Szeretlek is meg nem is! [ YoonMinHope ]

5.

Amint átöltöztünk elindultunk Taevel vásárolni, úgy ahogy megbeszéltük. Idő közben felhívtam anyámat, hogy ne aggódjon. Először nem vette, fel majd egy kis idő után a harmadik csörgetésre vette csak.

-Szia anyu Jimin vagyok! -mondtam mosolyogva.

-Jimin! Hol vagy? Kinek a telefonjáról hívsz? -mondta rémülten.

-Nyugalom anyu! Tae telefonjáról hívlak! Tudom megígérem, de... -kezdtem bele, de félbe szakított.

-Ki az a Tae? Jimin hol vagy? Azonnal oda megyek! -mondta rémülten.

-Anya jól vagyok! Ne aggódj Tae a barátom. És tudom megígérem, hogy nem állok szóba senkivel, de 15 éves vagyok! Kérlek csak néha elmegyek velük a városba! -mondtam könyörgően, amire anyám a vonal másik végén egy hangosat sóhajtott.

-Rendben... De vigyáz magadra kicsim! Nem állsz szóba idegenekkel! Nem mész el senkivel! És sötétedés előtt haza jössz! -kezdte el mondani, amit megmosolyogtam.

-Rendben anyu! -mondtam és letettem, majd vissza adtam a telefont Taenak.

-Az anyukád mindig ilyen figyelmes? -kérdezi Tae, miközben besétálunk az áruházba.

-Igen! Mindig nagyon vigyázott rám! -mondtam mosolyogva.

-Értem... -motyogta, majd egyből megállított.

-Hé nézd! Oda menjünk be! -mondta, és rámutatott egy ruhaboltra, majd megfogta a csuklómat, és maga után húzott. Belépve a boltba elképedve néztem körül a pompán.

-Mi a baj Jimin? Még sosem voltál ilyen boltban? -kérdezi mosolyogva mikor meglátta az arcomat.

-Nem... Nem igazán. -motyogtam, majd beljebb húzott a boltban. Elkezdtük nézegetni a ruhákat meg is tetszett egy póló, ezért megnéztem az árát, de mikor megláttam azonnal vissza tettem és Taehoz mentem.

-Tae... Ez nagyon sok... -motyogtam mellette.

-Micsoda? -nézet rám értetlenül.

-Itt... Minden... -néztem körbe kétségbe esve.

-Ugyan ne aggódj, a szüleim fizetnek mindent! -mondta, majd bement a próba fülkébe, én pedig leültem. Kint várakoztam a fotelben, miközben Tae próbálta a ruhákat.

-Chim! -hallottam meg az ismerős hangot, és oldalra fordulva láttam meg Hoseokot, aki két farmert tartva a kezében nézet rám mosolyogva.

-Hoseok... -motyogtam értetlenül, amire mosolyogva állt meg előttem.

-Hát te? Mit keresel itt? -kérdezi mosolyogva, majd meghallja Tae szenvedését az egyik ruhával.

-Ohh már értem! -mondta, elmosolyodva, mire felkuncogtam.

-Jimin! Segítenél? -hallom meg Tae hangját, majd felállok, és oda megyek a függöny elé.

-Én elmegyek próbálni a mellettetek lévőbe! -mondta, amire némán bólintottam, végül bementem a fülkébe. Tae éppen egy pulcsival szenvedett. Körbe néztem a ruhán, hogy miért nem megy át a feje, mikor megláttam elől a gombokat, és azokat kigombolva már könnyű szerrel tudta átbújtatni fejét.

-Köszi! -mosolygott rám. -Amúgy... Hosoek van itt? -kérdezte, amire mosolyogva bólintottam. Kiléptem az öltözőből, és leültem vissza a fotelbe. Hamarosan Hoseok kijött, én pedig felkaptam tekintettemet a padlóról.

-Mond csak amíg Tae próbál, addig nincs kedved eljönni velem egy nagyobb méretért? -tette fel a kérdést mosolyogva.

-De van! -mondtam, és mosolyogva felálltam, majd megindultam vele a ruhák közé. Hamar megtaláltuk a kereset nadrág fajtát, majd egy nagyobb méretért kezdtünk el kutakodni. Amint meg lett elindultunk vissza. Idő közben észre vettem, azt a pólót, amit egyszer kinéztem magamnak. Ezt Hoseok is észre vette, majd megállított a póló előtt.