Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hadleyvel halkan kortyolgatjuk a még forró kávénkat. Vagyis én kávét, ő fehér forrócsokoládét. KC összefutott a kávézó másik oldalában egy egyetemi barátjával, akivel már fél órája elmerültek egy fontos témában. Míg én furcsának tartom KC állandó hirtelen témaváltásait, impulzív ötleteit, Hadley mellettem nem tűnik mérgesnek, hogy a legjobb barátnője eltűnt a közös programunkról. Talán az arcom elárulhatta, amire gondolok, mert egy megnyugtató mosolyt küld felém:
– KC mindig ilyen. Megtanultam nem felkapni a vizet, mert tudom, hogy teljesen önkéntelenül csinálja. – egy fikarcnyi keserűséget sem látok rajta, és ez arra késztet, hogy értékeljek át mindent, amit eddig két nő barátságáról tudtam.
– Nekem még hozzá kell szoknom. És azt hiszem túl régen lógtam együtt lányokkal.
– Hogyhogy? – meglepettnek tűnik, kíváncsi barna szemeivel az arcomat vizslatja.
– Volt egy legjobb barátom, de nem sokkal az érettségi után elváltak útjaink. Azóta nem bővelkedtem barátokban. Legalábbis nem olyanokban, mint amilyen neked KC.
– Ismerős. Egészen addig nem volt barátnőm, amíg KC-vel össze nem hozott a sors az egyetemen.
– Nem volt barátnőd? – hihetetlennek találom, amit mond. Hadley annak ellenére, hogy csöndes és visszafogott, ha kinyitja a száját, képtelenség másra figyelni.
– Nem igazán. A származásom, és a tény, hogy nem vagyok túl szociális ember tett arról, hogy ne legyen könnyű barátokat szerezni.
– Nekem úgy tűnt a Canyonban, hogy nagyon is jól kijössz az emberekkel. – izgatottá válok, hogy végre hallhatok mást is KC-n kívül. Hadley lágy hangja, és tartalmas mondatai felüdülés KC folyamatos gagyogása után.
– Megtanultam. – megrántja a vállát, és nagyon kortyol a fehér gőzölgő italából. – Egy idő után hozzá lehet szokni a nyüzsgéshez, és a részegekhez. Sőt, velük könnyebben megy a beszélgetés, mert úgyse tudják, mi történik körülöttük. És KC képtelen olyan emberekkel időt tölteni, aki keveset beszél. .
Igaza van. KC mellett lehetetlenség nem beszélni. A két hét alatt, amióta nála vagyok, KC minden lehetséges módon megpróbált kiugrasztani a komfort zónámból. Már amennyire a fizikai korlátok engedték. Kipuhatolt minden félelmet, kínos emléket, és tulajdonságot, ami csak az eszébe jutott.Olyan cselekvésekre kényszerített, amit sose tennék meg magamtól. Ez abból állt, hogy romantikus filmeket nézetett velem, rávett, hogy Tinderen olyan fiúkat is jobbra húzzak, akik nem tetszettek, és gyakran olyan témákba kezdett bele, amiről tudta, hogy a fülig vörösödés után csak dadogni tudok róla. Bele sem merek gondolni mire kényszerítene, ha lehetőségünk lenne többször kijutni a házból.
