Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

36. +18

Már egy napja visszaértünk a kirándulásból. Éppen úton vagyok Hoseokhoz. Viszek neki ebédet, amit anyuval csináltunk, és teát. Ma nincs itthon az anyukája, ezért megyek én, hogy vigyázzak rá, mert szerencsétlen még mindig nem kell ki az ágyból. Kulcsot már kaptam, mivel Hobi anyukája volt nálunk. Hamarosan oda értem a házhoz, és bementem. Kabátomat levettem, és mosolyogva mentem Hobi szobájához, majd benyitottam. És egyszerűen nem hittem el azt amit láttam. Lassan dél és ez a fiú meg mindig alszik, mint egy gyerek. Takarót le rúgva magáról pólója fel csúszva nyitott szájjal aludt. Elkuncogtam magam, majd oda sétálva betakartam. Azonban ő egyből lerúgta magáról a takarót.

-Pff... Hálátlan! -mondtam, majd elmosolyodtam és egy puszit nyomtam arcára, majd még egyet és még egyet egészen addig, amíg nem éreztem meg kezét arcomon.

-Mindent át éltem már, leöntöttek már vízzel is, kidobtak már az ágyból, de még soha sem ébresztette csókokkal. -mondta mosolyogva azon a reggeli rekedtes hangján.

-Hát akkor ma! -feleltem és rá pusziltam nyakára.

-Örülök hogy itt vagy! -mondja, majd közelebb húzott egy csókra. Viszonoztam csókját. Lassan elhajoltam tőle, és le is másztam, majd felhúztam a redőnyt, amire elkezdett könyörögni.

-Ne már Chimie... -nyafizót, amire rá ütöttem hasára.

-Mindjárt ebéd! Hoztam neked ételt, szóval megcsinálom, majd meg eszed! -mondtam mosolyogva, amire óvatosan felült az ágyban. Kimentem, és meg melegítettem a rántott húst a krumplipürével, és a párolt zöldséggel, majd vissza vittem neki egy tálcán.

-Tessék! -tettem le ölébe mosolyogva, amire rám nézet boci szemekkel.

-Megetetsz? -kérdezi, amire nekem akaratlanul is Yoongi és a reggelim jutott az eszembe.

-P.. Persze... -mondtam, majd megfogtam a kést és a villát, majd fel vágtam a húst, végül az egyiket a villára szúrva nyújtottam neki.

-Jó étvágyat! -mondtam, míg bekapta az első falatot. Ő csak bólogatva rágta az ételt, míg le nem nyelte, amint ezt meg tette száját újra kinyitotta, hogy megkapja az újabb falatot. Ezt addig csinálta, míg teljesen el nem fogyott az étel. Utána persze vissza feküdt az ágyba.

-Nem lehetsz ennyire rosszul! -tettem csípőmre a kezemet.

-Igazad van, jobban lesz, ha ide jössz mellém! -mondta, majd megfogta a takarót, és felemelve paskolta meg a maga mellett lévő helyez.

-Először elmosogatok! -mondtam, majd adtam neki egy csókot és kimentem. A tányért elmosogattam, majd kitettem és hagytam száradni.

-Amúgy van sütim! -mondtam és élő vettem a kis dobozokat, majd kinyitva anyu finom meggyes sütijét tartottam fel neki.

-Jöhet! -mondta mosolyogva, és száját ki nyitotta. Letörtem egy darabot, és betettem a szájába.

-Ezhh nahhgyonhh jóhh! -mondta téli szájjal, amire elkuncogtam magam, majd én is bekaptam egyet. Befeküdtem mellé, és a sütis dobozt letettem az éjjeliszekrényre. Hobi meg bekapcsolta a TV, és hozzá bújva kezdtük el nézni.

-Hallottam, hogy a csapatot ki békítetted Yoongival. -kezdet bele, amire még jobban hozzá bújtam.

-Ez zavar téged? -kérdezem mellkasába bújva.

-Igazából igen... Nagyon zavar, mivel félek, hogy megint megpróbál elvenni tőlem... -mondta szomorúan és meg simogatta az arcomat.

-Ne aggódj! -válaszolom és meg simogatom arcát, de hamar eszembe jutnak a kiránduláson szerzet emlékek.

-Rendben... Hiszek neked! -mondta, majd kaptam egy puszit hajamba.

-Kaphatók még egyet? -kérdezem halkan, mire kaptam még egy puszit, így ringatott, és TV néztünk elég sok ideig, de látszott hogy Hobi nagyon feszeng.

-Valami baj van? -kérdezem értetlenül, míg ő rám kapja tekintet.

-Semmi csak... Tudod a reggeli... -motyogja zavartan, amit először nem értek, majd óvatosan le tekintek és lehet látni a dudort a takarón. Elkezdtem kuncogni.

-Ne nevess... Nem vicces... -mondta, amire adtam neki egy puszit ajkára.

-Majd leápolgatom! -mondtam, majd elbújtam a takaró alatt. Lemásztam egészen tagjához, és lehúzva pizsama nadrágját csapot fel félig merev tagja. Megnyaltam ajkamat a látványra.

-Mi... Mit csinálsz Chimie? -kérdezi, mire megnyaltam tagját.

-Chimie... -sóhajtott, ami nagyon tetszett nekem. Egyből bekaptam tagját, és elkezdtem mozgatni fejemet farkán. Lassan és mélyen szoptam, hogy kicsit szenvedjen, amit hallottam is, ugyan is türelmetlenül nyöszörgött, míg néha fel fel lökte csípőjét. Ezt megelégelve nehezedtem rá, hogy ne tudja fellökni csípőjét.

-Chimie... -mondta újra nevemet, míg elkezdtem gyorsabban szopni. Tagja már teljesen állt, és előváladéka is kicsit kifolyt amit készségesen nyaltam le. Sós volt, még is bírtam, bár lehet ha így folytatom, akkor kiszáradok... De nem baj, túl jó hallani, hogy mit váltok ki belőle. Addig szopom, míg nem hallok meg egy idegen hangot.

-Kicsim hogy vagy? Jimin hol van? -kérdezi a hang, és ha jól hallom ez Hobi anyukája. Hogy lehet most itthon? Teljesen megdermedve állok meg számban a tagjával, és tágra nyílt szemekkel nézek előre. Megmozdulni nem bírok a félelemtől.

-Éppen kiment pisilni... -szólal meg halkan Hobi, és lehet hallani hangjában, hogy izgatott állapotban van... Ajjj istenem...

-Értem, nagyon piros vagy jól... -mondja, majd egyszer csak elhalkult. -Oké kisfiam kettesben hagylak titeket! -mondta majd hallottam hogy Hobi kapott egy puszit. Várjunk... Tudja hogy itt vagyok?! Ahogy azt is, hogy mit csinálok? Jézusom ez annyira égő! Teljesen elpirultam, majd mikor hallottam az ajtó csukódást lassan felemelkedtem. És kiengedtem számból tagját. Hobi nézte ahogy leesik rólam a takaró én pedig zavart tekintettel néztem rá.

-Bocsi... -szólalt meg halkan, amire halkan elkezdtem kuncogni, majd egyre jobban kacagtam. Hobi nem értett semmit, csak nézte ahogy nevetek.

-Mi a baj Chimie? -szólalt meg egy idő után.

-Semmi csak... Jézusom ez olyan ciki! -nevettem hangosan, amire Hobi is elmosolyodott. A végén annyira nevettem, hogy hozzá bújtam Hobihoz, és mellkasán nevettem tovább, míg Hobi fejemet simogatta.

-Jól van azért ennyire vicces nem volt az eset! -mondta mosolyogva, amire lassan le csillapodtam.

-Bocsi, de nem bírtam. -válaszoltam már nyugodtan. -Amúgy... Milyen arcot vágott anyukád? -kérdeztem egy idő után.

-Mikor meglátta, hogy mi a helyzet? -kérdeztem, amire bólintotton.

-Hát először ledöbbent, majd rád és rám nézet. Aztán szája elé tette a kezét, majd el mosolyodót. -kezdet bele, amire újra el nevettem magam.

-És aztán? -kérdeztem érdeklődve.

-Elmondta azt amit hallottál, aztán pedig hüvelykujjat felmutatva elindult kifelé! -mondta, amire ő nevette el magát.

-És akkor... Most mit csinál? -kérdeztem felnézve rá.

-Nem tudom, viszont esteledik... Anyukád nem fog aggódni? -kérdezte, amire bólogattam.

-De valószínűleg... -mondtam szomorúan.

-Akkor lassan ideje lenne, ha mennél! -mondta szomorú arccal, majd kaptam egy puszit a számra.

-Rendben. Szia! -adtam most én egyet neki.

-Szia! -mondta, és homlokomra kaptam egy puszit amire elmosolyodtam, majd lassan kimentem és el köszönve Hobi anyukájától, aki igen csak perverzül nézegetett mentem haza.