Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy bődületesen nagy hangárban várunk. Minden rozsdás, régi, és elhagyatott itt. Nyitott tér, több kijárat, és semmi élet a közelben. Egy órája már várunk, és az egyszer biztos, hogy stílusosan késik. De minél több idő telik el, annál veszélyesebb itt lennünk.
Sűrű köd szállt le éjszakára, a látási viszonyok borzalmasak miatta, és sokkal hűvösebb van tőle, mint amilyennek lennie kéne. Már egy órája várunk, de még semmi. Az biztos, hogy stílusosan késik.
Letörlöm a homlokomról az izzadtságot, amit már sokadjára csinálok ebben az órában. Minél tovább húzzák, annál idegesebb, és türelmetlenebb leszek. És az senkinek sem jó. Főleg az üzletnek. Theo a kocsi platóján ül, és meg sem moccant mióta ideértünk. Hogy tud ennyire nyugodt maradni? A többiek a teremben járkálnak fel alá, gyanakodva nézve minden sarkot, bejáratot. Martinez tényleg mindenre felkészítette őket. Nem is lenne ezzel baj, ha nem basznák fel az agyam minden egyes lépésükkel. Ha lehetne, rájuk ordítanék, hogy maradjanak ott ahol vannak, és ne merjenek meg moccanni amíg meg nem érkezik a partnerünk.
Végre valahára motorzaj közeledik a találkozóhelyre, és hatalmas reflektoros terepjárók parkolnak le az egyik bejáratnál. Ideje volt.
Három kocsit látok, mindből 3-4 fegyveres ember száll ki, és meg sem állnak, míg elénk nem érnek. Mindannyian a megszokott kemény tekintet viselik magukon. Utánuk kerül elő egy öltönyös faszi, kissé őszülő, negyvenes férfi. Az öltönye sima, gyűrődésmentes, a bal karján drága óra van, és szinte mindenérül süt a pénz.
A kocsi előtt állva várom, míg elém ér végig a szemébe nézek. Egy pillanatra sem emeli el a tekintetét, akkor sem, mikor a kezét nyújtja, hogy megrázzam. Magam is ezt teszem, és kezet rázok vele. Erősen szorítom meg, és nem engedek belőle, míg ő nem kezd el a szorításánál lazítani. Aprót bólintok.
Theo jelenik meg mellettem, kevésbé barátságos üzemmódban.
– Uraim. – mondja a férfi határozottan, elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja. Remek, azt is szereti, ha csak rá figyelnek.
Theo a kocsi felé vezeti, a nyomukban a férfi két embere, végig markukat a pisztolyukon tartva. Nem hibáztatom őket. Lekerül az egyik láda teteje, kezébe feszi a fegyvert, és alaposan megnézi.
Mindenki arra vár, mit mond rá. A legszívesebben végig a pisztolyomon tartanám a kezem, de nem lenne jó első benyomás. Nem kell azt hinniük, hogy fenyegetve érzem magam. Ellenben Theo. Süt róla a bizalmatlanság, és szinte minden szempár őt figyeli. Még hogy jó abban, amit csinál.
Körül nézek, és mindenki a kocsit figyeli, és a pasast, aki éppen megtölti a fegyvert. Furcsa érzésem támad, de nem tudom megmagyarázni mitől. Minden teljesen normális, attól függetlenül, hogy az év legjelentősebb üzletét bonyolítjuk le. A milliárdos barátunk viszonylag kevés emberrel érkezett, és egyik sem tűnik testőr alkatnak. Mindegyik fiatal, így szinte lehetetlen, hogy hivatásos testőrök lennének. Másrészt, azok sosem hordják a kezük ügyében a pisztolyukat. Ez itt mind csak villogás.
