6. | Dallas

1.2K 58 3
                                    

Hatalmas, lüktető érzéssel a fejemben kelek fel

Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.


Hatalmas, lüktető érzéssel a fejemben kelek fel. Az sem enyhíti, hogy valaki úgy dörömböl azajtómon, mintha világvége lenne.

- Jövök már... - mondom, ami túl halkan, és rekedten jön ki.

- JÖVÖK! - kiabálom.

A narancssárga fény betölti az egész házat, és barátságos kinézetet nyújt az amúgy teljesen idegen, és hideg helynek. A nap már lemenőben van. Eddig aludtam volna?

Idegesen tárom ki a bejárati ajtót, és Theo alakja tűnik fel mögötte, amitől még jobban elborítja az agyam a méreg.

- MI A FASZT AKARSZ? - egy szeme sem rebben a kitörésemre.

- Ma este meglesz az üzlet. Gondoltam tudni akarsz róla. - mondja, miközben önkényesen beengedi magát a lakásomba. Gyere be, persze. Teázni nem szeretnél?

- Azért van a kibaszott telefon, hogy felhívj, és ne gyere ide hívatlanul.- megáll a nappaliban, és kíváncsi szemekkel nézelődik. Ismeri már eléggé a lakásomat. Csak tudnám mit keres ennyire.

- Személyesen akartam közölni. - nem néz rám miközben beszélünk. Folyamatosan a helységet koslatja a szemével.

- Remek, most már elmehetsz. - utasítom, pár lépéssel közelebb lépve hozzá. Azonnal rám emeli a tekintetét, és fenyegetően kihúzza magát.

- Ne szarozz velem Benitz! Takarodj innen. - mordulok rá.

Nem tudom tovább elviselni az idegesítő képét. Bárcsak nem kellene látnom szinte mindennap, de Főnök túlságosan sokra értékeli. Többre, mint ami valójában. Theo és én mindig így voltunk. És ez csak rosszabbodott idővel, ahogy megismertük egymást. Mindketten nagyravágyóak voltunk az elején, és fej-fej mellett küzdöttük fel magunkat a ranglétrán, egészen a Főnök mellé.

John Martinez, sosem volt az az ember, akit követendő példaként fel lehetett hozni. Csalt, gyilkolt, rabolt, sosem tartotta meg a szavát, de a saját embereihez mindig hűséges maradt. Talán ez az egyetlen dolog, amit tisztelek benne. Napjainkban ő a legnagyobb alvilági név New Yorkban, és kevesen tudnának ezen változtatni. Még szinte gyerek voltam, mikor megismertem, és tudtam, hogy olyanná akarok válni, mint ő. Azóta már tudom, hogy ő is csak egy pénzéhes, hájas seggfej. De nélküle sehol sem lennék most.

Főnöknek persze önszántamból sosem nevezném. Valamelyik kezdő seggarc hívta így, és annyira megtetszett neki, hogy elkezdte így hívatni magát.

- Nem volt meg? - Szóval ezért jött ide?

A vonásaim megenyhülnek, mikor rájövök, mire megy ki a játék. Azért van itt, hogy megtudja, megfektettem-e Nalat. Valószínűleg azt hiszi, ezért vagyok pipa, miközben csak szimplán gyűlölöm őt.

- Szánalmas vagy. - megengedek egy keserű nevetést, és félre állok, hogy tisztán lássa a kijáratot.

Theo megfeszül, és tudom, hogy minden vágya az, hogy megüthessen. Mi több, megölhessen. Igen, remélem is, hogy ezt érzi.

New York utcáinWo Geschichten leben. Entdecke jetzt