki, csak sikoltott, ahogy kezem engedte, ami a szája elött volt. Rémes volt így látni... Átkozott Yoongi! Miért? Miért tette ezt? És amit mondott... Chim... Te lefeküdtél Yoongival... Miért? Miért tetted? Akkor... Azért nem láttam rajta azt a pólót soha... Biztos nem akarta hordani Yoongi előtt... És ekkor nyilallt belém a felismerés... Amit egyszer Tae mondott...

"-Tae! Nem tudod hol van Chim? -tettem fel a kérdést.
-Nem... Nem igazán... Miért keresed? -szólalt meg mosolyogva.
-Tudod... Megakartam volna kérdezni, hogy az a póló, nos... Mikor láthatom rajta... -válaszoltam zavartan.
-Jaj ne aggódj! Amint kijön belőle a vér... Hupsz... -kapta szája elé a kezét, majd lesütötte tekintetét, amíg én furcsán néztem rá."

Megerőszakolta volna... Őt is? Lenéztem döbbenten Chimre, akinek már patakokban folyt a könny az arcáról. Szóval akkor ő ilyen... Miért nem mondta el nekem? Talán félt attól, hogy neki esnék Yoonginak... Amit most megtettem... Lassan lehajtottam fejemet, és fájdalmasan csuktam be a szememet. Remélem boldog vagy Chim... vele... Lassan elengedtem a kezeimmel, amire ő hangosan felsírt, majd mint akit meg akarnak ölni nyitotta ki az ajtót, és kicsapta, majd amilyen gyorsan csak tudott kirohant a mosdóból sírva... Kezeimet leeresztettem testem mellé, és lejjebb csúsztam az ülésben... Lehajtva fejemet kezdet el rázkódni vállamat, majd arcom grimaszba fordult, és megjelentek az első könnycseppek, amik végig csordogálva arcomon nedvesítették be ruhámat, ahogy egyre több cseppecske rá hullott. Ezt mind érte... Azért aki képes volt egy mosolyával... egy pillantásával, és egy... érintésével megbabonázni... Mind miatta... Park Jimin... Én... Végtelenül szerelmes vagyok beléd...

-Van itt valaki? -szólal meg egy ismerős hang, míg halkan sírok szerelmem után. Léptek zajára figyelek fel, majd arra, hogy valaki meg iramodik miután kiejti nevemet.

-J-hope? Mi az? Mi történt? -mondja az illető, és lassan felemelem a fejemet, majd lassan kinyitom szememet. Minden homályos, de még így is ki tudom venni Jin alakját.

-Mi történt? Chim megrémülve és sírva futott végig a folyóson egyenesen az osztályterembe. -mondta, amitől csak még jobban megindultak a könnyeim.

-Mit csináltál J-hope? -rázta meg a vállamat, én pedig kezemet arcom elé téve csúsztam le a toalett elé.

-Elrontottam... Mindent elrontottam... -tört ki belőlem a hangos zokogás.

-Mit? Mit rontottál el? -kérdezi már aggódó tekintettel.

-Chim azt hiszi veszélyes vagyok... És szerintem le is feküdt Yoongival... -mondom kétségbe esetten, amire Jin szemei elkerekednek.

-Hogyan? Honnan tudod biztosan? -kérdezte.

-Yoongi mondta... és ott van a póló amit nem hordott soha sem előttem... -mondtam kétségbe esetten, amire Jin egyből átölelt nyugtatás keppen. Hamarosan Jungkook és Tae is megjött. Tae Jungkook mögött állt, és félve nézet rám. Biztos Jimin már elmondta neki... Azt hiszi, hogy rátámadtam Chimre és Yoongira. Ami egy részben igaz, de Chimet sosem bántanám... Soha semmiképpen... Az én kis Chimemet... Ott zokogtam még egészen becsöngőig, utána is a többiek állítottak fel engem, majd együtt megindultunk az osztályterembe, miután megmostam az arcomat, de vörös szemeim így is megmaradtak. Beléptünk a terembe, amire a tanár egyből felénk fordult.

-Maguk hol érzik magukat uráim? -kérdezte csípőjére téve a kezét a tanárnő, amire nekem egyből végig siklott a tekintetem az osztályon. Egyből észre vettem Yoongi mellet a kis Chimet, aki éppen vizes zsebkendővel borogatta Yoongi fejét... Nekem... a szívemet kéne borogatni... Chim valaha... Leápolod szívem csókjaiddal?