45. +18

254 20 2
                                    

(Yoongi szemszöge, visszaemlékezés)

Reggel volt és az ágyamba feküdtem. Egy szál bokszerben mint mindig. A napokban szoktam rá, hogy Hobi mindig a mellkasomon tudjon aludni. Bár bevallom néha zavart, mikor megállás nélkül piszkálta a mellbimbómat... Bár nem bántam, mert ezeknek a vége mindig egy jó szex volt. Lassan felkeltem, és kiültem az ágy szélére. Fáradtan dörzsöltem meg az arcomat, és túrtam hátra a hajamat. A tankönyveim még mindig az ágyamon hevertek kinyitva. Még nem fejeztem be a tanulást, de hamarosan kérdezni fognak... Oldalra pillantottam, ahol jelzet a telefon, hogy új értesítés jött, bár nem igazán foglalkoztam vele, hisz általában a fiúk zargatnak, vagy idegen emberek... És mivel engem leginkább csak egy ember érdekel reggel, az viszont tudom, hogy épp alszik, ezért nem igazán érdekel. Lassan felálltam, és elindultam a szekrény felé megállva kihúztam a fiókot, és elő vettem egy bokszert egy pólót és egy rövid nadrágot. Meleg volt, és izzadtam is, mert a légkondi bedöglött még tegnap este, de szerintem ma megcsinálom. Lesétáltam, és ránéztem a fali órára, ami 11 órát mutatott, majd utána rögtön megszólalt a telefonom. Felmentem, és akkor megláttam a kijelzőn Hobi mosolygó arcát, amint épp egy vattacukrot eszik. Még akkor csináltam mikor elrángatott vidámparkba, bár annak ellenére jó volt, hogy első körben nem akartam menni. Felvettem a telefont, majd elfogadás gombot elhúztam és kihangosítottam.

-Jó reggelt! Milyen volt a buli? -kérdeztem mosolyogva, miközben lesétáltam, és elkezdtem regédet csinálni, ugyan is ez se reggeli se ebéd nem lesz.

-Jó reggelt! Nagyon jó volt! -mondta mosolyogva, de hangjában volt valami furcsa.

-Minden rendben van? -kérdeztem, amire elhallgatott. Elég furcsa most...

-Igen minden rendben van! -felelte egy kis szünet után.

-Rendben én hiszek neked! -mondtam, majd letettem a telefont a pultra, és kiszedtem egy tányéra a rántottát, amit idő közben csináltam.

-Yoongi! -szólalt meg, míg felvettem újra a telefont, és elsétálva a pulthoz felültem a székre, és letettem a tányért és a telefont a pultra.

-Igen? -kérdeztem, és megfogva a villát kezdtem el enni.

-Ma átmehetek hozzád! -kérdezte és hangjában lehetett hallani ahogy mosolyog. Erre én is elmosolyodtam, és kedvem lett volna megcsókolni őt.

-Persze gyere át nyugodtan! -mondtam, majd végig simítottam a kijelzőn.

-Hiányzol... -szólalt meg halkan, és hallottam ahogy hangjában elszomorodik.

-Csak 24 óra telt el azóta! Ennyit sem bírsz ki nélkülem? -kérdeztem mosolyogva, bár be kell vallanom magamnak, hogy nekem is nagyon hiányzik az érintése, és a mosolya. Ma reggel is olyan bal lábbal keltem, amiatt mert nem éreztem a rám nehezedő meleg testét. Rémesen hiányzik nekem ez a fiú. Ezután letettük, és elmentem fürdeni. Tudtam, hogy szex lesz a vége ma is, mint mindig, ezért lefürödtem, és helyre tettem a lékondit is. Amin ezekkel végeztem leültem az ágy szélére és csak ott ültem nem tudtam mit csinálni, ezért végül úgy döntöttem, hogy előveszem a telefonomat, és megnézem az értesítéseket. Az osztály csoportba új képek kerültek fel. Rá mentem, majd elkezdtem nézegetni őket. Elvileg a bulin készültek. Teljes nyúzottsággal néztem, míg nem megakadt a szemem egy fényképen, amin Hoseok éppen egy fiúnak a hasán nyal végig, majd tovább mentem, amint szintén Hobi éppen csókolja a srácot. Dühös lettem, és elhajítottam a telefonomat. arcomat kezeimbe temettem. Hihetetlenül dühös voltam. Valahogy az eddig ismert Hobi teljesen megszűnt számomra. El sem hiszem, hogy ezt tette velem... Átvert, és nevetségessé tett...

Este kilenckor megszólalt a csengő... Ez csak egy valaki lehet, még pedig az az ember, aki tönkre tette az életem, és össze törte a szívemet egyetlen egy tettével, ami súlyosabb, mint bármi amit eddig elkövettek ellenem. Lassan lesétáltam, és kinyitottam az ajtót. Ott állt előttem nagy mosollyal ajkain, azonban én nem tudtam mosolyogni. Egyszerűen nem ment... Túlságosan fájt valami bent a mellkasomban. Megfogtam karját, és berántottam.

-Yoongi! Mi a baj? -kérdezi kicsit megrémülve, de nem foglalkozva vele fogtam meg, és rángattam fel az ágyamhoz, majd rá löktem. -Valami baj van? -kérdezte rémülten, ahogy dühös szemeimbe nézet, majd össze rezzent, amint elő vettem egy kötelet, és megindultam felé. -Mit akarsz azzal? Yoongi? Mi csinálsz? -kérdezte remegő hanggal, de nem engedtem neki. Megcsalt kitudja mennyi ideje. lehet, hogy csak tegnap este, de lehet, hogy sokkal régebb óta... De teszek róla, hogy ezt soha ne felejtse el! Megfogva két kezét kötöttem az ágyhoz, amire ficánkolni kezdet, és próbált szabadulni. -Yoongi... Mit csinálsz? Mit akarsz? -kérdezte rémülten már már könnyek között, míg én egy szót sem szólva nyomtam szájába egy szájpercet, és kötöttem meg feje mögött. Az éjjeli szekrényemen lévő bicskát elemelve húztam ki a kis kést, majd elkezdtem levagdosni róla a ruhákat. Hosoek nagy szemekkel és könnyek között nézte, ahogy teljesen meztelené nem teszem őt. A ruháinak cafatjai még rajta voltak testén, mikor végeztem, és lehajolva hasára adtam egy puszit.

-Soha többet nem fogsz fájdalmat okozni nekem! -mondtam és elő kaptam tagomat, majd elkezdtem verni magamnak, miközben mellkasát leptem be puszikkal. Nem igazán ment neki az ellazulás, ezért nem is állt neki fel, de kéjes hangjait még így sem tudta visszatartani, ami csak nekem segítettet, hogy minél előbb álljon az az isteni kolbász amit ő annyira imád. Amint elég kemény lettem lábait felhúztam, és szétfeszítettem őket. Szemeit lehunyta, és így csordogáltak ki a könnyei szeméből. Fájt neki, és csalódott bennem, de én is csalódtam benne... De még egyszer használom ha csak faszra vágyik, utána elengedem. Egy jelzés nélkül hatoltam belé keményen, amire felordított a fájdalomtól. Csípőjét lenyomtam, míg próbált szabadulni. Erőszakosan kezdtem benne mozogni, míg minden lökésem egy hangos kiáltást csikart ki belőle. Könnyei megállíthatatlanul folytak le arcáról, míg több helyen is megszívtam, és volt ahol erőszakosan bele markoltam bőrébe. Csodálatos érzésnek nem mondanám, sőt szörnyű volt, de nagy nehezen belé engedtem magam, ahogy kihúztam belőle tagomat egy nagyobb adag vér is kicsordult rózsájából. Látszott hogy teste remeg a fájdalomtól. Péniszem is tiszta vér volt. Lassan elhátráltam, és leültem az ágy szélére, majd sírni kezdtem, de ezt ő persze nem látta, mert háttal voltam neki. Hallottam, hogy szenved, majd egy idő után abba maradtak a hangok, amire megfordultam. Döbbenten néztem, hogy eszméletlen. Azonnal a telefonért nyúltam, és hívtam Namjoont. A vér még mindig szivárgott... Namjoon szerencsére hamar felvette, és elmondtam neki mi történt. Azonnal rohant ide, és nem is telt túl sok időbe. Hamar ide ért, és elkezdet kiabálni mikor meglátta Hobit. Gyorsan eloldoztuk, majd Namjoon vitte is egy közeli kórházba. Az ajtón sem bírtam kilépni. Össze estem előtte és sírni kezdtem, de most már meglátszott egész lényemen. Remegett a vállam, és arcom teljesen eltorzult. Soha többet nem akarok vissza gondolni az arcára... arra a megtört tekintetre...

Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang